Felemás év volt 2017

Az év utolsó előtti napja már hagyományosan az év legjeinek összegyűjtéséről szól a LokiBlogon, ezzel a hagyományunkkal idén sem szakítunk. Meglehetősen felemás éven vagyunk túl, melynek első felét szívesen elfelejtenénk, a második részére viszont kellemes emlékekkel gondolunk vissza.  Ezúttal is összegyűjtöttük különböző kategóriákba, hogy melyek voltak az év legemlékezetesebb momentumai, eseményei. Következzenek tehát 2017 “Loki-legjei”, nem időrendi sorrendben haladva.

ll2017

Kíváncsi vagy, hogy az előző éveket hogyan foglaltuk össze? Olvasd el 2016, 2015, 2014 és 2013 összefoglalóját!

Lássuk tehát többféle kategóriában, hogy ki vagy mi volt az évben a…

Legemlékezetesebb pillanat: Bebiztosítottuk a bennmaradásunkat

Idén sem dúskáltunk emlékezetesen pillanatokban, így ezúttal is inkább egy személyes kedvencet választunk. Ezt csak az érti, aki ott volt a vendég szektorban Mezőkövesden. Egy feszült hangulatú mérkőzés volt, amin már a félidőben 2-0-ra vezettünk, de egyáltalán nem nyugodtunk meg, egészen a harmadik találatig. Ez volt az a pont, ahol szurkoló, játékos és minden debreceni kötődésű személy felszabadult, ez látható volt a gólörömből is, hiszen a játékosok szinte a nyakunkba másztak. Ez ott akkor a helyszínen hihetetlen extázist eredményezett nekünk, úgyhogy mindenképp ez volt a favoritunk ebbe a kategóriába.

Legnagyobb meglepetés: Az őszi szereplésünk

Főképp az előbb emlegetett gyenge előző szezon után nem vártunk sokat a 2017-2018-as szezontól sem, előzetesen legfeljebb a felső ház aljára vártuk volna a csapatot, de az első 4-5 forduló után reális esély volt arra, hogy idén is a bennmaradásért folytatunk majd ádáz küzdelmet. Aztán villámcsapás szerűen megváltozott minden, Holman távozásával változott a taktikánk, és zsinórban 9 meccsen keresztül maradtunk veretlenek, ennek eredménye pedig egy őszi harmadik hely lett. Minden képzeletünket felülmúlta az ősz során bemutatott menetelésünk, melynek értékét növeli, hogy többnyire saját nevelésű játékosokkal értük el ezt, miközben sikerült ígéretes, fiatalnak mondható játékosokat is beépíteni a csapatba.

nb1osz1718

Legnagyobb csalódás: Kis híján kiesett a csapat az NB I-ből

Az egész tavaszunk kínlódás volt, és komoly sanszunk volt arra végig, hogy mi búcsúzunk az élvonaltól a Gyirmót mellett. Végül az utolsó előtti fordulóban elszenvedett Honvéd elleni súlyos, 5-2-es zakó után menesztették Pontest, és Herczeg Andrásra hárult a feladat, hogy a sorsdöntő, Diósgyőr ellen bajnokin harcolja ki a bennmaradást. Ekkor már csak három csapat volt harcban a kiesés elkerüléséért, rajtunk kívül éppen soros ellenfelünk, a DVTK, valamint az MTK. Nekünk elég volt a döntetlen is, de vereség esetén már az MTK-n múlott volna a sorsunk. Végül saját magunknak harcoltuk ki a bennmaradást, de azért jócskán rezgett a léc, és nem szeretnénk még egyszer hasonlót átélni.

nb1tavasz1617Még az utolsó forduló előtt is rezgett a léc

Legemlékezetesebb meccs: DVTK – DVSC 1-3

Ha már az előző pontban említettem ezt a sorsdöntő Diósgyőr elleni meccset, akkor emeljük ki azt is, hogy messze az év legemlékezetesebb összecsapása volt ez. Telt ház, fergeteges hangulat, a végén pedig örömünnep mindkét tábor részéről, mi pedig mind ezt a helyszínen éltük át. Talán ez volt az egyetlen meccs a tavaszról, melyre hosszú évek múltán is szívesen gondolunk vissza.

Legszínvonalasabb meccs: DVSC – Videoton 2-5

Furcsának tűnhet, hogy vesztes, ráadásul nagyarányú vereséget hozó meccset választunk meg itt, de tény, hogy ez egy nagyon jó meccs volt, és nem csak a hét gól miatt. Rengeteg helyzet volt a találkozón, mindkét csapat nyíltan, a győzelemre játszott, talán ennek volt köszönhető, hogy ránk nem jellemző módon összeomlottunk a végére. Ennek ellenére aki a stadionban látta a meccset, az jól szórakozott.

