LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Megmaradt a sansz

Nem vártuk jó előjelekkel a Magyar Kupa negyeddöntőjének odavágóját, hiszen pocsékul kezdtük a tavaszt, ráadásul egy demoralizáló vereségen voltunk túl az Újpest ellen. Ellenfelünk ráadásul a bajnoki címvédő Honvéd volt, akik bár hozzánk hasonlóan nem kezdték jól a tavaszt, de összességében összeszedettebb csapatnak tűnnek. További nehezítés volt, hogy idegenben kezdtük, így többen joggal féltették a csapatot a mérkőzéstől, mondván nehogy olyan vereségbe fussunk bele, amivel már sanszunk sem marad a debreceni visszavágóra. Nos, az alapvető célt teljesítette a csapat, hiszen bőven maradt sanszunk a visszavágóra, ráadásul az értékét növeli az eredménynek, hogy erősen tartalékos csapattal álltunk fel.

Ahogy a bevezetőben említettem, Herczeg András gyakorlatilag a B csapatot küldte pályára: az Újpest elleni kezdőcsapatból csupán Kinyik maradt bent a csapatban, ő is csak azért, mert összesen három belső védőnk van, és ezúttal a 38 éves Mészáros kapott pihenőt. Bekerült ezúttal Kuti a védelembe, valamint Barna is lehetőséget kapott, rá egyébként vélhetően a tavasz hátralévő részében is komoly feladatok várnak Ferenczi sérülése miatt. A középpálya összetétele már érdekes volt, három védekező szellemű játékossal kezdtünk, hiszen az eddig bajnokin eltiltás miatt nem játszó Jovanovics mellé bekerült még Filip és Csősz is. A széleken Bereczki és Nagy Kevin kaptak lehetőséget, tehát újfent két olyan futballista, aki bajnokikon keveset játszanak, elöl pedig Tabakovics kezdett egyedül. Ja, és ami még szintén fontos volt, hogy a kapuban újfent a télen igazolt Kosicky állt.

Ezzel szemben a Kispest erős kerettel állt fel, hiszen hét helyen is átfedés volt a szombati és a mai kezdőjük között. A négy változtatás közül az egyik a kapuban történt, Gróf helyett Horváth kezdett, míg a védelembe bekerült Ikenne-King, Bobál és Baráth. Az látható tehát, hogy a változtatások ellenére sem volt gyengébb ez a Honvéd, ráadásul a pályán volt az NB I egyik legerősebb csatárpárosa, az Eppel – Lanzafame duó. Látva tehát a két kezdőt, felerősödtek a meccset megelőző félelmeink.

honk

Az első húsz percet munkahelyi elfoglaltságok miatt nem láttam (köszi MTVA és MLSZ, és még volt pofája a kommentátornak felhozni, hogy vélhetően a korai időpont miatt vannak kevesebben a stadionban), de hallomásból tudom, hogy nem sok mindenről maradtam le. Ez a játékrész amúgy sem rólunk szólt, és mondhatni a legjobbkor kapcsolódtam be, ugyanis pont láthattam, ahogy Barna kiugratja Lanzafamét, aki elesett Kosickyben (igaz már hamarabb elkezdte a homorítást, mint hogy találkoztak volna), a bíró pedig tizenegyest ítélt. Fogjuk rá, hogy fújható volt, de igazából mindegy is, mert Eppel szépen mellévágta a büntetőt.

A folytatásban is a hazaiak támadtak, mi pedig a félpályát sem igen tudtuk átlépni. Ezzel szemben a Kispest végig a mi térfelünkön járatta a labdát, védőink sokszor arra rugdalták el a labdát, amerre álltak, ezekből több ízben is hajmeresztő labdavesztéseket láttunk, főként Kuti és Barna jeleskedett ilyen tekintetben. A félidő egyik említésre méltó jelenete volt még Eppel szabályosnak tűnő gólja, ami előtt Kosicky nagyot védett. Örülhettünk, hogy a lefújáskor 0-0-t mutatott az eredményjelző, amit jól mutatott a 6-1-es kapura lövési és a 10-1-es szögletarány is…

