LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Tone Tiselj: “Ne legyetek átlagosak”

Edzőváltás, tisztes helytállás a a Fradi vendégeként, kötelező győzelem hazai pályán a Vasas csapata ellen. Igencsak mozgalmas héten vagyunk túl, foglaljuk össze mi minden történt az elmúlt napokban valamint elevenítsük fel Anton Tiselj debreceni munkásságát.

blog65

Szombaton a Ferencvárossal mérkőzött meg csapatunk a fővárosban, ez a párosítás mindig is rangadónak minősül és fontos esemény a DVSC életében, ezen az estén azonban más okok miatt is vártuk a mérkőzés kezdetét jelző sípszót. Anton Tiselj utoljára ült a Loki kispadján vezetőedzőként. Ez volt az ő búcsúmeccse, szerettük volna, hogy egy olyan találkozóval záródjon az itteni munkássága amire mondhatjuk ez igen, ez méltó búcsú. Térjünk rá a mérkőzésre: végre a többiekkel együtt végezte a bemelegítést Karyna Yezhykava is, aki műtét utáni rehabilitációjának utolsó fázisában jár. Kiváló átlövőnk, tavalyi házi gólkirálynőnk játékára nagy szüksége van a Debrecennek. Azonban ne essünk át a ló túloldalára, ne akarjunk rögtön nagy terhet rakni Jezsire. Ne kapkodja el a visszatérést, ne kockáztassa az esetleges rásérülés veszélyét. Mindennek eljön a maga ideje, ezen a szombaton a csapattal való bemelegítés volt számára a végállomás. A találkozó első gólját Jelena Despotovic szerezte, visszatérő játékosunk ott folytatta ahol a Békéscsaba ellen abbahagyta, agresszív gólerős támadójátékához határozott védekezés párosult. Azonban kissé megtört a lendületünk, ahogyan teltek a percek, lányaink nem mindig a legjobb megoldást választották, eközben a fővárosiak elkapták a fonalat és igencsak korán, már az első félidő felére jelentős előnyt építettek ki (9-3).

Vezetőedzőnk ekkor gondolta, hogy ideje elbeszélgetni a lányokkal. Ezen a meccsen még az időkérések is eltértek a megszokottaktól, nem figurát, nem az elkövetett hibákat emelte ki Tislej mester, hanem arra kérte csapatát, harcoljanak a végsőkig, a legjobbat hozzák ki magukból! A lányok megfogadták a tanácsokat, bő két perc alatt szereztek három gólt és visszajöttek a meccsbe, küzdöttek egymásért, a csapatért, a mesterért. A folytatásban egyenrangú ellenfelei voltunk a BL-ben is vitézkedő zöld-fehéreknek, harminc perc játék után is csak két gól volt a hátrányunk (12-10). Nem tudjuk, csak sejthetjük mi hangzott el az öltözőben a szünetben. Azt viszont tudjuk, hogy remekül kezdtük a második játékrészt, sikerült meglepni a kissé álmosabban kezdő Ferencvárost, ledolgoztuk hátrányunkat, sőt még a vezetést is magunkhoz ragadtuk. Öröm volt nézni a lányok felszabadult játékát, látni, hogy nem teherként, nem nyűgként tekintenek erre a meccsre, hanem élvezik az összecsapást! Megjegyezném, azt is jó volt, látni, hallani, mennyire meglepte ez a házigazdákat, szurkolóikat (13-17). Ezután viszont a fővárosiak percei következtek, sebességet váltottak és olyan játékot mutattak be ami megállná a helyét akár a  BL-ben is. Könyörtelenül kihasználták a legkisebb hibáinkat is (20-17). Tone továbbra is kiemelte, ne a számszerű eredménnyel foglalkozzanak lányai, hanem továbbra is a maximumra törekedjenek. Sokáig emlékezetes marad vezetőedzőnk utolsó időkérése, amivel a későbbiekben foglalkozom majd még.

A mérkőzés hajrájában szerepet kapott Pénzes Laura és Román Dorina is. Meglátásom szerint fiataljaink is megmutatták, nem ijednek meg saját árnyékuktól. Dorina higgadtan értékesítette mind a két büntetőjét. A végére kicsit kifogyott a lendület a lányokból, de így is teljes mértékben elégedettek lehetünk a mutatott játékkal, hozzáállással (28-24). Sikerült megszorongatunk a Fradit, aki egyetlen csapatként hibátlanul vezeti a bajnokságot. Megmutatták lányaink, nem szabad leírni őket, többre hivatottak attól, mint amit ebben a szezonban eddig nyújtottak. Emelt fővel, tiszta szívvel indulhatott hazafelé tehát a piros-fehér hölgykoszorú.

