LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Elmosott remények?

Utolsó hazai meccsünkre készültünk a Felcsút ellen, a BL döntő miatt vasárnapra kitűzött 32. fordulóbeli összecsapáson. Bár eleinte úgy tűnt, hogy a nagy eső miatt ha lesz is találkozó, akkor az inkább vízilabdára hasonlít majd, végül normál körülmények között sikerült megrendezni a találkozót. Két ellentétes félidő, két teljesen más felfogás a DVSC-től, az eredmény ez által nem is lehetett más, mint döntetlen. Hogy ez mire lesz elég, az csak az utolsó forduló után derül ki, de könnyen lehet, hogy a tegnapi vihar nemcsak a pályát, hanem a dobogós reményeinket is elmosta – már ha van ilyen ambíciója a csapatnak egyáltalán.

A 17 órára kiírt mérkőzés előtti órákban óriási felhőszakadás zúdult a városra, a meccsre tartván az állatkert felőli részen bokáig érő vízben gázoltak a gyalogosok. Közben jöttek olyan hírek, hogy a stadionban beáztak az öltözők, amiről már mi magunk is meggyőződhettünk a lelátóra érvén, hiszen kvázi lapáttal és seprűvel tolták ki a játékoskijáróban a vizet. Természetesen a gyep is kapott rendesen, a pálya szélein tócsák jelezték, hogy itt komoly zuhé volt, így igencsak kérdéses volt, hogy lesz-e meccs egyáltalán. Végül egyórás csúszással sikerült elkezdeni a találkozót, a vízelvezető rendszer ezalatt szépen tette a dolgát, és játékra alkalmassá vált a pálya talaja.

A kezdés előtt egyébként megválasztották az idei Zilahi-díjast is, az 1999/2000-es szezon óta kapja minden évben a szezon legjobb DVSC játékosa ezt a vándortrófeát. Az idei szezonban a szakértők szerint kapusunk, Nagy Sándor érdemelte ki a díjat, így csatlakozott a korábbi győztesekhez: Vadicska Zsolt, Sándor Csaba, Böőr Zoltán, Dombi Tibor, Sándor Tamás (2x), Halmosi Péter, Ibrahima Sidibe, Kerekes Zsombor, Rudolf Gergely, Czvitkovics Péter, Herczeg András, Varga József (2x), Adamo Coulibaly, Nenad Novakovic, Mészáros Norbert, Dusan Brkovic.

Nagyon sok a sérültünk, sajnos fontos kulcsembereket vesztett el a csapat a véghajrára, így a tavasszal húzóembernek számító Könyves, illetve a mindig megbízhatóan teljesítő Jovanovics és Kinyik sem játszhatott tegnap, de betegség miatt Filip sem volt bevethető (ezt már kevésbé bántuk). Felépült viszont Nagy, Bényei és Ferenczi, ők mindannyian ott is voltak a kezdőben, utóbbi játéka azért is volt különösen meglepő, mert előzetesen arról szóltak a hírek, hogy idén már nem játszhat. Hogy mennyire szükség van rá viszont, az tegnap is bebizonyosodott. Így aztán Ferenczit leszámítva nem volt meglepő a kezdőnk összetétele. Pinyő is változtatott a szerdai 120 perces kupacsata után, több poszton is új embereket vetett be – mondani sem kell, minőségre nem lett gyengébb az adófizetők pénzéből összeverbuvált “akadémia” kezdője.

Herczeg András lenyilatkozta a héten, hogy ezen a meccsen a becsületükért játszanak a játékosok. A balmazújvárosi szégyen meglehetősen megviselte vezetőedzőnket, a hét elején egyébként videón kielemezte a csapattal az akkor elkövetett hibákat. Muszáj lett volna tehát az utolsó hazai bajnokin javítani, még akkor is, ha egyébként a csapat “nem eléggé motivált”, ahogy a hírek szerint Tőzsér Dániel fogalmazott a szurkolóknak az újvárosi fiaskó után. Ezek fényében nem is kezdtük rosszul a találkozót, azonban a 9. percben Tabakovics egy hanyag és felelőtlen hátrapasszal helyzetbe hozta Radót, aki köszönte is szépen az ajándékot és szépen kilőtte a hosszú sarkot.

