LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Végállomás: Felcsút

A Puskás Akadémia elleni Magyar Kupa elődöntő nem csak a csapatba vetett hitet adhatta volna vissza végérvényesen, de egy esetleges továbbjutással az egész bajnoki szezonunk egy csapásra tündökölt volna. Egy kupadöntő – szép álom volt. Gyógyír lett volna, de hiába csak az odavágón vagyunk túl, a múlt idő nem véletlen: gyakorlatilag már az első meccs után eldőlt a párharc.

A DVSC három helyen változtatott a Fradi elleni bajnokihoz képest. Mészáros váltotta Barnát, Mengolo Tabakovicsot és Kosicky Nagyot. Továbbá a kispadra ülhetett Sós Bence. 4-4-2-es hadrendünk a megszokott formát ölthette. A felcsútiak csapatában Hegedűs előtt Trajkovski, Balogh, Mevongou, Spandler, Poór, Knezevic, Molnár, Henty, Hegedűs és Perosevic kapott bizalmat Pintér Attilától.

A találkozón már az első támadás gólt eredményezett, Henty egy kipattanót pofozott be közelről. A találatnál mintha csak Mészáros védekezett volna az egész csapatból, Hentyt nem őrizte senki. Bár kellemetlen marás volt ez, nem kellett nagyon megijednünk. Egy idegenben szerzett gól többet ér, van még 85 percünk helyrerázódni, a korai pofon majd helyrerakhat minket.

Így is történt, több lehetőség is adódott előttünk, a következő 20-25 perc kiegyenlített játékot hozott. Épp amikor már úgy éreztük, megérett a Loki gól, egy kontrából ismét Henty talált be Kosicky mellett. 2-0. Itt csúszott ki igazán a kezünkből az irányítás és az addig sem brillírozó Kinyik előbb rosszul találta el a labdát, majd a mellette elfutó – és a labdát a kezével továbbsodró, így egyértelműen szabálytalan – Perosevicet nem hagyta továbbfutni, villant is érte a jogos piros lap. A teljes megsemmisüléshez persze az is kellett, hogy ne mindenki ugorjon fel a sorfalból, így a szabadrúgást gólra váltsa a sértett. Félidő, 3-0.

Nem csak nekünk okozott fájdalmat a Felcsút, Könyvesnek is erős fájdalmai keletkeztek – mintha kicsit mindannyiunk férfiasságát megnyírbálták volna. Helyére Sós érkezett, balhátvéd pedig Jovanovic lett. Átálltunk a 4-4-1-re és a következő 30 perc a decemberi, DVTK elleni mérkőzés második félidejére emlékeztetett, ahol bár mi voltunk emberhátrányban, mégis mi próbálkoztunk többet. Most is ez történt, de vagy túl nagy gólt akartunk rúgni (Sós), vagy középre ment a labda (Jovanovic), vagy Hegedűs védett hatalmas (Bódi és Varga). A Puskásnak is voltak azért lehetőségei, egy ilyenből a 79. percben Knezevic bevitte a kegyelemdöfést. 4-0.

Az eredmény ezután már nem változott, pedig egy idegenben lőtt gól még ennyi kapott találat mellett is adhatott volna minimális reményt, így azonban itt már nem tudok semmi kapaszkodót mondani. Érdekesség, hogy a Felcsút először győzte le a DVSC-t, illetve 2 éve és 4 éve is az elődöntőben estünk ki a kupából, mindkét párharcban állítottak ki DVSC játékost (2016-ban a Fradi, 2014-ben a DVTK ellen is Verpeczet állították ki).

Sok elemzésre méltót nehéz mondani. A pontrúgásaink nem botrányosak, de nem is jók. A védekezésben most is kiütközött, egyetlen ember gyenge napja elég a teljes összeomláshoz. A támadójátékban nem mindig segítjük ki egymást. Sok a technikai hiba, pontatlanság. A szűrő-tevékenység borzalmas volt, sőt, talán kimondható, hogy nem volt védekezésünk a középpályán. Ha nem kaptunk volna négyet, vagy valahogy beakad egy lövésünk, nem lenne egyébként ez annyira szörnyű meccs, de így gyakorlatilag kidobtuk a kukába az eddigi menetelésünket. Ez pedig rendkívül letaglózó. De ilyen a foci.