Egy gondolat erejéig még foglalkoznék a mérkőzéssel, ugyanis ki kell emelni a két játékvezetőt: Herczeg és Südi Pétert akik magas színvonalon remekül vezették az egyébként nagyon sportszerű találkozót! Öröm lenne ezt látni hétről-hétre…

blog68

Szerdán a Vasas csapata látogatott a Hódosba a bajnokság 11. fordulójában megrendezett összecsapásra. Madalina Zamfirescu ezúttal sem tudta vállalni a játékot, ellenben Yezhykava már pályára is lépett hosszú sérülését követően a találkozó második felében. Ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk szépen sorban az események forgatagában! Vida Gergőnek ez volt az első megmérettetése a felnőtt csapat vezetőjeként. Veszélyes is lehet egy ilyen mérkőzésen debütálni, melyen kötelező a győzelem, sőt, azt várjuk a csapattól (én biztosan), hogy meggyőző játékkal, sokgólos győzelmet arasson. A találkozó első pillanatától kezdve a DVSC akarata érvényesült, hamar előnybe került csapatunk. Fordulópont volt a találkozón a fővárosiak kapuscseréje, ezen az estén Győri Barbara nem találta a megfelelő ellenszert a Loki játékára. A helyére érkező Tzintzis Alexandra viszont fontos védésekkel akadályozta meg, hogy nagyobb különbség alakuljon ki javunkra. Ha már a hálóőrökkel foglalkozunk, a saját kapunkban kezdő Lajtos Nóra sem ma játszotta élete meccsét, így vezetőedzőnk is cserélt, húzása bejött, ugyanis Horváth-Pásztor Bettina is remekül szállt be a meccsbe, több büntetőt is kivédett. A szünetre háromgólos előny birtokában vonulhattak az öltözőbe Vantara-Kelemen Vicáék (15-12).

Mondhatjuk úgy is, hogy bennragadtunk a második félidő rajtján, de nem ez a legpontosabb megfogalmazás, mert egészen sokáig, bő tíz percig rá sem ismertünk a csapatunkra. Pontatlan támadójátékunk mellé kissé felpuhult védekezés társult, ennek eredményeképpen felzárkózott a Vasas (18-17). Ekkor azonban megváltozott a játék képe, pillanatok alatt más ritmusban kezdtek kézilabdázni lányaink, ebben az időszakban hasonló produktumot láthattunk, mint a hétvégi Fradi elleni mérkőzés legjobb perceiben. Erőben, tudásban a vendégek fölé kerekedtünk, akiket láthatóan megtörtek a pályán zajló események. Így aztán nem maradt kérdés sikerül-e itthon tartani a két pontot (27-20). Azon gondolkodhattunk az utolsó percekben miután rászámoltunk a Vasasra, hogy mekkora különbséggel zárul majd az összecsapás.blog66

Nem lett meg a közte tíz, de nem is tulajdonítottunk ennek már nagyobb jelentőséget. Fölényes győzelemmel, helyenként nagyon szép játékkal nyitottuk az újévet hazai környezetben (32-23). Jelena Despotovic ismét klasszis teljesítménnyel jelentkezett, három mérkőzésen már 20 gólnál jár visszatérő átlövőnk. Csak így tovább Jeca! Győzelmünknek köszönhetően a tabella 8. helyére léptünk előre.

Ezek után már arra összpontosíthattunk, hogy megköszönjük távozó vezetőedzőnknek az elmúlt két évben elvégzett áldozatos munkáját! Való igaz, ezen időszaknak voltak szép és kevésbé szép eseményei, ugyanakkor az nem lehet vita tárgya, hogy Tone munkássága alatt sokat fejlődött a DVSC női kézilabdacsapata. 2015 decemberében meglepetésként ért a hír, miszerint Varga Józsefet Anton Tislej váltja a kispadon. Kétszeres BL győztes edző fogadta el a magyar bajnokság egyik nagy múltú, ám akkoriban kevésbe sikeres csapatának felkérését. Szlovén mesterünk az MTK ellen mutatkozott be 2016 januárjában. Vereséggel nyitotta itteni karrierjét, de azt akkor még nem sejthettük, mi fog kisülni ebből a történetből. Akkori játékosaink és vezetőedzőnk egyre jobban egymásra talált, a bajnokság alapszakaszát a hatodik helyen zártuk, a rájátszásban a Dunaújváros ellen kellett megmérkőznünk. Idegenben kezdtük a párharcot vereséggel tért haza a csapat, de mai napig szívesen gondolok a visszavágóra ahol hazai környezetben sikerült diadalmaskodnunk ezáltal biztossá vált, hogy az első négy hely valamelyikén végzünk és kilépünk a nemzetközi porondra a következő idényben. Óriási öröm, fergeteges hangulat volt azon az estén (is) a Hódosban. A rájátszás további részében papírforma eredmények születtek, ugyanakkor csapatunk hősiesen helytállt a Fradi és az Érd ellen is.

