LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Hazug szépítés

Nagy erőket mozgósítottunk az egyenlítésért, de sajnos ezen a napon nem jött össze semmi. Pedig ha szerencsénk lett volna, meg nincs a sok hiányzó, akkor minden máshogy alakul… A Vasas meccs után ismét beszélhetnénk ilyenekről, és áltathatnánk magunkat azzal, hogy most nem jönnek össze a dolgaink, de legalább nagyot küzdöttünk. Aki azonban látta a találkozót, tudhatja, hogy nagyon nem ez történt. Az ugyanis, ha az utolsó 10 percben megmutatja a csapat, milyen teljesítményre lenne képes egy kis akarással, csak még bicskanyitogatóbbá teszi az előtte lejátszott 80 perc szánalmas hibáit és egykedvű alibizését.

Ha csak azt nézte valaki, hogy a dobogóért küzdő csapat fogadja az utolsó helyezettet, és az eddigi két mérkőzésükön 9-2-es a gólarány az esélyesebb csapat javára, akkor vélhetően nem gondolkozott sokat, melyik csapatra is fogadjon. Aki viszont ismeri az utóbbi időben minket jellemző, érdekes módon főleg hazai pályán jelentkező tendenciákat, az szinte biztosan óvva intette volna ettől. Különösen aggasztó lehetett a rengeteg hiányzó, többek között az egyre jobb formába lendülő Bódi és Varga kiesése. A védelmünkből ezúttal csak a hosszú időre megsérült Ferenczi nem játszhatott, így a hátsó alakzat elvileg stabil lehetett volna.

A mérkőzés elején viszonylag hamar látszott, hogy melyik arcát mutatja majd a csapat: unottan, mindenfajta lelkesedés nélkül játszottunk, míg a Vasason érződött, nekik mennyire fontos a győzelem. Ennek megfelelően hamar megszerezték a vezetést: Nagy Sanyi érthetetlen módon kiejtett egy beadást, és a labda be is került a hálónkba. Kassai Viktor azonban remek döntést hozva les miatt érvénytelenítette a találatot, így fellélegezhettünk…. Egészen egy percig, amikor viszont a következő támadásából ténylegesen megszerezte a vezetést a Vasas: a vendégek könnyedén átjátszották Bényeit, a középre passzolt labdára pedig zavartalanul érkezhetett Egerszegi, aki higgadtan a hosszú alsóba lőtt. A 9. percben tehát máris hátrányba kerültünk, és a folytatás sem lett jobb, ugyanis Könyves a 15. percben kivált sérülés miatt, Takács érkezett a helyére. A 24. percben viszont ennél is nagyobb bajba kerültünk, mivel a teljes védelmünk asszisztálásával Egerszegi megszerezte második gólját is egy gyönyörű lövéssel. Ezt követően kezdtünk ébredezni, főleg Sós Bence jelentett folyamatos veszélyt az ellenfélre, azonban Nagy Gergely kivédte a helyzeteinket. A szünetben tehát 0-2-vel vonulhattunk az öltözőbe, ami nem sok jót jelentett a folytatásra nézve.

Aki viszont a második játékrészben arra számított, hogy nekirontunk az ellenfélnek, és bedaráljuk a Vasast, annak nagyot kellett csalódnia. Ugyanolyan impotens játékkal rukkoltunk elő, mint a találkozó elején, és ezt Benes az 52. percben meg is bosszulta: egy szépen átívelt labdát lőtt kapásból a kapuba. Ez sem volt kis gól, ugyanakkor a védelmünk hathatós közreműködése is kellett hozzá. A Vasas ezt követően folyamatosan visszább vett az iramból, bár így is vezettek még egy-két veszélyes támadást. Közben Herczeg András is próbált előre cserélni: előbb az 51. percben Mengolot Tisza, majd az 57. percben a gyengén játszó balhátvédet, Barnát Tabakovic váltotta. A 76. percig azonban ennek sem volt sok eredménye, ekkor azonban Ádám Martin ütötte le ellenfelét, Kassai pedig teljesen jogosan leküldte a pályáról második sárgával. Az utolsó 15 percre így emberhátrányba kerültek a vendégek, és be is szorítottuk a kapuja elé a Vasast, azonban úgy tűnt, minden lehetőségünket elpuskázzuk. Tabakovic azonban másként gondolta: előbb a 81. percben csúsztatta a kapuba közelről Tisza szép beadását, majd két perccel rá egy kipattanót fejelt be. Teljesen váratlanul tehát visszajöttünk a mérkőzésbe, és ez érezhetően fellelkesítette a nézőket is. Ezt követően viszont mintha kicsit visszább vettünk volna, és bár Szatmári így is lőhetett egyet ígéretes helyről, lövése azonban fölé szállt. A végén Nagy Sanyi újabb érthetetlen labdakiejtéséből a Vasas is növelhette volna előnyét, ám ezt megúsztuk, de a vereséget nem kerülhettük el.

