LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

InStat: 11-15. forduló elemzés

Ismét túl vagyunk öt fordulón, így ideje kielemeznünk a mögöttünk hagyott mérkőzéseket az InStat segítségével. Az előző részben már fény derült arra, hogy a jó szereplésünket a számadatok nem támasztják alá, nevezetesen szinte semmiben nem javultunk az első öt meccs gyenge szerepléséhez képest – persze ezek pusztán csak a száraz számadatok. Lássuk, hogy most mit mutatnak nekünk a statisztikák.

i1115

Első körben most is végigfutunk magukon az adatokon, hogy aztán részletesebben is kielemezzük őket. Íme tehát a 11-15. forduló statisztikái.

Az előzőekkel ellentétben ezúttal meccsről meccsre is szeretnénk kicsit részletesebben elemezni az adatokat, így most az összefoglaló részben kevesebb szót fecsérelünk. Először nézzük a labdabirtoklást. Ezzel kapcsolatban már az előző részben is levontuk a következtetést: kontrázós csapat lettünk, így egyáltalán nem meglepő, hogy nem nálunk van többet a labda, beleértve azokat a mérkőzéseket is, amikor játékerőt tekintve nekünk kellene irányítani a mérkőzést. Ez alól most egyetlen kivétel akad (amely más számadatokat tekintve is kivételesnek lesz nevezhető), mégpedig a Haladás elleni találkozónk: ez volt a szezon első, és eddigi egyetlen mérkőzése, melyen mi birtokoltuk többet a labdát.

passzok számában sem tapasztalható továbbra sem változás. Átlagban most is 300 és 400 közötti passzt hajt végre a csapat meccsenként, ez mindenképp átlag alattinak mondható az NB I-ben, de a játékunk stílusából adódóan ez a számadat sem meglepő. Egyszerűen nem az az érdekünk, hogy birtokoljuk, járassuk a labdát, ehelyett az ellenfél hibáit gyorsan kihasználva vagyunk eredményesek. Talán ezért sem annyira meglepő, hogy a Haladás elleni meccset (melyet tekintve a passzok számában is óriási kiugrás tapasztalható) végül nem tudtuk megnyerni: ezen a találkozón az ellenfél annyira átadta nekünk a területet és a kezdeményezést, hogy talán mi magunk is meglepődtünk rajta. Nem tudtunk az ellenfél hibáira és kontrákra játszani, mert az ellenfél maga nem is akart támadni, köszönhetően a gyors vezető találatnak. Ez mindenképp intő jel lehet számunkra a jövőre nézve, hiszen 4-5 évvel ezelőtt még rendszeresen ilyen mentalitásban léptek ellenünk pályára a csapatok, és meg is szenvedtünk, az utóbbi évek bukdácsolása miatt azonban már kevésbé féltek tőlünk az ellenfelek, így bátran mertek kezdeményezni még a Nagyerdei Stadionban is (tegyük hozzá sajnos, hogy sokszor sikerrel is tették). Idén azonban tekintélyt parancsoló sorozatot produkáltunk, és a dobogón állunk, a játékunk egyik ellenszere pedig épp a Haladás által bemutatott antifoci lehet.

passzaink hatékonyságát tekintve semmi érdekes nem figyelhető meg, a korábbiakhoz hasonló átlagot produkáltunk, míg a lövés számát nézegetve legfeljebb ismét a Hali elleni meccset emelhetjük ki, ahol majdnem kétszer annyiszor próbálkoztunk lövéssel, mint a többi találkozónkon, de a kaput eltalált lövéseket látva már itt sem találunk semmi rendellenességet. A megnyert párharcokat tekintve történt javulás, míg az első 10 fordulóban csupán egyszer tudtunk ebben a mutatóban az aktuális ellenfelünk fölé kerekedni, az elmúlt öt mérkőzésen kétszer is egálra hoztuk ki, a Haladás ellen pedig ebben a mutatóban is jobbak voltunk. A kulcspasszok, a szögletek és a szabálytalanságok száma továbbra is átlagosnak mondható. A cselek számában pici előrelépést láthatunk a korábbi időszakhoz képest, ám a cselek sikerességében már inkább átlagosnak mondható számadatokat produkáltunk.

