LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Csak legyünk túl rajta gyorsan

Nem tudom, ki hogy van vele a debreceni szurkolók közül, de esetemben évek óta van egy olyan párosítás, amit nagyon nem várok, amikor rápillantok a meccsnaptárra, ez pedig a Videoton elleni mérkőzés. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy miért érzem ezt: zsinórban kilenc vesztes meccsnél tartunk a fehérváriak ellen. Külön fájó, hogy ezek általában sima vereségek, vagy olyan mérkőzések, amik után joggal bosszankodhattunk a bírói ítéletek miatt (mást ne említsünk, az őszi 1-0-s vereség, ahol Kassai a 97. percben adott büntetőt a semmire). Szóval nincs jó szájízünk a Vidi elleni meccsekkel kapcsolatban, és most sincsenek jó előjelek: egyrészt szerdán csúnya zakóba futottunk bele a Felcsút ellen, másrészt vezéráldozatai is lehetnek annak a meccsnek.

A Felcsút elleni kupavereség nem csak lelkileg fájt, hanem fizikailag is, pláne Könyvesnek, aki érzékeny pontját fájlalva kért cserét a szünetben. Ha igazak a hírek, akkor sem ő, sem pedig Bódi Ádám nem áll majd a csapat rendelkezésére szombaton. Viszont legalább felépült Sós és Mengolo, akik pályára is léptek szerdán, illetve Kinyik sem fáradt el nagyon a szerdai vereség alkalmával… Fontos, hogy tudjunk változtatni, mert a keret látványosan nem alkalmas a heti két tétmérkőzés lejátszására, márpedig nem nagyon van lehetőségünk rotálni.

Ha végignézünk a várható kezdőcsapaton, akkor ismét azt láthatjuk, hogy éppen ki tudunk állni egy korrektnek mondható kezdővel, de variálni már nem nagyon fogunk tudni. A kapuba minden bizonnyal visszakerül majd Nagy Sándor, míg a védelmet a Bényei, Kinyik, Szatmári, Barna négyes alkothatja, amennyiben utóbbi egészséges – ennek ellenkezőjéről nem kaptunk információt, az viszont beszédes, hogy szerdán a keretben sem volt. Reméljük, mostanra bevethető. A középpályán Bódi hiányában Sós kezdhet, míg Könyves helyére ezúttal Mengolo kerülhet be. Igaz, az sem egy elképzelhetetlen forgatókönyv, hogy ezúttal csak egy csatárral kezdünk, ebben az esetben Filip kaphat szerepet a kezdőben, és a tavasz elején többször látott 4-1-4-1-es felállásnak szavazhat bizalmat Herczeg András. Könyves hiánya egyébként nagyon fájó, hiszen az utóbbi hetekben hátán vitte a csapatot a góljaival.

Ellenfelünk azon felül, hogy ellenünk mindig győz mostanság, egyébként is jól szerepel a bajnokságban. Fej-fej mellett viaskodnak a Fradival a bajnoki címért, és mindenképp érdekes jelenség, hogy mindkét csapat egyszerre botlik az utóbbi fordulókban. Most legutóbb például hiába hagyott itt két pontot a Fradi a Nagyerdőben, a fehérváriak nem tudtak győzni a kiesőjelölt Mezőkövesd otthonában. Vezetőedzőjük a fáradtságra fogta a nem várt pontvesztést (azon a héten szerdán pótolták a Honvéd elleni elmaradt találkozójukat, amit 4-1-re nyertek meg Kispesten), ami már csak azért is érthetetlen, mert a kupából már rég kiestek, így korábban nem kellett szerda-szombat ritmusban játszaniuk, ráadásul hadd ne részletezzem, hogy milyen játékoskerettel gazdálkodhatnak a bajnokságban. Idegenben egyébként kevésbé megy a Videotonnak, 13 meccsükből csak 6-ot nyertek meg, otthon viszont nagyon menetelnek, 10 győzelem mellett csak 3 döntetlen csúszott be. Ráadásul általában fölényes győzelmeket aratnak hazai környezetben, legutóbb ezt a szintén dobogóra pályázó Újpest bánta, a 3-0-s győzelem alkalmával még két kihagyott büntető is belefért a hazai csapatnak.

Az előjelek további vizsgálódását tekintve szintén egy nem mellettünk szóló tény, hogy Herczeg András sem lehet majd ott a kispadon, hiszen a Fradi ellen elküldte a kispadtól Iványi, az MLSZ pedig egymérkőzéses eltiltással büntette vezetőedzőket. Összességében tehát sem az aktuális lelki állapot, sem a sérülések, sem pedig az eltiltások nem nekünk kedveznek. Ilyenkor általában két lehetséges kimenetel szokott történni: vagy belefutunk egy sima zakóba, vagy jön az isteni csoda, mindenki összekapja magát, és 110%-os odatéve megmutatja, hogy ki a Jani. Utóbbira már többször volt egyébként példa a Vidi ellen, ilyenkor szokott bejönni a bíró-faktor. Vad II személyében ismét egy kétes megítélésű játékvezetőt köszönthetünk majd, úgyhogy vélhetően nem kell aggódnunk amiatt, hogy kétes esetekben kinek a javára téved majd a játékvezető.

rossz ezt nézni, lapozzunk tovább… (magyarfutball.hu)

Az örök mérlegben egyébként épp most egyenlíthetne a Vidi, hiszen eddig 73 NB I-es bajnoki után 30-29 az állás az állás a javunkra 14 döntetlen mellett, a gólkülönbség pedig 105-97 szintén nekünk, ebben a tekintetben tehát a 100-as határ elérésére van most esélye a hazai csapatnak. Egyébként nagyon érdekes ez a széria, amit a fehérváriak ellen produkálunk, hiszen a 2000-es években éppen mi voltunk a nagy mumusai a Videotonnak: 2004 és 2014 között csupán háromszor kaptunk ki tőlük két döntetlen mellett (ezek is mind Székesfehérváron történtek), miközben 17 alkalommal mi hagytuk el győztesen a pályát, hazai pályán pedig 13 évig voltunk veretlenek velük szemben, ami közül zsinórban 11 évig mindig legyőztük őket Debrecenben. Amolyan hangulatjavításként be is teszem a szerintem legemlékezetesebb győzelmünket.

Összegezve a dolgokat: bízzunk abban, hogy összekapja magát a csapat, hogy csak azért is megmutatják az erejüket, a tudásukat, és reménykedjünk abban, hogy külső tényezők sem befolyásolják majd az eredményt. Ha mindezek megvalósulnak, akkor jók lehetünk egy döntetlenre, amit én személy szerint simán alá is írnék. De azért jó lenne már minél hamarabb túl lenni ezen a meccsen…

Hajrá Loki!