LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Throwback Thursday #3 – Bajnok- és stadionavatók hete

A Throwback Thursday (“visszatekintő csütörtök”) egy, a közösségi médiában elterjedt szleng, jellemzően egy olyan esemény, vagy fotó csütörtöki napon történő felelevenítése, ami régebben történt, adott esetben éppen az aktuális napon. Új rovatunk azért kapja ezt a nevet, mert minden csütörtökön felelevenítünk egy olyan eseményt, történést, vagy mérkőzés(eke)t, melyek régebben történtek, és valamiért köthetők az adott naphoz/héthez/évhez. A harmadik részben az elmúlt idők május 10-éit (+/- 2 nap) vizsgáltuk meg, és lépten-nyomon kedves emlékekbe, bajnokavatókba, kupadöntőkbe, emlékezetes meccsekbe botlottunk.

Ezen a héten a fővárosi csapatoké a főszerep, a hat felidézett meccsből négyet is a Fradi, Újpest, Honvéd hármas ellen játszottunk le.

2004. 05. 09. # DVSC – FTC 3-2

2004-ben majdnem ezen a napon a Fradi legyőzése azt jelentette, hogy a DVSC története során először fordult elő, hogy a bajnokság ilyen késői szakaszában a tabella élére álljon a Lokomotív. Az NB I, Arany Ászok Liga rájátszásában, a 27. fordulónak az Oláh Gabin lejátszott meccsén Tököli Attila góljával szereztek vezetést a zöldek a második percben, majd a második félidőre Leandro kiállítása miatt emberelőnybe kerültünk. Így sikerült nagyon jól elkapni a második játékrész elejét és hivatalosan Flávio Pim (igazából Gera Zoltán öngóljával), Halmosi majd pedig Bogdanovics góljaival sikerült 3:1-re ellépni. A parázs hangulatú összecsapás végén Tököli Attila még szépített, majd második sárgával leküldték Lipcsei Petit, és szólhatott a régi nóta, miszerint “Azt beszéli az egész város…”. Sajnos a bajnokság végéig nem tudtuk megtartani ezt az előkelő pozíciót, mert az Újpest döntetlenje illetve a mi Üllői úti vereségünk a Fradi bajnokságát és a mi bronzérmünket jelentette. De már nem kellett sokat várnunk, hogy rácáfoljunk a ferencvárosiak “Sose lesztek bajnokok” rigmusára, a következő szezon ugyanis a DVSC első bajnoki trófeáját hozta.

DVSC: Tomić Sandro, Nikolov (Bernáth 46.), Éger, Flávio Pim, Szatmári, Dombi, Habi, Sándor, Halmosi Péter (Madar 74.), Bogdanovics, Bajzát (Andorka 69.)

2007. 05. 09. # DVSC – Honvéd 2-2 (büntetőkkel: 1-3) (Kupadöntő)

“Három a magyar igazság! Ezt a transzparenst feszítették ki a DVSC szurkolói, jelezve, hogy 1999 és 2001 után ismét kupagyőzelmet ünnepelnének. Fergeteges hangulatban kezdődött a találkozó.” – írta a dvsc.hu 11 éve és 1 napja, amikor még tartalmas és érzelmes összefoglalók készültek náluk. A rendes játékidőben 1:1-re, majd a hosszabbítás után 2:2-re álló döntőn végül büntetőkkel dőlt el a Magyar Kupa sorsa. És mivel Komlósi, Sidibe, Kiss Zoli és Zsolnai közül csak fekete csatárunk értékesítette a magáét, a Kispestieké lett a serleg.

DVSC: Balogh, Bernáth (Bíró P., 46.), Mészáros, Komlósi, Leandro, Kiss, Vukmir, Tulio (Sándor, 46.), Dzsudzsák, Sidibe, Tchana (Zsolnai, 62.)