Essen még szó az InStat pontszámokról  és InStat átlagokról. Az elmúlt öt mérkőzés legmagasabb pontszámait Ferenczi és Mengolo produkálták a Mezőkövesd ellen, mindketten 275-ös pontszámot kaptak. Az átlag továbbra is 225 és 240 között van csapaton belül, viszont összességében most gyengébb pontszámokat kaptak játékosaink, mint az előző ötös etapban. Ha csak a 11-15. forduló átlagait nézzük, akkor Ferenczi végzett az élen, ami azért némileg meglepő, hiszen sokszor kritizáljuk őt játéka miatt, de tegyük hozzá, hogy az elmúlt hetekben valóban nem lehetett panasz a teljesítményére, ettől függetlenül meglepő, hogy ő végzett az élen. Kinyik Ákosról az előző részben már részletesebben beszéltünk, ő a valós teljesítményével ellentétben alacsony pontszámokat kapott, és ez egészen a Haladás elleni meccsig megfigyelhető volt most is. A fordulat azon a meccsen állt be, hiszen az utolsó három találkozóján már sokkal magasabb pontszámokat kapott. A teljes szezon összetett rangsorában továbbra is Nagy Sándor áll az élen, mögötte viszont szorosan ott van Jovanovic (aki tehát nem véletlen, hogy a Player Rankings sorozatunkban is rendre az MVP pozíciójában, vagy annak közelében található), a harmadik helyre pedig felkapaszkodott Ferenczi az elmúlt öt meccsen szerzett magas pontszámainak köszönhetően.

Meccsről meccsre

Újpest – DVSC

utedi

Ezen a mérkőzésen minden fontos mutatóban fölénk kerekedett az Újpest, többet birtokolták a labdát, majdnem kétszer annyit passzoltak, és a passzpontosságot tekintve is jobbak voltak nálunk. Többször próbálkoztak kapura lövéssel, és hatékonyabban is találták el a kaput. Egy szóval a számok alapján azt hihetnénk, hogy igazságtalan eredmény született, hiszen a hazaiaknak kellett volna győzni. Viszont épp ezen a példán is látszik, hogy nem minden a statisztika: a meccs összképét tekintve úgy gondolom, hogy teljesen igazságos volt a döntetlen, sőt, a győzelemhez valójában mi álltunk közelebb, hiszen nem egy hatalmas ziccert hagytunk ki, főleg a második félidőben.

Mezőkövesd – DVSC

mkvdi

Ez volt az a találkozó, amin az első félidőben felborult a pálya a mi javunkra: számolatlanul hagytuk ki a ziccereket, amik kis híján meg is bosszulták magukat a második félidőben. Személy szerint kíváncsi lennék egy olyan statisztikára, ami külön veszi a két játékrészt, mert a második félidőben már érezhetően visszább vettünk, és a teljesítményünk is visszaesett, az első játékrészben viszont uraltuk a találkozót. Így a teljes összkép itt sem adja át azt, amit valójában a pályán láthattunk.

DVSC – Haladás

dhali

Erről a mérkőzésről már többször is tettem említést fentebb, hiszen nagyon kilóg a sorból a szezonbeli összes meccsünket tekintve. Minden mutatóban hatalmas fölény tapasztalható a javunkra, és magunkhoz képest is jócskán átlagon felüli mutatókat produkáltunk szinte minden tekintetben. Ebben az esetben pedig a fölényünk a pályán is szemmel látható volt, hiszen szinte a meccs 75%-ában mi kezdeményeztünk, az ellenfél térfelén járattuk a labdát, igaz helyzetbe sajnos nem sokszor kerültük – ettől függetlenül emlékszünk, hogy Tabakovic megnyerhette volna nekünk a meccset… Mint említettem, ezt a meccset remélhetőleg a klubnál is bővebben kielemzik, mert van mit tanulni belőle a jövőre való tekintettel.

DVSC – Paks

dpaksi

Ez is egy érdekes mérkőzés az adatok szempontjából, hiszen a Paks általában hozzánk hasonló stílusban focizik, és inkább átengedi a területet az ellenfelének. Itt viszont megint az volt a helyzet – dacára a hazai pályának – hogy a Paks többet birtokolta a labdát, többet és hatékonyabban passzolt, párharcok tekintetében is jobb volt, mégis mi nyertünk. Igaz egy fontos mutatóban, a lövések számában már mi voltunk jobbak. Ez volt azon ritka meccsek egyike, amit talált érdemtelenül nyertünk meg, hiszen a játék képét tekintve itt tényleg igazságosabb lett volna a döntetlen – ez viszont már legyen a paksiak baja…

FTC – DVSC

ftcdi

A szezon legjobban várt és legnagyobb felhajtást kapó rangadója volt a múlt heti találkozó, amit főként a hazai ultrák visszatérése miatt is kapott fel a sajtó, de nyilván az sem egy elhanyagolható tény volt, hogy az első fogadta a harmadikat. Nos, maga a játék az egyáltalán nem volt rangadóhoz méltó, hiszen talán egy átlagos NB I-es bajnoki színvonalát ütötte meg az összecsapás. Persze volt hajtás, meg jó hangulat, ami sokat dob az összképen, de az adatok is megerősítik, hogy egyáltalán nem volt kimagasló színvonal. Lényegében kiegyenlítettnek mondható meccs volt ez, nagyobb fölényt egyedül a próbálkozások számában tapasztalhatunk a Fradi javára, minden másban hasonló számokat produkált a két csapat. Nem véletlen mondtuk, hogy bőven benne volt a jobb eredmény ebben a meccsben, és ki tudja mi lett volna, ha nincs az a háromperces rövidzárlat a második félidőben…