blog67Tone remekül érezte magát Debrecenben, így meghosszabbította szerződését, az ő vezetésével egy igencsak kemény, és az eddigiektől eltérő alapozás után vágtunk neki a 2016-2017-es idénynek. A bajnokságban ugyan volt több kisiklásunk is, lásd oda-vissza kikaptunk az első osztálytól búcsúzó Mosonmagyaróvártól, végül a hetedik helyen zárt csapatunk. Az EHF kupában a Nantes ellen nem sikerült továbbjutnunk, de hasznos tapasztalatokat szerzett a csapat arról, milyen is egy éles nemzetközi párharc. Előző szezonunk motorja a Magyar Kupa volt, ahol bejutottunk a legjobb négybe, és a Dunaújváros (ki más) legyőzése után Kecskeméten a Loki játékosainak nyakába akasztották a bronzérmet! Eme remek eredmény azt jelentette, ismét szerepelhet az EHF kupában csapatunk! Lubin, Craiova két kör, egy sikeres és egy sikertelen párharc a mérlegünk ebben az idényben. Nem sokon múlott, hogy bejussunk a csoportkörbe. Meggyőződésem, ha ez a sikerül, Tone még ma is csapatunkat trenírozná. A nemzetközi meccseket ha összehasonlítjuk a bajnokikkal, szembetűnhet egy igencsak fontos különbség: Tone bár mindent megtett a sikeres szereplés érdekében, mégis hiányzott valami, az a plusz, ami az elmúlt szezonokban rendre megvolt, ami nehéz helyzetekben rendre megvolt, ami átlendítette a csapatot a holtpontokon.

Ennek tükrében nem volt meglepő a bejelentés, hogy véget ér a Tiselj-éra. Sokan sokféle módon viszonyulunk a magunk mögött hagyott időszakhoz, de szerintem abban mindannyian egyetértünk, összességében sokat fejlődtünk az elmúlt két év és egy hónap alatt. Köszönettel tartozunk Tonénak, aki megmutatta a lányoknak, hogy merjenek nagyot álmodni, mert ha keményen dolgoznak, annak meglesz az eredménye. Tudásával kiemelkedett a magyar bajnokságból, remekül alkalmazkodott a helyi szokásokhoz, fontosak voltunk (vagyunk) számára mi szurkolók, akik mindig a csapat mellett állunk, kitartunk jóban-rosszban, támogatjuk a lányokat, ugyanakkor ha kell, kimondjuk ami nem tetszik. Számos emlékezetes pillanattal gazdagodtunk, és itt térnék rá a Fradi elleni időkérésére ahol köszönetet mondott az országnak, városunknak, a lányoknak. Ebben az egy percben benne volt minden!

Tone búcsú

Ha már időkérés akkor nem mehetünk el szó nélkül egy korábbi, szintén a Fradi elleni meccsen elhangzott monológjáról.

Egy szó mint száz: Nagyszerű szakembert ismerhettünk meg Tone személyében, akit itteni szerepvállalásával megismertek a játékosok, a szurkolók. Tudjuk, hogy fontos állomása karrierjének a DVSC-TVP csapata.

Zárásképpen jöjjenek Tone szavaiElsőre nem voltak különösebb elvárásaim, úgy éreztem, legfeljebb fél évet töltök a csapatnál, de Debrecen gyönyörű város, kitűnő lehetőségekkel és fantasztikus szurkolótáborral, így maradtam. Amikor elkezdtük a közös munkát, a csapat nem volt a legjobb állapotban, de sok munkával szép sikereket értünk el. Itt jöttem rá, hogy nem csak kiemelkedő játékosokkal lehet jó eredményt elérni, ez visszaigazolás nekem szakmailag. A debreceni időszak minden mozzanata a szívemben marad. A kézilabdán kívül is barátokra leltem Magyarországon, nagyon jól éreztem magam a szabadidőmben a debreceni kerékpárosok között. Talán egy nap visszatérek.”

Várunk vissza Mester! Köszönünk mindent Tone!

Utóirat: Sok klubnál példát vehetnek arról, miképpen intézte az edzőkérdést a DVSC vezetősége, ugyanis nem szokványos egy szezon közben (vagy végén) távozó edzőt ilyen korrekt módon búcsúztatni!

Hajrá Debrecen, Hajrá Loki!

(képek forrása: Gurbán György – dehir.hu)