LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

#4. naplóbejegyzés: Tényleg megéri?

Elgondolkoztál már azon, milyen egy szurkoló mindennapja? Milyen gondolatok fogalmazódnak meg benne és hogyan él meg egy-egy eseményt? Ha igen, neked találtuk ki az Egy szurkoló naplója rovatunkat. Az e rovatban rapszodikusan megjelenő írásaim messzebbre is tekinthetnek a Lokinál, néha talán a sportnál is; néha ironikus, néha vérkomoly lesz, de bízom benne, hogy érdekesnek találjátok majd. Vigyázat! Mélyen szubjektív elmélkedés következik.

Biztos csak én vagyok túlságosan elvakult, de az elmúlt napokban ahányszor csak felsejlett előttem, hogy hétvégén DVSC-UTE meccs jön, a kellemes várakozás mellett elszomorított, hogy hiába hazai találkozó jön, tervezgetnem kell. Hogyan jutok el majd munkanapon fél háromra a stadionba és hogyan nézhetem majd élőben a csapatom? Szerencsére rugalmas munkahelyen dolgozom, így megtehetem, hogy pár órát átcsúsztatok máshová. De kinek van kedve két-három órával hamarabb bemenni, vagy annyival egy másik napon tovább maradni? És mi van azzal, aki nem ilyen szerencsés és lehetetlen megoldania ezt a nem várt feladatot?

Ilyenkor úgy érzem, saját klubom, saját szövetségem, saját köztévém tesz keresztbe nekünk. Legalább valaki mondta volna azt, hogy “mindent megtettünk azért, hogy minél több szurkoló nézhesse meg a helyszínen a találkozót, de ez nem sikerült, amiért elnézést kérünk, és bízunk benne, hogy ennek ellenére minél többen ott lesznek szombaton a Nagyerdei Stadionban”. Mindezen a bosszúságon túl azonban felrémlik előttem egy kérdés, amelynek elméletileg már meg sem lett volna szabad születnie.

Tényleg megéri?

Megéri átszervezni több napot, sok apró és nagy dolgot alárendelni szeretett csapatomnak? Lemondani egyes családtagjaim, barátaim társaságáról, átrohanni munkahelyről a mérkőzésre, ahol a hidegben nézhetem a játékosaink csetlését-botlását, abban bízva, majd most örömet és nem csalódást okoz a teljesítményük? Abban bízva, hogy majd most nem fintorognak a kritikára, majd most eltalálják már az első félidőben a kaput, majd most nem gondterheltnek, hanem végre nyugodtnak és elégedettnek láthatom Herczeg Andrást, aki sokkal többet érdemel a jelenlegi helyzetnél? Lehet a körülöttem lévő ismerősök a normálisak, akiket hiába érdekel a mérkőzés, lemondanak róla? Akiket hiába érdekel a Loki, inkább majd megnézik az összefoglalót? Vagy azok, akik eleve csak legyintenek hóbortomra, meg a magyar focira, meg a Lokira? Lehet nekik van igazuk?

Bár csak visszatérne az a hozzáállás, hogy a szervezők mindent (értsd: MINDENT) megtesznek azért, hogy ezek a mérkőzések kiszolgálják (értsd: alárendeljék magukat) a szurkolóknak. Bár csak visszatérne az a gondolkozás, hogy eszünkbe sem jut megkérdezni magunktól: tényleg megéri? Hogy nem belső vívódás egy-egy Loki meccs, (vagy NB I-es meccs, szurkoljunk bárkinek is,) hanem olyan erős elköteleződés és kölcsönös viszony, amelyről a világ összes kincséért sem akarnánk lemaradni? Amíg nem indulunk el ebbe az irányba, addig nem lesz több szurkoló. Mert én lehet (sőt, nem csak lehet, BIZTOS), most ott leszek, de ki tudja, legközelebb melyik szurkolótársam, vagy épp jómagam mondom azt: nem éri meg, most inkább otthon maradok.

Csibu