LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Továbbjutás fél gőzzel

A Budafok elleni Magyar Kupa találkozón egy fontos cél lebegett a szemünk előtt: továbbjutni másodosztályú kihívónk ellen. Az utolsó olyan párharc jött el az idei kiírásban, mely egyetlen találkozón dől el, a tét a legjobb 16 közé jutás volt.

bfok1

A Budafok elleni mérkőzés is beleillett abba a sorozatba, amit az eddigi Magyar Kupa találkozóink hoztak: alacsonyabb osztályból érkező ellenfelünk kiejtése kötelező, mégsem szabad elbíznunk magunkat, hiszen bárki okozhat meglepetést (a Fradi és a Videoton már nincs is versenyben). A Csongrád elleni kiütéses győzelem (1-10) után a Monor ellen egy félidőt átaludtunk, hogy a második félidő elején gyorsan szerezzünk három gólt és magabiztosan hátradőljünk. Az ijedtség, amit akkori ellenfelünk okozott két szerzett góljával (2-3), reméltük intő jel lesz a következő fordulóra is. A Budafok már a másodosztályban vitézkedik, több-kevesebb sikerrel. Egy jó DVSC számára nem elég, hogy kötelező, sokkal inkább rutin feladat lenne a legyőzésük. A meccs előtt ez volt a legfontosabb kérdés: ma jó DVSC-t fogunk látni?

Ezek a gondolatok cikáztak fejemben a kezdőcsapatot és az első félidőt látva. A Novota – Kuti, Szatmári, Kinyik, Barna védelmet, illetve Mengolo csatárpárját, Tiszát a kezdőben látva nem voltam meggyőződve arról, kellő komolysággal kezeljük a találkozót. A középpályán örültem, hogy Sós és Varga mellé bekerült Csősz is, azon viszont csodálkoztam, hogy a hétvégén eltiltás miatt nem játszó Tőzsér csak a kispadon kezdett, helyére pedig a hónapokig mellőzött, de a Vasas ellen jól játszó Filip került. Ismét vegyes csapat vágott neki tehát a küzdelmeknek, de még így sem változott véleményem: a rendes játékidőben, mindegy milyen játékkal, de le kell győznünk a Budafokot.

bfoklu

Az a nehéz az ilyen találkozókban, hogy az ellenfél sokkal jobban felszívja magát, már-már élet-halál küzdelemként tekint a meccsre. Ha kikapunk, azt nem lehetne semmilyen indokkal elfogadni, ellenben mi hiába nyerünk akár egyetlen góllal, akár gálázva, azt természetesnek vesszük és nem számítjuk nagy erénynek.

Az első félidő pedig olyan volt, mint a Monor elleni. Nem láttam igazi küzdést a pályán, nem láttam taktikát, mintha mentálisan nem lettünk volna a pályán. Ebbe belejátszhatott a déli időpont és a szurkolók nélküli (zárt kapus mérkőzés volt biztonsági okokra hivatkozva) hangulat, de ez nem mentség. Nem játszottunk jól, Szatmári a mérkőzés elején különösen sok labdát szórt el és a középpályán is könnyelműek voltunk. A Budafok sem tudott helyzetbe kerülni, de labdajáratásban nem maradtak le tőlünk, köszönhetően annak is, hogy rendre visszazártunk, nem zavartuk a védőik passzjátékát.

Ez egyébként jó taktikának bizonyult, hiszen így kevésbé kockáztattunk, az NB I-es rutin pedig minden eltelt perccel a mi malmunkra hajtotta a vizet. Mintha szándékosan nem erőltettük volna meg magunkat az első félidőben, hogy aztán hasonló forgatókönyvben bízzunk, mint a Monor ellen. Félidőben Csősz helyére Tőzsér állt, egy szélről jövő beívelést pedig a Tisza helyén feltűnő Filip sarkazott vissza gyönyörűen Mengolo felé, aki kihasználta a védők megilletődöttségét és gólt szerzett, 0-1!

A folytatásban viszont nem hengereltünk, mondhatni leült a játékunk. A Budaörs egyre több energiát mozgósított az egyenlítésért, több alkalommal Novotának kellett védenie, vagy annak örülnünk, hogy ellenfelünk labdarúgói másodosztályú megoldásokat választottak befejezéseiknél. A védelmünk nem minden esetben állt a helyzet magaslatán. Sőt, akár egy tizenegyest is elvégezhettek volna egy vétlen kezezést követően, de a síp néma maradt (egyre jobban érzem úgy, hogy tisztázni kellene, pontosan milyen típusú kezezésért jár szabadrúgás, illetve tizenegyes, ebben rendkívül eltérő módon fújnak a bírók világszerte). Nem sokkal később a frissen beállt Takácsot rántották le a tizenhatoson belül, a megítélt büntetőt pedig Tisza továbbította a kapuba. 0-2, a 86. percben, eldőlt. Az utolsó percben még egy gólt rúgott Tisza Tibor, ezzel kialakul a végeredmény, 0-3-ra nyertünk, ezzel továbbjutottunk.