Legrosszabb meccs: DVSC – Honvéd 2-5

A Honvéd elleni meccseink valahogy mindig visszatérő szereplői ennek a kategóriának, évről évre… Ezúttal sincs ez másképp sajnos. Az előző szezon utolsó előtti fordulójában rendezett összecsapáson mi a bennmaradásért, a Honvéd a bajnoki címért küzdött (pár éve ez még éppen fordítva volt…), és hamar háromgólos hátrányt szedtünk össze, a szünetben pedig Danilovics és Ferenczi kis híján össze is verekedtek. A második félidőben fel tudtunk jönni 2-3-ra, de a végén begyötört még két találatot a vendégcsapat, így egy csúnya zakóval készülhettünk a sorsdöntő, utolsó bajnokira.

Legjobb hangulat: DVSC – Újpest 1-0, Ferencváros – DVSC 2-1

Itt két választottam van, egy hazai és egy idegenbeli meccs. A tavasszal az Újpest ellen retro partyt tartottak a szurkolók, így hosszú idő után kicsit felsejlett a régmúlt hangulata a Nagyerdei Stadionban. Mindez 10 ezer nézővel még jobb lehetett volna… A másik pedig adja magát, a Fradi ultrák ellenünk tértek vissza a lelátóra, így hosszú évek után igazi futballhangulat volt egy NB I-es meccsen.

Legszebb gól: Justin Mengolo szólója a Vasas ellen

Ezen nincs mit firtatni, az év végi top15-ös videónkban már láthattátok, hogy ezt választottuk meg az év találatának. Nem egy tipikus választás, hiszen nem az a klasszikus bombagól kategória, de egy nagyon szép szólót láthattunk Mengolotól, aki hülyét csinált a komplett Vasas védelemből.

Legnagyobb bohózat: Az edzőváltás végsőkig történő elhúzása, Pontes menesztése a sorsdöntő bajnoki előtt

leonel_pontes

Mindent el lehet mondani Leonel Pontesről, csak azt nem, hogy megkapta volna a maximális támogatást a vezetőség részéről. Már kinevezése után néhány hónappal is felröppent a lehetősége annak, hogy távozik, a leghangosabbak az ősz végeztével voltak ezek a hangok, ám végül megerősítették őt pozíciójában. A gyenge tavaszi kezdés után folyamatosan benne lógott a levegőben, hogy menesztik, de kitartottak mellette szinte a végsőkig. Az elhatározás végül az utolsó, sorsdöntő bajnoki előtt történt meg, ekkor kicsit már kapkodásnak tűnt a dolog, de a bennmaradást végül már Herczeg Andrással harcolta ki a csapat. Ez a húzás egyébként könnyedén az NB I-es tagságunkba is kerülhetett volna.

Legjobb játékos: Aleksandar Jovanovic

jova2Itt nagyon nehéz dolgunk volt, mert ha belegondolunk, nem nagyon tudunk olyan játékost mondani, aki a teljes naptári évet a Lokinál futballozta végig, és ha nem is végig jó, de legalább egyenletesen átlagos teljesítményt nyújtott. Sokáig tanakodtunk, de végül egy olyan játékost találtunk, aki megfelel ezen kritériumoknak, ő pedig nem más, mint Jovanovic. Idén már folyamatosan a középpálya közepén játszik, és kiderült végre, hogy ez az a poszt, ahol huzamosabb ideig képes jó teljesítményt nyújtani. Fontos játékosa a DVSC-nek, reméljük még sokáig számíthatunk a játékára.

Legrosszabb játékos: Holman Dávid

holmanA LokiBlog történetében összesen négy olyan meccs volt, amin 1-es osztályzatot osztottunk ki, összesen hét játékosunkat jutalmaztuk az értékelhetetlen jelzőt viselő pontszámmal, ebből Holman egymaga háromszor részesült ebben a megtiszteltetésben. De számos alkalommal súrolta még az ingerküszöbünket, amit rendre 2-es osztályzatokkal honoráltunk. Papíron ő volt a csapat sztárjátékosa, az egyetlen komoly értéke, akire az egész taktikánkat építettük – vesztünkre (és erről később még lesz is szó). Sem Pontes, sem Herczeg kezei alatt nem tudott a csapat vezére lenni, folyamatos flegma, nagyképű, hisztis magatartásával nem csak azt érte el, hogy a csapat szenvedett miatta, hanem még a szurkolókkal is megutáltatta magát. Kevés játékos távozásának szoktunk örülni (főleg ha tényleg meghatározó játékosról beszélünk), ő közéjük tartozott.

Legjobb igazolás: Bódi Ádám

dsc_4275Említhettem volna itt Nagy Sándort is, de Bódi jelenléte sokkal nagyobb kulcsa a csapat sikerének. Saját nevelésű játékosunk rövid fehérvári kitérő után tért vissza, egyelőre csak kölcsönbe, de a hírek szerint szeretnénk őt hosszú távon is a csapatnál tudni. Holman távozásával ő vette át a karmesteri pálcát Tőzsérrel együtt, és hol a középpálya közepén, hol pedig a szélen nyújtott jó teljesítményt. Persze voltak rossz periódusai is, kinek nem, de összességében fontos láncszeme a jelenlegi DVSC-nek.