Innentől mintha összezuhant volna a csapat, ismét elkezdték az elképzelést és tudatosságot nélkülöző lötyögést a pályán, helyzetbe egyáltalán nem tudtunk kerülni, egyedül Tabakovics szép befordulása emelhető ki, ami után szabadrúgással jöhettünk szembe a kapuval 17 méterről, de Tőzsér izomból akarta megoldani a szituációt, így nem volt nehéz dolga Hegedűsnek. A vendégek ezzel szemben egyre bátrabbak lettek, és több alkalommal is a védelmünk mögé kerültek, és nem túlzás kijelenteni, hogy már az első félidőben lezárhatták volna az összecsapást. Egy ízben egy baloldali kevergetés után a lapos beadás az egyik védőnkéről perdült a kapu mellé, majd Henty percei következtek, az üvöltő gorillára hajazó, Debrecenben nem túl népszerű támadó előbb fejelt egy lesgólt, majd két ordító ziccert hibázott el, az elsőnél Nagy Sanyi védte bravúrosan a jobb külsővel a hosszúba küldött löketét, majd közvetlenül a lefújás előtt gyakorlatilag az üres kaput nem sikerült eltalálnia jó 4-5 méterről. Szórványos fütty kísérte az öltözőbe vonuló csapatot, miközben a B-középben kinn lógott a lentebb látható drapi, reagálva ezzel az Újvároson történtekre.

A második félidőre már egy másik Debrecen jött ki, egyrészt azért, mert Sós helyére beküldte Bereczkit Herczeg András, másrészt teljesen más felfogásban kezdett el játszani a csapat. Hamar meg is lett az egyenlítés, Bényei lövés szerű beadását Tabakovics kotorta be a kapuba az 57. percben. Pár perccel később komoly sanszunk nyílt a fordításra is, ugyanis Bacelic-Grgic valamin összeszólalkozott Kusnyírral, majd nemes egyszerűséggel megfejelte fiatal középpályásunkat, amit Bognár azonnali pirossal jutalmazott. A Felcsút egyébként nem állt vissza emberhátrányban sem, így az utolsó fél órában egy igazi nyílt sisakos adok-kapok alakult ki, szinte kétpercenként alakított ki veszélyes helyzetet valamelyik csapat.

A vendégeknél Radó lőhetett volna ismét gólt, majd egy nagy kapu előtti kavarodás alkalmával Ferenczinek kellett háromszor is blokkolnia rövid időn belül. Nálunk előbb Bényei kínálta meg Hegedűst egy életerős lökettel, a hárítás utáni kipattanót követően pedig Ferenczi próbálkozhatott hasonló szögből, csak a másik oldalról, de Hegedűs azt is védte. A Takács-Kusnyír csere után még támadóbbá váltunk, miközben a középpályán nem maradt védekező játékosunk, így a maradék időben is záporozhattak a helyzetek. Tabakovics fejelt fölé egy alkalommal ígéretes helyzetben, majd Hegedűst tornásztatta meg Bódi egy távoli lökettel – az volt egyébként az ember érzése, hogy naggyá tesszük a vendégek kapusát, hiszen nem voltak ezek védhetetlen lövések, mégis résen kellett lennie a hálóőrnek. A slusszpoén Takács fejében maradt, aki a 93. percben Bereczki beadása után szabadon fejelhetett öt méterről, de gyenge próbálkozása pont középre, a kapus kezébe ment.