Játékosok értékelése:

Nagy Sándor – 3
Bár nem kaptunk (érvényes) gólt egyik hibájából sem, de amit a Vasas ellen bemutatott, arra ő sem lehet büszke. Az elején és a végén is az érthetetlen módon kiejtett labdájából került veszélybe a kapunk, ráadásul a bravúrok sem jöttek ezúttal. Kicsit olyan érzésem volt, mintha fáradt lenne mentálisan.

Bényei Balázs – 2
Így hirtelen nem tudok felidézni egyetlen jó megoldást sem tőle. Előrefelé rengeteg pontatlanság, kulcshelyzetekben eladott labda, védekezésben pedig folyamatosan lyukas volt az oldala, nem ért vissza a támadásokkal, vagy ha mégis, akkor is könnyedén átjátszották.

Szatmári Csaba – 4
Lehet, hogy ő is sokat hibázott, de még így is kiemelkedett a védelmünkből. Az első félidőben több esetben is azt éreztem, hogy három másik ember helyett is ő védekezik, sokatmondó tény, hogy rendszeresen neki kellett kizárnia Bényei és Barna oldalára is. Előrefelé játékban szintén meglepően veszélyes volt, több mélységi indítással és a végén egy veszélyes lövéssel is jelentkezett. Ha minden védőnk hasonlóan lelkesen és odaadással játszott  volna, nem ez lenne a végeredmény.

Kinyik Ákos – 2
Borzalmas teljesítményt nyújtott ő is, rá sem lehetett ismerni. Rendre rosszul helyezkedett, körülményes és lassú volt, a labdakihozatalait pedig rendre sikerült az ellenfélnek megzavarnia, és folyamatosan attól kellett félni, mikor szerelik le a saját térfelén.

Barna Szabolcs – 2 
Ez sajnos ismét kritikán aluli produkció volt. Folyamatosan vagy fennragad jó 5-10 méterrel előrébb, mint kellene, és így megbontja a védelmi vonalunkat, vagy behúzódik középre, és az előtte játszó középpályásunknak – vagy ami még nagyobb baj, valamelyik belső védőnknek – kell kihúzódnia a helyére. Az egy-egy elleni szituációkban is könnyedén megverték, és háromból két gólt az ő pozíciójából lőtt be a Vasas. Ki gondolta volna, hogy vissza fogjuk sírni Ferenczit balhátvédként?

Aleksandar Jovanovic – 4
Láttam rajta végig az akaratot, és támadásban mutatott pár kifejezetten szép dolgot, ezekből azonban sajnos nem sikerült gólt szereznünk. Védekezésben és labdaszerzésben azonban harmatgyenge volt, ráadásul eléggé sok labdát el is adott, rengeteg pontatlanság jellemezte a játékát. Jól jelzi azonban a csapat teljesítményét, hogy még ezzel a produkcióval is a jobbak közé tartozott.

Tőzsér Dániel – 2
A pontrúgásai ezúttal nem voltak rosszak, főleg Nagy Gergely folyamatos bizonytalan kijövetelei miatt tudtunk zavart okozni ezekből a helyzetekből. Ugyanakkor egy csapatkapitánytól és egy hozzá hasonlóan komoly múlttal és tudással rendelkező játékostól mindig többet vár az ember, ő viszont sajnos sokszor a minimumot sem hozza. Védekezésben elképesztően gyenge, az első gólnál egyértelműen ő maradt le Egerszegiről, és a második találathoz is csak asszisztált. A kulcspasszok most is hiányoztak, akárcsak az egyéni villanások. Sajnos ezzel a teljesítménnyel teljesen lerombolja annak a pozitív kezdeményezésnek a hatását, ami miatt egyébként emelem előtte a kalapomat. Bárcsak a pályán is hasonlóan példaértékű lenne a hozzáállása…

Ioan Filip – 3
A labdakihozatal és labdaszerzés terén most egy kicsit tűrhetőbbnek éreztem, főleg az első játékrészben. Ugyanakkor a támadásépítésnél annyira taszítja a labdát, hogy az valami egészen hihetetlen. Hiába kerül akármilyen ordító helyzetbe, látványosan nem számít rá és nem tud vele mit kezdeni.

