Tűzközelben #10 – Kovács Péter

Interjúsorozatunkban azokat a fiatalokat szólaltatjuk meg, akik közel kerültek a DVSC felnőtt csapatához. Ebben a szezonban a korábbiakban is nagyobb szerepet kapnak a saját nevelésű játékosok, és Varga Kevin példája mutatja, hogy bármikor be lehet kerülni a DVSC kezdőjébe, onnantól pedig már csak a srácokon múlik, hogy élnek-e a lehetőséggel. Ezúttal sokszoros utánpótlás válogatott kapusunkat, Kovács Pétert szólaltattuk meg.

kp3

– Jelenleg az U19-es csapatban játszol hétről hétre, mesélj nekünk kérlek, hogyan jutottál idáig!

– Lassan 12 éve focizok, ebből hét évet az Olasz Focisuliban nevelkedtem Szabó Lacibá és Harcsa Csababá kezei alatt. Öt éve a Loki színeiben játszok, ahol Vadicska Zsolt, Szalánczi Tamás és Sándor Csaba egyengeti a pályafutásom. Nagyon sokat köszönhetek a kapusedzőimnek: Erdélyi Miklósnak, aki tíz éves korom óta segíti a fejlődésem, de a hatalmas rutinnal rendelkező Mező Józsibának és Téglási Gabibának is nagyon nagy szerepe van abban, hogy erre a szintre jutottam. Az Olasz Focisuliban kezdetben mezőnyjátékosként futballoztam, de egy szlovákiai torna alkalmával elvállaltam a kapus posztot. Annyira megtetszett a hálóőrzés, hogy azóta le sem tettem a kesztyűket.

– Hivatalosan a felnőtt keret tagja vagy, és a nyáron edzőmérkőzéseken már megízlelhetted a légkörét a profik világának, sőt, már Leonel Pontes is elvitt téged tavaly télen a portugáliai edzőtábora. Milyen érzés volt a nagyok közt készülni és pályára lépni?

– Szavakkal nem tudom kifejezni azokat az élményeket. Eddigi pályafutásom egyik legmeghatározóbb pillanataként tartom számon őket, melyek a helyes irányt határozzák meg a fejlődésemhez.

– Sokszor kihangsúlyozzák, hogy a kapusok esetében rendkívül fontos a rutin, azonban a nemzetközi fociban is látunk példát arra, hogy egy 17 éves kapust bedobnak a mély vízbe, és helyt is áll, elég csak Dunnarummát említeni. Te hogy viszonyulsz ehhez, képesnek érzed arra magad, hogy adott esetben NB I-es bajnokikon is védjél akár már most?

– Idén nyáron, éppen az új stadionban kaptam egy félidőnyi lehetőséget a Temesvár elleni edzőmérkőzésen, ahol belekóstolhattam a nagyok világába. Felemelő érzés volt és már nagyon várom, hogy tétmeccsen is bizonyíthassak!

kp1– Többször kaptál már meghívót a különböző utánpótlás válogatottakba, eddig milyen sikereid voltak a címeres mezben?

– Tagja voltam az U16-os válogatottnak, mellyel megnyertük a Development tornát és a Telki kupát. Az EB-re kijutott U17-es válogatott keretében is kaptam a selejtezőkön lehetőséget a megmérettetésre, de sajnos az EB-re lebetegedtem, így nem kerültem a szúkített keretbe. Mint ismeretes, az U17-es válogatott a 6. helyen végzett. Az idén a Csehországban, a Jezek tornán védtem az U18-as válogatottban és az ott nyújtott teljesítményem alapján kaptam behívót az U19-es válogatottba, ahol a lebetegedett kapustársamat helyettesítettem. A selejtezőkben magam is részt vállalhattam abban, hogy a válogatott az elitkörbe jusson.

– Tavaly még csapattársad volt a szintén fiatal és tehetséges Deczki Máté, aki azóta már Angliában focizik. Nem gondoltál arra, hogy neked is érdemes lehetne az ő példáját követned, és érdemes lenne egy fejlettebb futballkultúrával rendekező országban fejlődni, tanulni, vagy egyelőre itthon akarsz bizonyítani?

– Természetesen minden fiatal fejében megfordul, hogy egy külföldi top csapat megkeresése esetében élne-e a lehetőséggel, vagy inkább itthon képzeli el a jövőjét. Természetesen szívesen kipróbálnám magam egy – ahogy te is említetted – magasabb futballkultúrával rendelkező országban. Jelen pillanatban azonban arra koncentrálok, hogy itthon, a nevelő klubom felnőttcsapatában bizonyíthassak.

– A korosztályodban a csapattársaid közül kit tartasz arra érdemesnek, hogy néhány év múlva a felnőtt keret
meghatározó tagja lehessen?

– Csapattársaim között jó néhány olyan tehetség van, akiket érdemesnek találok a felnőtt keretben történő szereplésre. Közülük már többen ki is próbálhatták magukat a második csapatban. Neveket nem szeretnék említeni, nem akarok senkit sem megsérteni, hogy véletlenül kihagytam a felsorolásból!

– Mik a rövid és hosszú távú céljaid?

– A rövid távú célom, hogy minél többet edzhessek a fejlődésem érdekében, és ezáltal minél hamarabb kiérdemelhessem a lehetőséget, hogy a felnőtt csapatban szerepelhessek. A hosszú távú tervem pedig, hogy egy külföldi top csapatban játszhassak.

kp2

– Van kedvenc külföldi csapatod?

– Igen van, a Bayern München.

– Van-e példaképed akár a honi, akár a külföldi mezőnyben, és ha igen, ki?

– A hazai kapusok közül Dibusz Dénest tartom példaképemnek, a külföldiek közül pedig Iker Casillast bálványozom kiskorom óta.

– Mivel töltöd a szabadidődet?

– Szabadidőmben családi vagy baráti körben próbálok egy kicsit lazítani. Tavasszal érettségizem, így a futball mellett igyekszem minél több időt a tanulással is foglalkozni.

Köszönjük Péternek, hogy a rendelkezésünkre állt, és reméljük, hogy egyszer majd az ő nevével kezdődik a DVSC kezdőcsapata!

  • Loki4ever

    Fradista ne legyen példaképe

  • Thomas

    Nem értem én se hogy lehet Dibusz a példakép, az egy dolog hogy fradista de annyi jobb magyar kapus van rajta kívűl bár lehet kapusként másként látja a srác. Remélem néhány év múlva már lesz felnőtt rutinja.

  • JuveFan1897

    Most nem azért srácok, de miért ne lehetne Dibusz a példaképe? Ő is fiatalon robbant be az NB I-be, és magyar szinten szép karriert fut. Nem mondhatja Mező Józsit meg Csernyánszkit, akiket nem látott védeni.

  • Tylla

    Miért ne?

  • joel

    Viszont akkor mår inkåbb lehetne Rados 🙂