Így aztán maradt az igazságosnak mondható döntetlen, nevezetesen az 1-1. Bosszankodhattunk, hogy nem sikerült emberelőnyben behúzni a három pontot, ugyanakkor én személy szerint az első félidei játékunk után egy fillért nem adtam volna arra, hogy mi itt pontot szerzünk. Annyit legalább elért a csapat, hogy nem egy újabb kínos hazai fiaskóval búcsúztatta a szezont, egyúttal még mindig maradt esély a harmadik hely és/vagy a nemzetközi szereplés kiharcolására. Kérdés, hogy eléggé motiváltak-e a játékosok ezen kérdéskört tekintve…

Osztályzatok

Nagy Sándor – 6
Nem rajta múlott a mai meccs sem, a gólról nem igazán tehetett, bár nem volt egy védhetetlen tekerés. Az első félidőben kétszer is nagyot mentett, egy alkalommal Henty ziccerét védte bravúrral.

Bényei Balázs – 6
Az első játékrészben nagyon gyengén muzsikált, sok eladott labdája volt, és védekezésben is határozatlan volt, a második félidőre viszont feljavult, az ő lövés szerű beadásából született a gólunk, és még egy szép lövéssel is veszélyeztetett, ami után Hegedűsnek nagyot kellett védenie.

Szatmári Csaba – 5
Hozta a szokásos teljesítményt, kicsit lassúcska, de a fejjátéka nagyon hasznos. Néhányszor azért határozatlanul lépett oda az ellenfél játékosának.

Mészáros Norbert – 5
Nagyjából ugyanaz mondható el róla, mint Szatmáriról. A Hentyvel való versenyfutásban nem volt esélye, hiába volt évekig ő az NB I leggyorsabb játékosa. Augusztusban már 38 éves lesz, nagy kérdés, hogy meddig tud (és akar) még ilyen szinten focizni, azért mostmár közeleg a vég.

Ferenczi János – 6 
A sokat szidott és kritizált Ferenczi Jánosról bebizonyosodott, hogy tud ő hiányozni a csapatból, méghozzá nagyon is. Ha valakinek levetítenénk Barna Szabolcs bármelyik meccsét, és Ferenczi tegnapi játékát, akkor nagyjából három perc után érezné a minőségi különbséget a két játékos között. Védekezésben nagyon határozott volt (emlékezetes volt a második félidőben, amikor 10 másodpercen belül három lövést blokkolt a tizenhatoson belül), támadásban pedig színt vitt a játékunkban, sokkal hatékonyabb vele a támadójátékunk. Egy szó, mint száz, úgy tűnik, hogy egy magyar szinten bőven elfogadható balhátvéd lesz belőle lassacskán.

Bódi Ádám – 4
Messze volt ezúttal is a valós tudásától, mondanám, hogy írjuk ezt a hosszas hiányzás számlájára, de ebben a szezonban többségében ehhez hasonló produkciót láttunk tőle. Kicsit beleszürkült a csapatba, pedig a képességei és a rutinja alapján húzóembernek kéne lennie. Ehhez képest lassú, sok az eladott labdája, és pontatlanok a passzai, lövései.

Kusnyír Erik – 5
Ezúttal is felfelé lógott ki a csapatból, és bár kevésbé volt hatékony, mint mondjuk a Diósgyőr ellen, de azért így is láttunk tőle szép megmozdulásokat. A játékának kicsit még le kell tisztulnia, illetve meg kell tanulnia beosztani az erejét, mert az utolsó 20-25 percre már nem bírja szusszal. Jó lesz ez, remélhetőleg jövőre is alapember marad.

Tőzsér Dániel – 5
Továbbra sem tud a csapat vezére lenni. Ő a messze legkiemelkedőbb képességű játékos a keretben, de még az NB I-ben is bőven a top10-ben van, mégsem látjuk tőle azt, hogy játékával húzná a csapatot. A rajta keresztülmenő támadások belassulnak, és hiába a pontos passzok, ha ezek többsége oldalirányba, vagy hátrafelé történik. A szabadrúgásáért pedig kár az első félidőben, izmozás helyett helyezni kellett volna, és akkor esélye sincs Hegedűsnek.