Bár az eredmény fölényes győzelmet sejtet, koránt sem voltam elégedett a csapattal. Csapongó, könnyelmű megoldások, védekezésben és támadásban is rossz megoldások jellemeztek minket. Nagyjából negyedórányi jó támadójáték elegendő volt a Budafok ellen, de kérdés, kit kapunk a legjobb 16 között. Az biztos, ez a teljesítmény ott már kevés lesz. Addig viszont örüljünk a továbbjutásnak, hiszen a fő cél ez volt, melyet elértünk, így jár a jogos gratuláció Herczeg Andrásnak és játékosainak.

bfok3

Játékosok rövid értékelése

Novotának nem sok dolga volt, de pár látványos vetődéssel jelezte, hogy számíthatunk rá. Kuti játéka talán az NB II-es szinthez is kevés volt, Kinyik ellenben magabiztosságot sugárzott. Szatmári viszont rendkívül rosszul kezdett és hiába javult folyamatosan, több hibát is vétett a mérkőzés során, így mindenképp a gyengébbek között említeném. Barna játéka is felemás volt, kevés jó megmozdulására emlékszem, az ellenfél támadásai is az ő oldalán futottak végig sikeresebben, ma nem volt meggyőző.

Varga Kevin játékában ott volt a meglepetés, talán mindenkinél többször próbált kapura lőni, kevés sikerrel. Ismét úgy éreztem, túlvállalja magát, talán feleslegesen. Csősz teljesen szürke volt, jogosnak éreztem a cseréjét. Filip a dicsérhető játékosok közé tartozik, felvállalta a párharcokat és egy fontos gólpasszt is jegyzett. Sóst hasonlóan dicséret illeti, végig hajtott, jó beadásai voltak.

Mengolo révén gólt szereztünk, de sokkal többet nem tett hozzá a találkozóhoz. Tisza Tibor végig vakon volt, helyezkedését pocséknak ítélem. Az azonban, hogy a tizenegyest belőtte és utána is szerzett egy gólt, jelzi, hogy küzdeni akarásból jelest érdemel, még ha teljesítményére nem is.

A cseréink közül Tőzsér beállításával stabilizálódott a középpálya, Takács kiharcolt egy tizenegyest, Nagy Kevin pedig közelről tapasztalhatta meg a továbbjutást.

Körkérdés a mérkőzést szintén megtekintő szerkesztőtársakhoz

1. Egyetértesz-e azzal az állítással, hogy ez tipikusan olyan mérkőzés volt, ahol mindegy hogyan, csak jussunk tovább?

Enderson: Egyetértek, azért egy NB II-es csapat ellen az esetek többségében nehéz lejátszani idegenben egy MK-meccset, szóval örüljünk a győzelemnek. Az más kérdés, hogy a keret mélységének hiányát jól jelezte, mennyire nem tudtak kiemelkedőt nyújtani azok a kiegészítő embereink, akik lehetőséget kaptak.

Lucas: Igen is, meg nem is. A kupának ezen szakasza nagyjából félúton van aközött, amikor hatalmas blama elbúcsúzni egy NB I-es csapatnak, sőt, illik gólfesztiválokat rendezni a gyengébb ellenfelek ellen; és aközött, amikor minden gólnak hatalmas jelentősége van, az összesorsolt csapatok között pedig egyre kisebb a különbség. Természetesen elvártam a csapattól a továbbjutást, de egyéb magas elvárásokat nem támasztottam feléjük. Minden olyan eredménnyel elégedett lettem volna, ami a rendes játékidőben a mi továbbjutásunkat jelentette volna. Ha hosszabbításra került volna sor, vagy ne adj’ Isten, kiesünk, nagyon keserű lett volna a szám íze. Így viszont még a helyenként döcögős játékunkat is elnézem. A 3:0 pedig nem csupán egy soványka győzelem, az már olyan gólkülönbség, amire büszkén tekintek

JuveFan1897: A kieséses rendszerben zajló sorozatoknak általában ez a lényege, én például nem fanyalognék, ha szar játékkal, büntetőkkel továbbjutva nyerne BL-t valamikor a Juventus, vagy jelen példánkban a DVSC a Magyar Kupát. Ráadásul a kupa ezen szakaszában, egy alacsonyabb osztályú csapat ellen felforgatott kezdővel senki ne várjon lehengerlő játékot, ráérünk brillírozni szombaton a Honvéd ellen.

