LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Vissza a valóságba

Megvallom őszintén, ezt a blogbejegyzést az a kérdés szülte, hogy vegyek-e bérletet. A világbajnokság végéhez közelítve visszatérünk a valóságba, saját világunk talajára, saját hazánk bajnokságába és saját csapatunk valóságába. Abba a világba, ahol a szurkoló kettős érzelmekkel vesz jegyet, bérletet, és ahol a szurkoló kettős érzésekkel tekinti meg csapata mérkőzését. Abba a világba, ahol talán már az ész nyer – és nem a szív.

“Vissza a valóságba” – akár ezzel a kifejezéssel is bejelenthették volna, hogy Szécsi Márkot kölcsönvettük a Felcsúttól. Ez a húzás ugyanis nem csak Szécsit rántotta vissza (már nem első alkalommal) nevelőklubjához, a DVSC-hez, hanem minket, szurkolókat is helyretett. Kár ugyanis itt bármilyen elvárást is támasztani a klubunkkal szemben, meg kell elégednünk annyival, hogy olyan játékost igazolunk, aki a lehető legköltséghatékonyabb.

Nem számít a teljesítmény (Szécsi Márk csatárhoz nem méltó számadatokkal rendelkezik, az NB I-ben 4 éve nem szerzett gólt, amit csak az enyhít némileg, hogy azóta nem minden szezonjában játszott első osztályú klubban), itt már bárki felveheti magára a DVSC mezét. Ezzel lealacsonyítva a klubot, és eltaszítva a szurkolókat. Mert hiába jönnek páran azzal, hogy adjuk meg az esélyt bárkinek, ez téveszme. Ha azt hallottad egy fogorvosról, hogy nem jó munkát végez és fájdalmat okoz, mikor választod őt? Ha egy iskoláról az a hír járja, hogy a gyerekek nem érzik jól magukat, akkor oda íratod be a gyereked, mondván: adjuk meg az esélyt? Ha egy olyan alkalmazott jelentkezik az álláshirdetésedre, aki még semmit nem tett le az asztalra, pedig már tíz munkahelye volt és azt látod, hogy mindenhonnan kirúgták, akkor őt fogod felvenni, mondván: adjuk meg neki az esélyt? Persze, elképzelhető, hogy az a doki mégis jó lesz számodra, hogy gyermeked mégis jól érzi magát abban az iskolában, vagy épp nálad kap szárnyra a friss munkaerő. Csak erre nagyon kevés az esély. Arra pedig nem szabad alapozni, hogy van rá példa. Arra is van példa, hogy valaki megnyerte a lottóötöst. De attól az én esélyeim ugyanolyan csekélyek maradnak rá.

1 a 175 millióhoz. Szóval azt mondod, ez esély.

És most nem elsődlegesen Szécsi Márk a lényeg, valószínűleg kiegészítő szerepkörbe fog érkezni és saját nevelés, úgyhogy hol mutassa meg ismét magát, ha nem pont itt. Én inkább a tendenciákra szeretnék rámutatni, ő csak egy tünete annak, amit látunk és a legfontosabb kérdés: kik kíváncsiak rá és a hozzá hasonlóan kétes teljesítményt felmutatni képes labdarúgóinkra? Ki kíváncsi Takács ügyetlenkedésére, Barna próbálkozásaira, Kuti szaladgálására, Filip állandó lebőgésére, Tőzsér csapatkapitányhoz nem méltó viselkedésére? Ki kíváncsi a jelenlegi csapatra?

Ez azért lényeges kérdés, így július elején, mert pár napja meghirdették cikket írtak róla, hogy ismét vehetünk bérletet. És nem lennék meglepve, ha most velem együtt több száz olyan szurkoló lenne, aki azon töpreng, vegyen-e bérletet, vagy sem. És hangsúlyozom, NEM a bérlet ára miatt! Az árak nagyon is rendben vannak, tíz ezresért a B szektorba, kicsit több mint a duplájáért pedig a C szektorba válthatjuk meg, sőt, a családi szektor árképzése verhetetlen, ahogyan a kerekesszékesek ingyenes (!) belépési lehetősége is tiszteletet érdemlő.

Viszont vásárlás előtt okvetlenül kérdésekbe botlunk:
– Mivel teszek jobbat a klubommal, ha elzárkózom attól, amit évek óta tapasztalok, vagy azzal, ha ezekben a furcsa időkben is kitartok?
– Valóban ki fogok-e menni legalább a meccsek felére? A decemberi, februári, márciusi meccsek nem túl közönségcsalogatóak, bár ugyanez elmondható néhány vetélytárs elleni összecsapásunkra is. Ki kíváncsi a Kisvárdára vagy a Mezőkövesdre?
– Meg van még bennem a maximális lelkesedés?
– Csak a megszokás irányít egyből a pénztárakhoz, vagy ez valóban a vágyam és alig várom már az új idényt?
– Milyen teljesítményt láthatunk majd a pályán? A mezőny melyik részében lehet esélyünk a 11 másik csapat mellett? A tavalyi fantasztikus őszi meneteléshez vagy a tavaszi teljesítményingadozáshoz lesz inkább hasonló amit látunk?
– Hányan leszünk majd a lelátón és lesz-e jó hangulatú, őszinte szurkolás?

Az utóbbi kérdés miatt sajnálom legjobban, hogy nincs reklámkampány annak érdekében, hogy minél több bérletes legyen. Nincs szurkolói póló, amit a bérlet mellé kapunk (ingyen, vagy kedvezményesen, mindegy). Nem szól a rádió, az internet arról, hogy milyen jó lenne, ha te is ott lennél a meccseken, várunk téged is, jó lenne, ha már nem 2000 hanem mondjuk 3000 szurkoló döntene a bérletvásárlás mellett. Meg lennék döbbenve, ha idén növekedne a bérletesek száma, de remélem, megdöbbenek.

De ez csupán egy nagyon szubjektív, egyéni kis eszmefuttatás. Természetesen elképzelhetőnek tartom, hogy sokakban vagy meg sem születnek ezek a fenti kérdések, vagy nagyon könnyű őket megválaszolnia. Tud még lelkesedni, elég erőt ad a következő szezonhoz az előző 5. hely, a sok rúgott gól, a sok saját nevelésű játékos szereplése, elégedett a csapat teljesítményével és a lehető legtöbb meccsen ott fog ülni a lelátón. Tudom, ez milyen érzés, éveken át éreztem én is, de már messze járnak azok az idők. Úgyhogy most racionális alapokra helyezem a döntést. Pedig ez pont olyan döntés, amit inkább a szívünkre hallgatva kellene meghozni.

Csibu