Varga Kevin – 5
Újdonsült válogatott kerettagunk nem most bizonyította, hogy érdemes volt Leekensnek behívnia őt. Bár próbálkozott, de rendkívül pontatlanul játszott. A szikra viszont ott van benne, látni tőle parádés megmozdulásokat, de túl sok a hiba a játékában.

Sós Bence – 4 
Visszafogott teljesítményt nyújtott, nem is igazán emlékszem, hogy mikor volt nála labda az első félidőben. Az ő játéka is meglehetősen hullámzó tud lenni meccsről meccsre, remélhetőleg jövőre elkerülik majd a sérülések.

Haris Tabakovic – 6
Lőtt egy gólt és adott egy gólpasszt, csak kár hogy ez nem 2-0-s győzelmet, hanem 1-1-et ért. Az első félidőben felelőtlenül és hanyagul szórta el a labdát, amiből szerezte Radó a vezető találatot. Az egyenlítő találatánál ismét jól helyezkedett, és többször is ügyesen próbált helyzetbe kerülni, ezúttal csak ennyire futotta.

∼•∼

Bereczki Dániel – 4
Annyiból pozitívum volt a játéka, hogy nem azt a nagy semmit láttuk tőle, mint pl. a Balmazújváros ellen, hanem ezúttal legalább próbálkozott, bár túl sok jó momentumra nem emlékszem tőle, egyet kivéve, amikor az utolsó percben szépen tekerte Takács fejére a labdát.

Takács Tamás – 0
Beállt, de minek. Ott volt a fejében a győztes találat, de öt méterre a kaputól, szabadon fejelve természetesen gyengén a középre, a kapus kezéhez bólintott.

∼•∼

Herczeg András
Eléggé meg volt kötve a keze az összeállítást tekintve, gyakorlatilag a rendelkezésre álló 11 egészséges, és jónak mondható játékost dobta a kezdőbe. Variálni nem nagyon tudott, próbálkozott Bereczkivel és Takáccsal, de nem hoztak sikert ezúttal a cserék. A szünetben fel tudta rázni a csapatot, ez pozitívum.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Az első félidő pocsék volt, legalábbis debreceni szemmel nézve, akkor a Felcsút akár le is zárhatta volna a találkozót, ha Henty pontosabb. A második félidőben megérkeztünk mi is a találkozóba, és az egyenlítés után egy parázs kis adok-kapok lett a találkozóból, a kiállítás után pedig kapuja elé szegeztük a vendégeket. Így összességében egy közepes színvonalú találkozót láthattunk. A csapat teljesítménye is két részre osztható ezáltal, hiszen az első félidei produkció kritikán aluli volt, de a szünetben sikerült helyre tenni a fejeket, és jó felfogásban játszotta végig a második játékrészt a csapat. A bírói tevékenységre ezúttal nem lehetett panasz, Bognár végig kézben tartotta az összecsapást, eget rengető hibájára pedig nem emlékszem.

Az utolsó fordulóban Újpesten lépünk pályára. Igazi bronzcsatának ígérkezhetne a találkozók, hiszen a lilák jelenleg két ponttal állnak előttünk a harmadik helyen, így győzelem esetén miénk lenne a harmadik hely, de még döntetlen esetén is jó esély mutatkozik a negyedik, ezzel együtt EL-indulást jelentő hely megszerzésére. Én meglehetősen szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, szerintem a csapat nagy része fejben már szabadságon van, ezt láthattuk a Balmazújváros elleni meccsen is, ráadásul nem látni rajtuk, hogy nagyon érdekelné őket a nemzetközi szereplés lehetősége. Én ettől függetlenül szeretném, ha a maradék, még hadra fogható 11+3 játékos idén még egyszer odatenné magát, és megpróbálná elhallgattatni a fanyalgókat egy győzelemmel, illetve a harmadik hely megszerzésével. Egy aprócska vigasz lenne ez nekünk, még ha a lelkünk mélyén nem is kívánjuk a nemzetközi szereplést.