LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

It’s not coming home… yet

A várakozáson felül sikerült felcsúti nyitány után és a csapatot körüllengő viszonylag pozitív közhangulat miatt remek esély kínálkozott Herczeg legényei számára, hogy a hazai közönséget is egy gőzelemmel kápráztassák el a második fordulóban. Ám az angolokhoz hasonlóan a Lokinak sem sikerült “hazahozni a focit”. Illetve csak részben. Az ellenfél ugyanis az a Mezőkövesd-Zsóry FC volt, aki afféle “félmumussá” avanzsált számunkra a feljutásuk óta. Azért csak félmumus, mert míg idegenben inkább nekünk áll a zászló ellenük, a Nagyerdő fái alatt rendre beléjük törik a bicskánk. Utoljára 2013-ban vertük meg őket Debrecenben, de a Nagyerdei Stadionból eddig még mindig 1 vagy több ponttal távoztak a matyóföldiek, tavaly pedig mindkétszer kikaptunk tőlük hazai pályán. A srácok ezúttal mindent megtettek a győzelemért, az azonban elmaradt és még az 1 pontot is meg kell becsülnünk. Számomra mégis pozitív ennek a döntetlennek a kicsengése. Hogy miért, az az összefoglalóból kiderül.

A tavalyi évvel ellentétben tehát sokkal nyugodtabb lelkiállapotban várhattuk a Mezőkövesd elleni hazai találkozót. Akkor az az első, nyitóforduló volt, idén pedig a második, hazai nyitóforduló. Ennek oka pedig egyrészt az, hogy az idei átigazolási szezon nem a legnagyobb értékeink kiárusításáról és a csapat minél költséghatékonyabbá tételéről szólt, hanem a tavalyi évben kiépült mag kiegészítéséről és a keret mélyítéséről. De ez nem minden. Talán csak az az elhíresült MLSZ-jelentés kellett a DVSC brandépítéséről, hogy a klub végre tényleg felemelje a seggét és kezdje utolérni kicsit a 21. századi trendeket. Plakátokon, videókkal, hirdetésekkel bátorították a debrecenieket, hogy igenis jöjjenek ki, vegyenek bérletet. Először hangzott el az is külön egy ennek szánt videóban (tehát hitelesen), hogy a DVSC játékosainak egyáltalán számít az, hogy hányan jönnek ki biztatni őket. Ezek kicsi és megkésett lépésnek tűnnek, de annál fontosabbak! Az említett a videókat egyébként a nagy kivetítőn is lejátszották (most attól tekintsünk el, hogy azért ebben is lenne hová fejlődni, elég lenne debreceni médiaszakos egyetemistákat is bevonni akár). Ez és a megújult meccs előtti zenei kínálat miatt (tetszik a kicsit elektronikusabb vonal) úgy éreztem, a mérkőzés körítésében végre van előrelépés, van egyfajta igényesség.

Most már csak abban reménykedtem, hogy a lényeg, a futballmeccs is mutasson fejlődést a tavaly ekkori állapotokhoz képest. Herczeg Andrásra jellemző, hogy hacsak sérülések vagy eltiltások nem kényszerítik rá, nem szeret nagyon rotálni és szükségtelenül variálni, pláne győztes csapaton nem. Ennek megfelelően mind a 11 poszton megegyezett a Loki kezdője a múlt heti Felcsút elleni találkozóéval. Nagy – Cikos, Kinyik, Szatmári, Barna – Tőzsér – Bódi, Kusnyír, Haris, Varga – Takács. A formációnk 4-1-4-1 volt.  A vendégek pedig egy számomra meglepően magyar sorral állt ki: Dombó – Farkas, Pillár, Szalai, Vadnai – Szeles, Meshki – Cseri, Koszta, Tóth Bence – Drazsics.

Sokszor elmondtam tavaly, a Herczeg csapat gyermekbetegsége az, hogy a meccseket rendre borzasztóan kezdjük. A mérkőzés első kellemes meglepetése azonban épp az volt, hogy ezúttal nem így történt. A Loki rég nem látott domináns focit játszott. Az első félidő egy az egyben a miénk volt. A Kövesd csupán szögletekig vagy gyenge lövésekig jutott, ami vagy elakadt a védőben, vagy Nad Sanyi fogta határozottan. Varga Kevin lábbal, Kinyik fejjel, Bódi pedig szabadrúgásból is szerezhetett volna gólt, utóbbi egyenesen a kapufán csattant. Herczeg szerint 1:0-ra vezetnünk kellett volna ezután a játékrész után. Én tovább megyek, akár 2:0 is lehetett volna ide.