2. Volt-e olyan játékos, aki kellemes, illetve kellemetlen csalódást okozott önmagához (és nem a csapathoz) képest?

Enderson: A védelmünk két széle botrányos volt, Barna és Kuti egymást múlták alul. Előbbit többször is olyannyira kicselezték, hogy nemes egyszerűséggel elesett, és végig átjáróház volt az oldala, ráadásul a támadásokat sem igazán sikerült segítenie. Utóbbi egy halovány fokkal jobb volt, viszont összehozott egy teljesen nevetséges büntetőt, csak szerencsére a bíró nem fújta be. Pozitív meglepetésként talán Filipet emelném ki, aki adott egy gyönyörű gólpasszt, és egyébként sem játszott rosszul, bár most is akadt pár indokolatlanul elszórt labdája. Tisza Tibi a két gólja mellett egy kapufát is jegyzett, szóval nem érheti őt sem kritika, de mezőnyben nem győzött meg.

Lucas: A legkellemesebb meglepetés számomra Ioan Filip játéka volt, aki a szombati magabiztos teljesítménye után ismét maradandót alkotott. A legemlékezetesebb mozdulata a Mengolonak adott forintos sarokpassza. Figyelembe véve, hogy milyen régóta nem játszott bajnoki meccsen, nagyon kellemes meglepetés ez a teljesítmény. Én a Honvéd ellen is benn hagynám a kezdőcsapatban. Szintén örömömre szolgál, illetve kellemes meglepetés, hogy Tisza Tibi még mindig nem állt le a gólgyártással a Magyar Kupában. Még akár gólkirály is lehet, Tischler Patrik kétgólos előnye egyáltalán nem ledolgozhatatlan. Kellemetlen meglepetésnek legfeljebb Kuti Krisztiánt tudom mondani.

JuveFan1897: Ahogy a beharangozóban is említettem, annyi volt az elvárásom, hogy mindenki tegye oda magát maximálisan, főként igaz ez azokra, akik a bajnoki meccseken kevesebbet játszanak, hiszen nekik ez egy kiváló alkalom, hogy bizonyítsanak. Nem szeretnék most senkit név szerint kiemelni, összességében a csapat teljesítménye elfogadható volt, igaz inkább csak a második félidőben, az elsőt meg inkább felejtsük el.

3. Szerinted mely volt a mérkőzés kulcsjelenete?

Enderson: Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor talán Kuti kezezése, ami nagyon látványos volt, és büntetőt kellett volna kapnia a Budafoknak, a bíró mégsem fújt. Ez szemmel láthatólag megtörte a hazaiakat, és pár perccel később nekünk már megadta a játékvezető (az amúgy jogos) tizenegyest, amivel végleg eldőlt a mérkőzés. Tény, hogy az első gólunk is fontos volt, de utána még benne lógott a levegőben a hazaiak egyenlítése.

Lucas: A 44. percben, ha a Budafok gólra váltja hatalmas ziccerét, és egygólos hazai vezetéssel folytatódott volna a mérkőzés a szünet után, komoly bajba kerülhetett volna a továbbjutás. Mengolo gólja viszont lélektanilag nagyon jókor született, így ezt a két kulcsmomentumot, illetve Kuti Krisztián nagyvonalúan elnézett kezezését a 16-oson belül (1:0-s vezetésnél) emelném ki.

JuveFan1897: Az első gól. Addig nyögvenyelős volt, azonban a vezetés tudatában már tükörsima volt a mérkőzés hátralévő része. Ez egyébként jellemző az ilyen mérkőzésekre, hiszen az ellenfél is addig lelkes, amíg döntetlenre áll a mérkőzés, 0-1 után viszont már nem volt veszélyben a továbbjutásunk.

bfok2

A Budafok ellen tehát 3-0-ra nyertünk és várhatjuk a sorsolást, melyen rajtunk kívül már biztosan szerepet kap a Vác (mely a Videotont ejtette ki), a DVTK, a Honvéd, az UTE, a Nagykanizsa (megyei I.-es csapatként), a Békéscsaba (milyen jó is lenne velük összekerülni…), a ZTE, a Dorog, a Siófok és a Sényő (még egy megyei I.-es csapat). Illetve a mai napon küzd még majd később az MTK a Gyirmóttal, a Csákvár a Pakssal, a Dunaújváros a Balmazújvárossal és a Győr a Nyíregyházával. Izgalmas párharcok lesznek, ahogyan a legjobb 16 között is egyre nagyobb lesz majd a küzdelem – de már csak tavasszal. Addig koncentráljunk a hátralévő mérkőzéseinkre: DVSC – Honvéd, és Diósgyőr – DVSC.

Hajrá Loki!
Csibu

(képek forrása: dvsc.hu)