Sós Bence – 4
Rajta legalább látszott az akarás, többször veszélyeztetni tudott már az első félidőben is, azonban sajnos kiütközött az összes hibája, ami miatt nem tud jobban kiteljesedni: túl könnyen elesik, reklamál, és ami a legnagyobb baj; pontatlanok a befejezései. Ennél sokkal nagyobb erősségünk lehetne, ha sikerülne kicsit rendbe rakni fejben.

Könyves Norbert – 0
Látványosan rossz formában játszott, még egy egyszerű passzt sem tudott megcsinálni, aztán hamar rá is sérült a korábbira. Sajnos úgy tűnik, megint bejön a tendencia, hogy kiesik az egyetlen jó formában lévő támadónk, nem véletlen féltek ettől a szurkolók. Felkészül Tabakovic?

Justin Mengolo – 3
Küzdött, őrlődött a védők között, de ezúttal is kijött a gyengesége: nem különösebben hasznos a játéka felállt védelem ellen. Ilyenkor ugyanis nem nyílnak meg azok a területek, amiket befuthatna, és technikailag nem eléggé képzett, hogy az egy-egy elleni szituációkat is hasonlóan jól megoldja. Ugyanakkor az is tény, hogy a csapat sem próbálkozott elégszer a megjátszásával, pedig néha nyílt volna üres terület a Vasas védelme mögött.

∼•∼

Takács Tamás – 2
Hajjaj, ez megint botrányos volt, és abból is a rosszabbik fajta. Egyetlen ügyes trükkje van mostanában, ami többször be is jön neki; megtartja a labdát a védő mellett az oldalvonalnál, majd váratlanul nagy lendülettel lefordul róla, lépéselőnybe kerülve. Ami viszont ezt követően jönni szokott, arra nincsenek szavak: alapvonalon kivezetett labda, kapus kezébe feladott beadás. A hab a tortán viszont biztosan az volt, amikor Tabakovic lövését blokkolta, miközben Nagy Gergely már tehetetlennek tűnt. Ez továbbra sem az őszi Takács, maradjunk abban.

Tisza Tibor – 4
Ahhoz képest, amire számítottam, kellemes meglepetést okozott, de a világot nem váltotta meg. Sokáig csak a rossz megmozdulásokat hozta, aztán viszont egyre veszélyesebbé vált az ellenfél kapuja előtt. Az első gól előtti beadása pedig tényleg gyönyörű volt, ezért megkapja a négyest. Ugyanakkor szabadrúgást még mindig nem tud lőni, ami azért szomorú, mert régen, más csapatokban még tudott…

Haris Tabakovic – 6 
Mezőnyben ezúttal neki is eléggé sok hibája, pontatlansága volt. DE! Folyamatosan veszélyt jelentett a Vasas kapujára, a két találata mellett a Jovanoviccsal való összjátéka is gólt érdemelt volna, azonban végül ezt Takács máshogy gondolta. (Persze lehet, hogy mellé ment volna, de ezt már sosem tudjuk meg.) Mindenesetre a jelenlegi játékunkból és Tabakovic elmúlt hetekben mutatott formájából kiindulva nem teljesen értem, miért nem kap ennél több lehetőséget.

∼•∼

Herczeg András
Néha azt érzem rajta, hogy már neki is elege van ebből az egészből, és elengedte a dolgokat. Sajnos kicsit rá is ráragadt talán ez a “legyen már vége a szezonnak” érzés, ami a szurkolókat és a játékosokat is egészen biztosan jellemzi.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

