LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

InStat: 24-29. forduló elemzés

Szokásos elemzős rovatunk megcsúszott egy héttel, így most nem öt, hanem hat fordulót fogunk egybe vizsgálni. A bajnokság a hajrájához érkezett, mi pedig ezúttal a 24-29. forduló mérkőzéseiről próbálunk egy kis támpontot nyújtani az InStat Football segítségével.

Első körben most is végigfutunk magukon az adatokon, hogy aztán részletesebben is kielemezzük őket. Íme tehát a 24-29. forduló statisztikái.

Nagy változást nem nagyon figyelhetünk meg a korábbiakhoz képest. Labdabirtoklásban továbbra is rendszeresen alulmaradunk az ellenfeleinkkel szemben, ez alól (meg még sok más mutatót tekintve) a Vasas meccs a kivétel. A passzaink száma továbbra is ritkán éri el a magyar szinten átlagosnak mondható 400-at, mint ahogy a passzpontosságunk is rendre 80% alatt van, ami nem jó. Ami viszont pozitívum, hogy párharcokat tekintve javulás tapasztalható, ebben a hatos etapban három olyan meccs is volt, amin nem maradtunk alul ebben a mutatóban. Ha a számokban anomáliákat keresünk, akkor a Vasas és a Honvéd meccseket érdemes vizsgálni: előbbit a statisztika szerint meg kellett volna nyernünk, míg utóbbin egyértelmű vereséget kellett volna szenvednünk. Két érdekes meccs, ráadásul egymás után, a Vasas ellenin érthetetlen felfogásban. Elgondolkodtató számadatok.

Az InStat átlagokat vizsgálva javulást tapasztalunk az előző időszakhoz képest. A vizsgált időszak legjobbja ebből a tekintetből Könyves Norbert volt, ami nem számít meglepetésnek, hiszen valóban szárnyalt az elmúlt időszakban. Viszont neki csak három értékelhető mérkőzése volt, melyek közül a Paks elleni külön kiemelkedett: azon a mérkőzésen két gól mellett kiosztott két gólpasszt is, teljesítményét pedig kiugrónak számító 437-es pontszámmal jutalmazta az InStat, ami idén messze a legmagasabb InStat-átlag, amit Loki játékos kapott. Haris Tabakovic átlaga ilyen szempontból megsüvegelendőbb, mivel nem volt alapember, legtöbbször csereként szállt be, viszont a Paks, a Vasas és a Honvéd ellen is duplázni tudott, így ezen a három meccsen bezsebelt pontjai jócskán megdobják az átlagát. Mögöttük kissé lemaradva, de még szintén bőven átlagon felüli teljesítményt nyújtott Aleksandar Jovanovic is az elmúlt időszakban. Az összesített rangsorban viszont változás történt az élen, ugyanis Tabakovic a mostani jó teljesítményével előrelépett, mint a csapat legjobb átlagú játékosa. A dobogón rajta kívül itt is Könyves és Jovanovic található még meg.

Meccsről meccsre

Haladás – DVSC

A gyenge tavaszi kezdés után reményt adott ez a találkozó, hiszen végre elfogadhatóan játszottunk a meccs egy részében. Összességében azonban fölénk nőtt szinte mindenben a Hali, külön kiemelném a mérkőzés során elvégzett nulla darab szögletünket. Viszont a mérkőzést látva igazságosnak volt mondható a pontosztozkodás, a végén ugyanis mi is eldönthettünk volna a találkozót.

Paks – DVSC

Talán a tavasz egyetlen bajnoki meccse, amin úgy játszott a csapat, amit elvárunk. Bár a statisztikára ránézve nem egyértelmű a fölényünk, valójában tükörsima győzelem volt ez. Azon kevés találkozók egyike volt ez, amin a nyertes párharcokat tekintve mi voltunk fölényben az ellenfelünkkel szemben.

DVSC – Ferencváros

Egy olyan meccs, amin szintén jól játszott a csapat, legalábbis önmagához és az ellenfél erejéhez mérten. Bár a labdabirtoklás nyomasztó Fradi fölényt sejtet, valójában ez is egy teljesen kiegyenlített párharc volt, melyen igazságos eredmény született.

Videoton – DVSC

Ez a mérkőzés nagyon kilóg a sorból. Egyértelműen védekezni mentünk Felcsútra az egy pont reményében, és látszólag helyt is álltunk az egygólos vereséggel (ami egyébként is szabálytalan gól volt), de nézve a számadatokat, elég elkeserítő látni, hogy mennyire nem csináltunk semmit. Az egész meccsen háromszor kísérleteztünk, ebből egy találta el a kaput.

DVSC – Vasas

Ez a meccs nem statisztikailag lóg ki a sorból, hanem mint ismert, a hozzáállásunk nem volt elfogadható a mérkőzés 80. percéig. Talán az utolsó tíz perc rohamozásának köszönhető az, hogy végül a Vasas fölé nőttünk minden mutatóban.

Honvéd – DVSC

Na ez egy érdekes találkozó volt. Sokkal többet birtokolta a labdát a hazai csapat, sokkal többször próbálkozott kapura lövéssel, mégis mi nyertünk 3-1-re. Érdekes a lőlapunk is, három kaput talált kísérlet, melyek mindegyike gólt eredményezett. Emellett még ami feltűnő: bár 17-szer próbálkoztunk cselezni, ezeknek csupán a 6(!!!) százaléka, azaz egyetlen egy sikerült.

Végül pedig ismét néhány érdekesség, ami laikus szemmel kiolvasható az adatokból:

  • kár a labdabirtoklás mennyiségében keresni az eredményességünk kulcsát, ez egyértelmű már régóta, hogy idén nem a Lokira jellemző játékstílusban játszunk, és inkább az ellenfél hibáit törekszünk kihasználni (a mostani etapban erre a legjobb példa a Paks és a Vasas elleni meccsek voltak)
  • a passzok számában továbbra is elmaradunk a magyar átlagtól, pontatlanok is vagyunk továbbra is – ez is adódik a játékstílusunkból, bár a pontosságon lehetne javítani, ami eredményesebb játékot is hozhatna
  • mostanság kevésszer lövünk kapura, ám a hatékonyságunk jócskán megnőtt (lásd Honvéd meccs, de negatív példának ott a Vidi elleni kevés kísérlet) – sok esetben nagyon defenzív focit vállaltunk fel
  • a párharcokat tekintve látható fejlődés, de az is lehet, hogy csak az ellenfeleink fogtak ki gyengébb napot – mindenesetre szemmel láthatóan jobban védekeztünk, de egyébként a javulás adódhat a védekezőbb felfogásunkból is.