#2. naplóbejegyzés: A játékos és a szurkoló

Elgondolkoztál már azon, milyen egy szurkoló mindennapja? Milyen gondolatok fogalmazódnak meg benne és hogyan él meg egy-egy eseményt? Ha igen, neked találtuk ki új rovatunkat, Egy szurkoló naplója címmel. Az e rovatban rapszodikusan megjelenő írásaim messzebbre tekintenek a Lokinál, néha talán a sportnál is; néha ironikus, néha vérkomoly lesz, de bízom benne, hogy érdekesnek találjátok meg. Vigyázat! Mélyen szubjektív elmélkedés következik.

szurkolo600

Történt már veled olyan, hogy annyira kiment a fejedből egy játékos szereplése, hogy a neve felhangzása esetén is csak értetlenkedtél, hogy pontosan kiről van szó? Pedig talán még játszani is láttad, és a góljánál együtt kiabáltad a nevét szurkolótársaiddal. Pár napja így jártam. Sehogy sem ugrott be, hogy nem is olyan rég volt egy Ivan Bobko nevű játékosunk…

…és itt most nem is az egyszeri emlékezetkiesésről van szó, vagy konkrétan erről a srácról, aki másfél éve 11 meccsen 738 percet kapott és a Fradinak gólt is szerzett, most pedig ő is Sidében edzőtáborozik aktuális csapatával. Hanem arról, hogy mennyire abszurd dolog, ha a szurkoló a saját csapatának játékosait nem ismeri. Ha azt sem tudjuk, kinek szurkolunk igazán. Ki az a Bobko, Könyves, Sós (nem pedig Soós, ahogy sokan írják), Djelmic, Damahou, Trninic, Kovács, csak hogy az elmúlt évekből említsek neveket.

És biztosan történt már veled olyan is, hogy csettintésre tudtad elsorolni az évekkel korábban játszó csapat névsorát, legyen az akár válogatott, akár BL-győztes, akár bajnoki aranyérmes. 2005-ből például: Csernyánszki, Kerekes, Komlósi, Tomic, Éger, Kiss, Nikolov, Halmosi, Dzsudzsák, Sándor, Bogdanovics, Habi, Bernáth, Madar, Szatmári, Dombi, Böőr. Most ugyanezt meg tudnád tenni a 2014-es bajnokcsapatunkról? Nekem erőlködnöm kellene hozzá, bármennyire is szégyennek érzem.

Amikor arról beszélgetünk, miért nincs több szurkoló akár a Nagyerdei stadionban, akár más magyar lelátón, akkor ennek marginális szempontként kellene felvetődnie. Vajon ismerik a szurkolók a játékosainkat? És vajon a játékosaink ismerik a szurkolóinkat? Vajon kialakult közöttük bármilyen kötődés, vagy megvannak egymás nélkül?

Amikor tavaly a DVTK elleni utolsó fordulóban az életünkért küzdöttünk és Jovanovic a harmadik gólunknál kiugrott a szurkolókhoz, egy olyan pillanat volt, ahol a csapat és a szurkoló egymásra talált. Amikor a nyári ankéton az egyik játékos kihívta egy FIFA17 párharcra a DVSC által szervezett bajnokság nyertesét, ott megmozdult valami. Amikor a játékosaink megjelentek a Komáromi Gábor emlékére készíttetett kopjafa,- vagy épp emléktábla átadásán, ott együtt volt szurkoló és játékos. Ezekből a pillanatokból kellene minél több. Nem csak mérkőzésen, vagy hivatalos rendezvényen, hanem a mindennapokban is.

Pár hete, az amerikai foci rájátszását nézve nem volt olyan csapat, vagy olyan játékos, akiknek nem volt története. Honnan indult, hogy jutott el idáig, mi benne a szerethető, kiket képvisel és hogyan játszik, mennyire volt tudatos, vagy sorsszerű a karrierje. Erre hatalmas szükség lenne az európai és a hazai fociban is. Hogy egy játékos ne csak múló tünemény legyen, ne csak jött-ment legyen, hanem örökre beírja magát a szívünkbe. Ahogyan azt tette Sándor, Dombi, Dzsudzsák, Balogh Norbi, vagy Sidibe. A te szívedbe ki írta be magát örökre?

csibu

  • Lucas

    A teljesség igénye nélkül Bernáth Csabi, Coulibaly, Sidibe, Varga Józsi, Stevo Nikolics (sose felejtem a Zetének vágott mesterhármasát), Selim hagyott bennem szép és kevésbé szép nyomokat is, illetve nevessetek ki, de Trninics és Damahou is. Közel álltam még Balogh Norbihoz, Brkovicshoz, a jelenlegi keretből Varga Kevin.

  • csibu

    Korhutot még nem említettük, pedig mindenképp itt a helye azt hiszem.

  • LokiFan

    A felejthető kategóriában volt nekünk pár hónapig egy Cristian Bud nevű játékosunk. Ki emlékszik még rá? 😀

  • gyberci

    A személyek emlékezete az általuk emlékezetes tetteken keresztül marad meg igazán. Dombi Tibi remek beadásai, mű- és igazi esései a 16-oson belül, Bódi a 16-os sarkáról a hosszúba csavarásai, Tőzsér Dani bomba szabadrúgásai, Varga Kevin surranó góljai, Ferenczi Jani bombagóljai, Nagy Sanyi első óriási bénázása utáni nagyszerű védései, Jovanovics a “málenkij robot”, és hát persze a Nagy Vezér, a Cívis Nagymester Herczeg Bandi. Nem sorolom tovább, mert eljutok Bozsik Cucuig, akit még láttam focizni a 100-adik válogatottsága alkalmából

  • Thomas

    Én a minap majd elfelejtettem hogy Mamadou Wague nálunk volt, majdnem olyan jelentős volt mint a balbekk Hugo 🙂

  • gyberci

    Jajjj, majdnem elfelejtettem Kondás Elemérről, mint betonvédő és nagyszerű edző, aki úgy nyert bajnokságot a csapatával, hogy nem kaptak ki!

  • gyberci

    1960-ban 10 évesen láttam a Vasas-Vienna 3:1, MTK-Sarajevo 2:1 (Sándor Károly (Csikar)) kettős kupameccset (60000 néző, köztük én is, micsoda hangulat) a Népstadionban (amelynek építésében nagymamám is részt vett). Azóta imádom a focit!!!!

  • Sztacsák

    Nagyon sajnálom,hogy a játékosokról megjelent képeken 99 százalékban nincsenek a nevek feltüntetve ! A honlapon millió megjelenő képen úgy kell a csapattablóról nyomozni , hogy kiket látunk..A szinházi és fimlképek mind nevekkel népszerűsitik a szinészeket,ismerjük is őket a messzi távolból is.

  • Lucas

    Nemhogy emlékszem, a 2013-14-es szezont augusztustól áprilisig az ő bérletével potyáztam végig, mit aznap adott nekem, hogy eligazolt. 😀

  • Madridista

    Coulibaly kimaradt..