A mérkőzés semleges szurkolóként nem volt nézhetetlen, csak ezúttal fordított forgatókönyv érvényesült, mint a Vasas elleni első két bajnokinkon. Azok után ugyanis arról vitatkoztunk, hogy mi voltunk ennyire jók vagy az ellenfél ennyire rossz, most pedig fordított lehet a kérdés, a válasz viszont eléggé hasonló, mint annak idején volt: is-is. A csapat játékára szívem szerint egyest adnék, utolsó 15 perc ide vagy oda, de a Balmazújváros elleni mérkőzéshez viszonyítva, és egy-két ember teljesítményére tekintettel mégsem teszem. Végezetül Kassai Viktorról is essen pár szó, és talán itt van a legnehezebb dolgom. Egyfelől rengeteget tévedett mezőnyben, és szinte minden esetben a mi kárunkra. Másfelől azonban a fontos szituációkban rendre jól döntött, így pl. érvénytelenítette az elején a Vasas gólját les miatt, valamint kiállította Ádám Martint is. Ha tehát nincs a rengeteg le nem fújt szabálytalanság, akkor kifejezetten dicsérném a teljesítményét, így viszont egy erős közepesre tudom csak értékelni.

Záró gondolatok:

Nem szeretnék erről a mérkőzésről olyan sokat beszélni, mert kicsit már én is belefáradtam ebbe a szezonba. Idegőrlő az, hogy nincs egy olyan meccsünk tavasszal, ami előtt igazán bizakodhatnánk, hogy most jó játékot fogunk látni a csapattól, vagy ha mégis, akkor utána jön a pofára esés. Kiábrándító azt megélni, amint a játékosok bizonyos mérkőzéseknek a 80%-át végigalibizik, mintha teljesen máshol járnának fejben, egy egyszerű öt méteres passzt nem tudnak megcsinálni, képtelenek eltalálni az ellenfél kapuját. Értem én, és sajnálom is miatta Herczeg Andrást, hogy folyton sérült vagy eltiltott a fél csapat, és nem is meglepő ez, tekintettel arra, mennyire szűk a keretünk. (Köszönjük, Szima Gábor!) De a szurkolóknak egy idő után elegük lesz ebből az egészből. Fárasztó az, hogy egy találkozónk során folyamatosan különböző veszélyek fenyegetik az egyszeri Loki szurkolót, aki csak jól akarja érezni magát a kedvenc csapata meccsén, netán némi sikerélményre is vágyik:

1. Nincs kedve focizni a csapatnak, és mindenki telibesz*rja a meccset. Ilyenkor hagyjuk kibontakozni az ellenfelet, meg sem próbálunk labdát szerezni, aztán ha véletlen mégis hozzánk kerül a játékszer, akkor nem tudunk és nem is akarunk vele mit kezdeni, inkább eladjuk gyorsan. Se a hozzáállásunk, sem a megoldásaink alapján nem érdemlünk pontot, és ne aggódjunk: nem is szerzünk, bármilyen gyenge is az ellenfél. (Lásd: Haladás-DVSC 1-0, DVSC-Balmazújváros 0-2)

HA NEM EZ TÖRTÉNIK, AKKOR IS SIMÁN LEHET, HOGY…

2. A mérkőzés túlnyomó részében nincs kedve focizni a csapatnak, amikor pedig mégis, akkor csak szorossá tudjuk tenni a végeredményt. Ezekben a mérkőzésekben az a “legjobb”, hogy szegény szurkolókat (beleértve engem is) még jobban hülyének nézik, mert felcsillan a remény, ökölbe szorul a kéz, de a semmiért: végül úgysem lehet 10 perc alatt teljesen helyrehozni 80 perc botrányos semmittevését. (Lásd: DVSC-Mezőkövesd 2-3, DVSC-Vasas 2-3 vagy picit finomított formában: DVTK-DVSC 3-2)

HA NEM EZ TÖRTÉNIK, AKKOR IS SIMÁN LEHET, HOGY…

3. Van ugyan kedve játszani a csapatnak, de képtelenek vagyunk pontosak lenni és kihasználni a helyzeteinket. A szurkoló szimpátiáját ez a hozzáállás már el tudja nyerni, de a vérnyomására nincs különösebben jó hatással. (Lásd: DVSC-Haladás 1-1, DVSC-Újpest 1-2)

HA NEM EZ TÖRTÉNIK, AKKOR IS SIMÁN LEHET, HOGY…

4. Megteszünk mindent a siker érdekében, de egyszerűen kijön a tudásbeli hiányosság. Ezzel sincs semmi baj, ezt nekünk, szurkolóknak kell megtanulni a helyén kezelni. Sajnos ezeken a meccseken egyébként gyakran fordul elő, hogy valamilyen külső tényező (még véletlenül sem a bíróra gondolok) csak tovább rontja az esélyeinket. (Lásd: Vidi elleni meccsek, FTC-DVSC 2-1)