A mérkőzés összefoglalója:

A büntetőpárbaj:

2010. 05. 07. # DVSC – Videoton 3-2

Minden idők egyik legjobb Loki-Vidi csúcsrangadója 2010-ben döntő jelentőségű volt a bajnoki cím sorsát tekintve. Ebben a szezonban végül csak egyetlen egy ponttal előztük meg a fehérvári gárdát és söpörtük be történetünk ötödik bajnoki címét. Ha pedig nem kapnak ki az utolsó fordulóban a Győri ETO-tól, a Loki bizony elveszítette volna ezt is, mivel nagy meglepetésre kikaptunk a jóval gyengébb Kecskeméttől. De nem ez a fontos most, hanem a 27. forduló eme rangadója. A csordulásig telt Oláh Gábor utcai Stadionban Elek Ákos korai góljára Szakály Péter válaszolt a 28. percben Laczkó beívelése után, majd Czvitkovics Péter találatával a vezetést is megszereztük a 42. minutumban egy mintaszerű kontra végén. Lipták azonban egyenlített egy szép fejesből az 55. percben, és viszonylag sokáig kellett várni a Loki következő, és egyben győzelmet jelentő góljára. A 75. percben Dombi Tibi beadását Adamo Coulibaly fejelte szinte pont maga elé, de olyan erővel, hogy a felpattanó labda védhetetlenül hullott Sebők kapujába. Ezzel a diadallal nagy lépést tettünk a bajnoki címünk felé. Fontos még megemlíteni, hogy a szebb napokat is megélt Feczesin Róbertnek ez volt a 100. magyar elsőosztályú meccse.

DVSC: Poleksics, Bodnár, Mészáros (Komlósi 46.), Mijadinoski, Laczkó, Czvitkovics, Szakály (Kiss 78.), Feczesin (Dombi 68.), Coulibaly, Szélesi, Yannick Mbengono

2012. 05. 12. # DVSC – PMFC 4-0

Ennek a meccsnek se kimondottan ma van az évfordulója, de hatodik bajnoki címünk bajnokavatója mindenképpen említést érdemel. AZ Oláh Gabin ezúttal sem lehetett még egy tűt se leejteni. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy még a vendégszektort is a debrecenieknek nyitották meg, a pécsieket pedig a biztonsági zónába terelték össze. Én magam is a ebben a vendégszektorban foglaltam helyet (akkor még törődött a klub a diákokkal is, igazolvánnyal ingyen lehetett leülni ebbe a szektorba) és kevesen tudják, de rajtunk kívül ott volt a teljes Budapest Honvéd, akikkel az ezt követő fordulóban játszottunk. A meccsnek magának – illetve a hátralévő fordulóknak – már csak annyi tétje volt, hogy meg tudjuk-e vívni ezt a szezont veretlenül, és a Vasas hatvanas évekbeli sikerét megismételve mi leszünk-e az NB I következő bajnoka, aki egy teljes szezonon át nem talált legyőzőre. A 28. fordulóban az ide látogató Pécs nem is különösebben állt az utunkba. Olyannyira nem, hogy a debreceni gólgyártást egy pécsi játékos, Nagy József kezdte a 23. percben, amikor is szerencsétlenül fejelt haza egy labdát Dibusznak, aki nem tudta megakadályozni, hogy becsorogjon a hálójába. Az első játékrész végén Selim Bouadla és Bódi Ádám rámoltak be még gyorsan kettőt, mi pedig már készülhettünk az önfeledt ünneplésre, pályára rohanásra, ingyen sörre. De előbb még Kulcsár Tamás bevágta a negyediket az 55. minutumban. A lefújáskor pedig kezdődhetett hatodik bajnoki címünk ünneplése, bár a bajnoki fiesztára még várni kellett a Haladás elleni utolsó forduló estééig.

DVSC: Verpecz – Nagy, Mészáros, Máté (76. Simac), Korhut – Bódi (Dombi 80.), Szakály, Varga, Bouadla (Yannick 60.), Coulibaly, Kulcsár