Játékosok értékelése:

Kosicky (5) a kapott gólokról kevésbé tehetett, volt pár szép védése, ha pedig több szerencséje van, kevesebbszer kellett volna a hálóba nyúlnia.

Bényei (5) átlagos volt. Kinyik (1)  már az első két gólnál is nagyokat hibázott, ami alapján 3-ast kapott volna, a buta kiállítása miatt (ne feledjük, ezzel a visszavágót is ki kell hagynia) viszont nincs mit szépíteni, ez értékelhetetlen volt ma tőle. Szatmári (4) több jó becsúszást, emberfogást alkalmazott, sok esetben kiszolgáltatott volt. Mészáros (3) balhátvédként kezdte, középhátvédként fejezte be. Előbbi esetben a támadásokat egyáltalán nem tudta segíteni, utóbbi esetben pedig sokszor kiütközött hibája: lassúsága miatt gyakran nyertek ellene párharcokat.

Bódi (5) átlagosat nyújtott, ahogyan mellette Jovanovicot (5) sem tudnám igazán bántani. Tőzsér (3) játéka annál kevésbé tetszett, gyenge szabadrúgások, és gyenge passzok, nulla szűrőmunkával középen. Varga Kevin (5) szokásához híven többször is egyénieskedett, de többször is jó megoldást választott, nagyon közel járt a gólhoz. Ha más miatt nem is, legalább a hozzáállása alapján kiemelném.

Könyves (4) egy félidő alatt is próbálkozott, kevés sikerrel. Mengolo (3) gyorsaságát nem tudtuk kihasználni, de ezért nem csak ő felelős.

A cserejátékosok közül Sós (4) sokszor eltűnt, helyzetét sajnos fölé rúgta. Takács (3) tanácstalan volt, láthatóan megnehezítette a dolgát az emberhátrány. Filip (-) becserélését kevésbé értettem, sok jó megmozdulást viszont tőle sem láttam.

Herczeg András sajnos gyengén meccselt ma. A rendelkezésére álló erőforrások kibővültek Mengoloval és Sóssal, de nem igazán tudott velük mit kezdeni. Megnehezítette a dolgát a korán kapott gól, Kinyik piros lapja és Könyves sérülése, de ez nem lehet mentség, egy edzőnek tudnia kell reagálnia az ellenfélre, tudnia kell felráznia a játékosait (Kinyiken a kiállítás előtt is látszott, hogy nem élete meccsét futja). Nem irigylem a helyzetért, amiben ő és a DVSC van, így is állítom, hogy a maximálisat hozza ki a csapatból, már az is kisebb csoda, hogy az elődöntőig eljutottunk, de ilyen nagy arányú vereség az edző hibás döntéseiről is szól – ilyen többek között az, hogy Mészáros helyett Jovanovicot kellett volna szerepeltetni balhátvédként, hogy onnan is segíthessük a támadásokat. A vereség ellenére maximálisan megbízom edzőnkben, ma ez sajnos így alakult.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Átlagos, magyar színvonalú mérkőzés volt. A csapatok támadásra építették a taktikájukat. A DVSC védelme jóval gyengébb volt ezen a napon mint a Felcsút védelme, ennek tudható be a 4 kapott gól. A Loki gyenge napot fogott ki, nem tudott érdemben válaszolni a Felcsút góljaira, egy 4-0 után nem tudok 1 pontnál többet adni. Nem Erdős József miatt kaptunk ki, ezt már most szeretném kihangsúlyozni, viszont a nagy arányú vereség az ő lelkén is szárad: 2-0-nál, Perosevic megindulásánál ugyanis nem vette észre, hogy a felcsúti játékos karral tette maga elé a labdát, így Kinyik nem kapott volna pirosat, a Felcsút pedig nem szerezte volna meg szabadrúgásból a harmadik találatát…

Mindez a megsemmisítő végeredményen már nem változtat, a Loki történelmi vereséget szenvedett a Pancho Arénában, és bár májusban a Nagyerdei Stadionban vár még ránk egy visszavágó, ott az esélytelenek nyugalmával léphetünk majd pályára.

Hajrá Loki!
Csibu