HA NEM EZ TÖRTÉNIK, AKKOR MÁR REMÉNYKEDHETÜNK BENNE, HOGY…

5. Szenvedünk, de profi módon tesszük, az akaratunkkal kompenzálva az esetleges hibákat, és így végül jobb eredményt érünk el, mint amilyen a játékunk volt. A győzelem mindenre gyógyír, így a szurkoló ilyenkor elnézi ugyanazokat a hiányosságokat, amiket más esetben nem tenne. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy nyerni szinte lehetetlen alibizve, arra irányuló szándék nélkül, legalábbis egy jelenlegi Lokinak az. (Lásd: DVSC-Paks 3-2, Balmazújváros-DVSC 0-1, esetleg DVSC-Honvéd 1-0)

ÉS NÉHA, NAGY RITKÁN, AMIKOR EGYIK HIBAFAKTOR SEM JÖN BE A KÉPBE, AKKOR…

6. Lefocizzuk az ellenfelet a pályáról. Ehhez együttesen kell az akarat és a tudás is, ha pedig ez együtt jár, akkor nem csak három pontot szerez a csapat, hanem szurkolói szíveket is. Sajnos az elmúlt években kevés ilyen produkciónk volt, és a tavaszi szezonunkra pláne nem jellemző mindez. (Lásd: DVSC-Vasas 4-1, DVSC-PAFC 3-0, Paks-DVSC 2-5)

Vannak persze egyéb forgatókönyvek is, mondjuk amikor egy játékos a hátára veszi a csapatot (DVSC-Honvéd 3-1, MK), vagy akadnak olyan meccsek, melyeket nehéz egyértelműen besorolni, mert átmenetet képeznek, de a felsorolásnak nem is a teljesség volt a célja, inkább csak annak bemutatása, mennyi mindentől kell nekünk, szurkolóknak félnünk egy Loki-meccs előtt.

A tegnapi Vasas elleni vereség pont a számomra leginkább arcpirító kategóriába tartozik. Ezzel a “púderezéssel” ugyanis csak azt bizonyítottuk be, lemoshattuk volna a pályáról a Vasast, ha úgy futunk ki, hogy ez a célunk. Lehet persze arról beszélni, hogy csak ők adták át egy idő után túlzottan a területeket, meg a kiállítás, és az egyebek, de én egyértelműen a mi hozzáállásunkban keresném a legnagyobb különbséget a mérkőzés eleje és vége között: aki nem akar nyerni, az nem is fog.

Az eredmény kozmetikázása a csapat specialitásává kezd válni, de a végén rúgott két gól nem csinál hősöket az addig lelketlenül játszókból…

Ahhoz, hogy végre ne azt érezzem szurkolóként, hogy csak legyen már vége ennek a szezonnak, essünk túl rajta, arra lenne szükség, hogy a felsorolt kategóriákból legalább az első kettőt – ami a hozzáálláson múlik – iktassa ki a csapat. Milyen jó lenne úgy kimenni egy mérkőzésre vagy leülni a tv elé, hogy teljesen biztos lehetek benne, azon a találkozón is mindent megtesz a csapatom a győzelemért és értem, szurkolóért! Ha ez így történne, akkor a technikai hiányosságok, érthetetlen hibák, gyengébb teljesítmények is elnézhetőbbek lennének, bár persze így is bosszantanának nagyon.

Sajnos azonban évek óta nincs garancia arra, hogy a Loki mindent meg fog tenni a soron következő mérkőzésén a győzelemért. Mivel pedig ezen időintervallumban a teljes csapat és szakmai stáb is (többszörösen) kicserélődött, így kénytelen vagyok azt gondolni, hogy a hiba okát talán máshol, “rendszerszinten” kell keresni. Mert van pár dolog, ami évek óta állandó a klub folyton változó (és leépülő) világában, és nem a szurkolókra gondolok, mivel az ilyen botrányos mérkőzések hatására ők is egyre fogynak… Lehet itt ugyanis bármilyen sminket használni, ami szépíti a valóságot, az igazságot hosszú távon egyik sem tudja elfedni teljesen.

Hajrá Loki!

Enderson