A gól nélküli első játékrész után viszont ott motoszkált bennem a futball régi igazsága, vagy éppen igazságtalansága, miszerint a kihagyott helyzetek mindig megbosszulják magukat. Fogadni mertem volna ugyanis, hogy ezek után a Mezőkövesd fogja megszerezni a vezetést és onnan akár a győzelmet is. A második játékrész engem látszott igazolni. Az első 3 perc két kövesdi helyzettel kezdődött, amiből a második csak Szalai ügyetlenkedésének köszönhetően nem lett gól a nagyrészt üres kapuba, miután Drazsics először, de nem utoljára csúnyán bebőrözte Szatmárit a bal szélen. Az 55. percben aztán ők is rúgtak egy keresztlécet Koszta révén, csak hogy egyenlő legyen a kapufás helyzetek száma. Az 58. minutumban Herczeg unta meg a Loki impotens játékát és frissítette a támadószekciót Calvente és Avdijaj együttes beküldésével. (Haris és hála Istennek Takács hagyták el a pályát). Azonnali eredményeket hozott, látványosan felpezsdült az offenzív játékunk, amit a közönség is megérzett és remek hangulattal próbáltuk piros-fehér srácainkat győzelembe hajszolni. A 64. percben Dombó tökéletes kifutására volt szükség, hogy Varga Kevin ne törhessen be gólveszélyesen a vendégek tizenhatosába Calvente passza után. Röviddel ezután pedig a meccs legszebb momentumát láthattuk Cikos jobb oldali beadása után: Albion Avdijaj csodálatos mozdulata Cristiano Ronaldot idézte volna meg, ha bemegy (nem sok hiányzott). Ezek után minimum meglepő, hogy a Mezőkövesd szerzett gólt kis túlzással a semmiből. Drazsics ezúttal végzetesnek bizonyuló módon verte meg Szatmárit és az őt segíteni igyekvő Calventét a bal szélen, majd miután tisztára cselezte magát, valószínűleg a hosszú ficakot célozta meg egy életerős lövéssel. Bár ez szerintem mellé ment volna, vagy védte volna Nagy, Kinyik lábán megpattanva védhetetlenül csapódott be a labda a Loki kapujába. 0:1 oda.

Az idegek harca következett. Előnye birtokában a Mezőkövesd azzal a tudattal állt vissza védekezni, hogy az idő nekik dolgozik, és egy felelőtlenül kitámadó Lokit adott esetben könnyedén meg is büntethetnek egy kontrából. Ennek megfelelően át is adták nekünk a területeket, ám nem tudtunk semmit kezdeni vele, mert a Kövesdnek meg kell hagyni, hogy nagyon jól védekeznek. A 87. percben azonban a remekül játszó Avdijaj tálalt Varga Kevin elé, akinek a sarokra tartó lövését csak bravúrral tudta hárítani Dombó Dávid. Az ezt követő Bódi-szögletből Kinyik fejelt védhetetlen gólt a rövid kapufánál. Kialakult az 1-1-es végeredmény, a maradék 2+3 percben már csak egy kövesdi helyzetecskére volt idő.

Emnétyes összefoglaló: katt! De szeretettel ajánlom saját gyártású “szurkolói összefoglalónkat”.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 0
A bekapott gólról nem tehetett, azon kívül pedig nem kellett kapura igazán veszélyes mezőkövesdi lövést hárítania. A második félidőben egyszer messzire szaladt hazulról, amivel kicsit rá hozta a közönségre a frászt, ettől eltekintve végig magabiztosságot sugárzott és nem volt sok dolga.

Erik Cikos – 5
Az eddigi két meccsen látottak alapján megelőlegezem azt a kijelentést, hogy sikerült olyan játékost igazolni egy ilyen bizalmi posztra, aki azonnal beilleszthető volt és érdemben tudja pótolni Bényeit. Bár ma pont semmivel nem tűnt ki társai közül, védekezésben nem vét nagy hibákat és a támadásokat is jól segíti.

Kinyik Ákos – 6
“Na hogy ment a focimeccs, fiam?” “Remekül, apu, két gólt is lőttem.” “És mennyi lett?” “1-1.” Viccet félretéve, ha nincs az a szerencsétlen öngól, a Felcsút elleni meccs 7-es osztályzatát meg tudta volna ismételni, és még egy csillagocskát is kapott volna mellé. Emiatt viszont kicsit necces lenne így megjutalmazni. Ennek ellenére viszont álljon itt, hogy a mai, átlagos teljesítményt nyújtó csapatban egyike volt azon két-három játékosnak, akik valamivel kiemelkedtek. Védekező feladatai magabiztos ellátása mellett számos jó megindulására és gólveszélyes fejesére emlékszem, azok közül az egyik a Loki egyetlen, végül pontot érő gólját eredményezte. Csak így tovább, Ákos!