Legrosszabb igazolás: Ivan Kelava

kelavaVolt jó néhány játékos, aki sem rövid, sem hosszú távon nem vált be, főleg még Pontes idejéről, de azért szinte mindegyikőjük hozzá tudott tenni valamit a bennmaradáshoz, még ha csak keveset is, egy valakit leszámítva, Ivan Kelavát. A horvát hálóőr megfordult az olasz és a spanyol élvonalban is (igaz nem sokszor védett), illetve volt a BL csoportkörös Dinamo Zagreb hálóőre is, így került a télen Debrecenbe. Eleinte nem nagyon értettük, hogy miért igazoltuk le, hiszen Danilovic személyében volt egy megbízhatóan teljesítő kapusunk, így sokáig azzal nyugtattuk magunkat, hogy biztosan előre gondolkodtunk, és majd a nyártól számolunk vele első számú hálóőrként. Ehhez képest az elsők közt repült a csapattól a szezon végezte után, a hírek szerint többször is összetűzésbe keveredett a vezetőséggel a tavasz során, nehezen viselte ugyanis, hogy az NB III-ban kell védenie hétről hétre.

Legnagyobb felfedezett: Varga Kevin

vargakEz egy új kategória, idén ugyanis több játékos berobbant a köztudatba. Ilyen volt Kinyik Ákos, vagy épp Bényei Balázs, de mégis kiemelkedik Varga Kevin története, aki hirtelen, a semmiből került be a kezdőcsapatba augusztus végén, és volt a csapat húzóembere meccseken keresztül. Emlékezetes volt, mikor zsinórban három hazai mérkőzésünkön is betalált, és öt NB I-es találkozó után három találat szerepelt a neve mellett. A szezon végére visszaesett a teljesítménye, kicsit öncélúvá is vált a játéka, de így is üde színfoltja volt a csapatnak. Remélhetőleg tavaszra összeszedi magát.

Legrosszabb edzői húzás: a Holman Dávidra felépített taktika

Rendhagyó módon kezdjük a negatív részével, majd látni fogjátok, hogy miért. Már Pontes is úgy építette fel a taktikáját, hogy gyakorlatilag Holman szerepén múlt a játékunk, az eredményességünk. Ha Dávidkának volt kedve focizni, akkor jól játszott a csapat, és simán nyertünk (lásd tavasszal a Haladás elleni meccset), ha viszont épp primadonnát játszott, akkor szenvedtünk (lásd elég sok meccsünket főleg tavaszról). Az ilyen szinten történő egy játékostól való függés sajnos ezt hordozza magával, így aztán az ő gyengélkedése magával rántotta a teljes csapatot. Tegyük hozzá, hogy sem Pontesnek, sem Herczegnek nem volt nagyon választása olyan tekintetben, hogy mást tegyen be helyette, bár ezzel is lehet vitatkozni, hiszen egy fiatal játékos (mondjuk Varga Kevin) ennyit simán lehozott volna, mint Holman. Egyik edző sem merte (vagy nem volt szabad nekik…) a padra száműzni Holmant, így meg kellett várnunk, míg egy balek csapat kivásárolja őt innen. Köszi Slovan!

lftacAz előző szezon tavaszi idényében Holman Dávidra épült a taktikánk

Legjobb edzői húzás: A taktika átalakítása Holman távozása után

És akkor most már érthető, hogy miért cseréltük meg a sorrendet. Herczeg András nagy húzása volt, hogy Holman távozása és Bódi érkezése után átalakította a taktikát, stabilizálta a középpályás védekezést, és egy kontrákra épülő, az ellenfél hibáit kegyetlenül kihasználó taktikát dolgozott ki. Ennek volt köszönhető az őszi menetelés, az ötmeccses győzelmi- és a kilencmeccses veretlenségi sorozat.

lbatalagboA legtöbbet látott kezdőcsapat az ősz során – egyúttal az ősz álomcsapata

Legfelháborítóbb eset: Kassai Viktor ténykedése a Videoton – DVSC bajnokin

Ez még az augusztusi mérkőzés, amin a Vidi közel sem pörgött maximumon, és közel álltunk a bravúros pontszerzéshez Székesfehérváron. Nem nézte ezt jó szemmel Kassai Viktor, aki az utolsó 25-30 percben mindent megtett annak érdekében, hogy a bajnoki esélyesnek kikiáltott kirakatcsapat behúzza a három pontot, végül a 96. percben, egy nevetséges szituáció után befújt büntetővel nyerette meg a mérkőzést a hazai csapattal.

Ez volt 2017 a DVSC szemszögéből. Ami viszont a LokiBlogot illeti, még nincs vége az évnek: december 31-én jövünk a szilveszteri adásunkkal! 😉

Cimkék:, , ,