hon1

A második félidőben némileg kiegyenlítetté vált a játék képe, hogy ez a mi feljavulásunknak, vagy a Honvéd visszaesésének volt köszönhető, az nem egyértelmű. Mindenesetre többször is eljutottunk a vendégek kapuja elé, láthattunk egy-két szépen felépített támadást is, és Jovanovics révén még komoly lövőhelyzetbe is kerültünk, de a védők jól blokkoltak. Nálunk Varga beállása kicsit felpezsdítette a játékunkat, majd Bódi pályára küldésével picit offenzívabbak is lettünk, de ezzel együtt nem lettünk veszélyesebbek. A 79. perces Tabakovic – Mészáros csere egyértelmű üzenet volt Herczeg Andrástól: nekünk tökéletes ez a 0-0. A maradék kevés időben még egy-egy helyzetre futotta, Jovától láttunk egy szép kapáslövést, illetve a hosszabbításban Kosickynek kellett nagyot védenie egy fejest követően.

Maradt tehát a 0-0, ami igazából egyik csapatnak sem jó, hiszen a Honvéd nem tudott otthon előnyt kicsikarni, míg a mi esetünkben elmondható, hogy bár nem kaptunk ki, de így is csak győzelemmel tudjuk kiharcolni a továbbjutást – majdnem olyan ez a 0-0 a mi szempontunkból, mintha mondjuk 3-2-re kikaptunk volna, nem véletlenül mondta Herczeg András a meccs után, hogy ez egy nagyon veszélyes eredmény. Mégis inkább mi lehetünk elégedettek, hiszen a két pályára küldött csapat között minőségi különbség volt nem a mi javunkra, emellett pedig jelen helyzetünkben az ilyen apró sikereknek is örülni kell. Remélhetőleg három hét múlva, amikor a visszavágót rendezik, már egy sokkal jobb passzban lévő Loki fogadja majd a Honvédot, és sikerül itthon kiharcolnunk a továbbjutást.

hon3

Rövid értékelés:

Tomas Kosicky (6, ) nálam ma a meccs embere volt, dacára az összehozott büntetőnek (ami eleve véleményes volt, és Barna hozta nehéz helyzetbe az eladott labdával), hiszen több komoly védése is akadt, egy a meccs végén, ráadásul jól jött ki a beadásokra, biztos pontnak tűnt.

Kuti Krisztián (3) továbbra sem győzött meg, ez nem az ő szintje. Szatmári Csaba (4) az első félidőben több ízben is eladta a labdát, a második játékrészre azért feljavult. Kinyik Ákos (5) ma is a védelem legjobbja volt. Barna Szabolcs (2, ) sajnos a meccs citromdíjasa, és azért mondom, hogy sajnos, mert egyébként szimpatikus srác, de ez most nem az ő meccse volt. Fejben nagyon lassan gondolkodott, a tizenegyes előtt ő adta el csúnyán a labdát. Remélhetőleg ez nem szegi kedvét, mert szükség lesz rá a bajnokikon.

Ioan Filip (4) teljesítménye ma is vegyes volt, akadtak jó és rossz megoldásai is. Nagy Kevin (3) játéka nem volt meggyőző, nagyon súlytalan volt a szélen, aztán elöl is. Csősz Richárd (4) nem ma győzött meg, hogy helye lenne a kezdőben bajnoki meccseken. Ellenben Aleksandar Jovanovicsra (5) nagy szükségünk van, ez ma is bebizonyosodott, két veszélyes lövésünk is az ő nevéhez fűződött. Bereczi Dánielről (3) ugyanazt tudom elmondani, mint Nagy Kevinről.

Haris Tabakovic (4) egyedül próbálkozott elöl, de esélye sem volt helyzetbe kerülni.

A cserék közül Varga Kevin (5) ezúttal végre hozzá tudott tenni a játékunkhoz, ezúttal akadtak jó megoldásai. Bódi Ádám (-) beállása nem pörgette fel jobban a támadásainkat, míg Mészáros Norbert (-) egyértelműen az eredmény tartása érdekében lépett pályára.

(képek forrása: dvsc.hu)