2014.05.10. # DVSC – Újpest 3-1 # Az első tétmeccs az új Nagyerdei Stadionban

Bár hivatalosan már megtörtént a vadonatúj, 20 000 fős Nagyerdei Stadion átadása és egy népünnepély keretein belüli felavatása, ám a tűzkeresztségen épp ma 4 éve esett át jelenlegi otthonunk. Ekkor rendeztek ugyanis először tétmeccset itt, mégpedig nem más, mint ősi riválisunk, az Újpest ellen. A nyomás hatalmas volt, vágni lehetett a levegőben. A végéhez közeledett a szezon, amit a Vidi gyenge tavasza és a Győr gyenge ősze miatt (afféle nevető harmadikként) komoly esélyünk volt hetedszer is elhódítanunk. A jegyeket pár nap alatt az utolsó darabig elkapkodták, de még azokért is órákat kellett sorban állni. Szintén örök emlék marad, hogy ugyanabban a sorban állt velem belépőért Selim Bouadla és Seydi a meccset megelőző hétfőn. Látható, ilyen nehéz volt tikettet szerezni, hogy még a kerettagoknak is sorban kellett állni értük. A lilák is szép számmal képviseltették magukat: nagyon sok nagyon agresszív lila szurkoló érkezett a mérkőzésre. A meccs maga nem okozott csalódást, sőt. Fantasztikus hangulatban, hatalmas nézősereg előtt győztük le végül a lilákat 3:1-re. Új otthonunk első gólját Kulcsár Tamás szerezte a 27. percben, majd a 37. percben Dusan Vasziljevics egalizált. Nem sokáig lehetett nagy az arcuk az újpestieknek, mivelhogy a második félidő legelején Anton szerzett öngólt egy bal oldali beadás után. Sokáig így maradt az állás, ám a meccs végén, a 85. percben Vadnai Dani lőtt irtózatos erejű bombát Dmitrovics kapujába, kialakítva ezzel a 3:1-es végeredményt.

Csibu akkoriban így írt a találkozóról: “A kötelező győzelmek a legnehezebbek – ez most is igaznak bizonyult. Ennek ellenére győztünk, és nagyon közel kerültünk újabb bajnoki címünkhöz. Ha minden a terveink szerint alakul, igazi fieszta lesz majd a Honvéd elleni utolsó hazai bajnoki mérkőzésünkön. Az álom megvalósult és a stadiont most már tényleg felavattuk. Öröm lesz ide meccsre járni!”

Ennek a pár mondatnak már van némi szomorú felhangja. Hamarosan megláttuk, milyen is az, hogyha nem alakul minden a terv szerint és az is hamar kiderült, hogy a klub vezetése nem nőtt fel a nagyobb stadionnal járó szintlépés hatalmas lehetőségéhez, melynek eredménye mára az, hogy NEM öröm meccsre járni a Nagyerdei Stadionba.

DVSC: Novakovics, Mészáros, Máté, Brkovics, Korhut, Mihelics (Vadnai 54.), Zsidai, Szakály, Bódi (Bouadla 74.), Kulcsár (Seydi 87.), Sidibe

A hivatalos összefoglaló:

Önfeledt gólöröm blogger módra:

2015.05.10. # FTC – DVSC 1-1

Az előző felidézett meccset követő nyáron indult igazán hanyatlásnak a Loki, ám az ezt követő szezonban még így is sikerült negyedikként végezni a 16-os, majd abban az évben tizenkettesre csökkentett mezőnyben. Az OTP Bank Liga 27. fordulója volt az a nap, amikor a Loki először lépett pályára az előző év nyarán átadott az általam csak Groupama Flórián Arénának hívott stadionban. Az 1:1-re végződő találkozó küzdelmes és jó iramú volt, de mégis leginkább Bódi 89. perces hatalmas szabadrúgásgóljáról marad majd emlékezetes.

DVSC: Verpecz, Nagy (Sidibe 65.), Mészáros, Brkovics, Korhut, Jovanovics, Bouadla (Mihelics 12.), Varga ,Szakály, Bódi, Balogh Norbert (Tisza 76.)

A hivatalos összefoglaló:

Bódi Ádám hatalmas gólja blogger szemmel:

Ezen a napon történt még:

  • 2011. 05. 10. # Szolnok – DVSC 1-2 + Nikolov Balázs 200. NB I-es meccse
  • 2003. 05. 10. # Győri ETO – DVSC 0-0
  • 2005. 05. 10. # Bejelentették, hogy mobillelátókkal bővítik az Oláh Gábor utcai stadiont, ezzel érte el a 10 ezres befogadóképességét a stadion
  • 1999. 05. 10. # Kispest-Honvéd – DVSC 0-0
  • 1997. 05. 10. # DVSC-Epona – Vasas 2-1
  • 1995. 05. 10.  # Vasas – DVSC 1-1
  • 1980. 05. 10.  # Vasas – DMVSC 2-1

A hét krónikájához tartozó érdekesség még, amire JuveFan hívta fel a figyelmem: nemcsak május 10-én, hanem általánosságban ezen a játékhéten (tizedikéhez képest +/- 2-3 napos intervallumban) nagyon gyakran játszottunk a Vasas ellen bajnoki meccset.