Szatmári Csaba – 4
A múlt fordulóban mutatott ihletett játékának nyoma sem volt, többször bőrözték be vagy kerülték meg a kövesdi csatárok (leglátványosabban pedig Drazics a gólja előtt). Tompa volt, a DVTK ellen több kell majd. Szerencsére ott lesz is lehetősége megvillogtatni keménységét, a diósgyőri csatárok azért nem arról híresek, hogy nehéz őket lenullázni.

Barna Szabolcs – 5
Átlagos védőmunka nagyobb hiba nélkül, ami miatt már megérdemel egy ötöst. Előre játékban felemás, képes látványos megoldásokra de elszórt labdákra is. Ha a védekezésre fókuszál, van egy elfogadható balhátvédünk.

Tőzsér Dániel – 3
A mai futballban talán minden korábbinál nagyobb jelentősége van a pontrúgásoknak (közvetett illetve közvetlen szabadrúgás, szögletek, néha tizenegyesek). De Dani, a pontrúgások nem a pénzed, hogy két kézzel szórjad! Valahányszor Bódi átengedte neki, katasztrófa lett a vége. Ezen kívül a folyamatos játékban is gyenge volt, nem emlékszem jó emelésre, ívelésre vagy ambiciózus kulcspasszra. Mindezek tetejébe futni is derogált neki.

Bódi Ádám – 6
Kinyik mellett a másik olyan játékos, aki a meccs legjobbra címre nem feltétlenül szolgált rá, ám dicséretet mindenképp érdemel. Szabadrúgásaiban tízszer annyi fantázia van, mint Tőzsérében, az egyikből majdnem gól lett, de a kapufa Dombóékat segítette. Az egyenlítő gól előtti szögletet is ő varázsolta be pont Kinyik fejére a rövidnél. Nagyon nehéz volt azt úgy kivitelezni. Ezen kívül aktív volt a széleken is, bár az átütő erő ma sajnos hiányzott a játékából.

Kusnyír Erik – 5
Tőzsér helyett is ő futott. Kicsit Jovanovicsra emlékeztet a játéka abban az értelemben, hogy nagyon nagy “melós”, sokat fut és nem ismer elveszett labdát. Aleksandarhoz hasonlóan viszont általában nem látványos a játéka, nem is emlékszem tőle sok mindenre.

Haris Attila – 5
Ezúttal inkább faultolgatott, így próbált szűrni. Belőle is hiányzott ma az átütő erő, de egyáltalán nem volt rossz. Átlagos.

Varga Kevin – 5
Kevint most kicsit a védelmembe fogom venni, pedig akivel csak beszéltem, mind azt kérte, szidjam le. Tény, hogy egy ideje nem megy neki a góllövés. Tény az is, hogy a csapat talán kevesebbet profitál a játékából, mint kellene, és tény az is, hogy tegnap is csak egyszer járt egyáltalán közel  a gólhoz. Én azonban nem az esetleges önzőségnek vagy rossz formának tudom ezt be. Szinte kiböki a szemem, hogy mennyire túlmotivált. Borzasztóan buzog benne a bizonyítási vágy, és minél tovább marad góltalan, ez annál rosszabb lesz. Görcsös lesz és túlságosan akarja majd. Ötöse annak szól most, hogy nem adok neki rossz jegyet, nehogy még görcsösebb legyen és nehogy a dac dolgozzon benne. No meg pluszként számítom be azt is, hogy az egyenlítő gól előtt az ő sarokra tartó lövéséből lett a szöglet. Csak lazán, Kevin, menni fog az!

Takács Tamás – 3 
Nem nyúlok a fekete csillagához, ismét botrányosan gyenge volt. Súlytalansága és impotenciája nem ismer határokat. Lassan Pölöskey Peti szintjéhez konvergál teljesítménye, és az is biztos, hogy amíg ő fenn van, és rajta mennek át az akciók, gólra ne számítsunk. Meggyőződésem, hogy a Felcsút ellen is csak azért tudtunk nyerni, mert Avdijaj beállt az ő helyére, Calventére pedig eredményesebben tudott elől alkotni. Ha ezek után és Avdijaj parádés cserejátéka után a DVTK ellen is kezdő lesz, a fejemre húzom a zoknimat.

∼•∼

Ezequiel Calvente – 5
Ismét megélénkült a támadójátékunk, amint beállt. Már csak erőnlét kéne, hogy újra letehesse a névjegyét az NB I-ben.

Albion Avdijaj – 6
Ha az az ollózás bemegy, ah… Bűn egy ilyen kvalitású játékost a kispadon tartani, még ha tudom is, hogy az erőnléte nem elég 90 percre. Fogadni merek, hogy csak idő kérdése, mikor szerzi meg az első gólját, talán már jövő héten. Nagyon pozitív benyomást tett rám. Ha az erőnléte rendbe jön és elkerülik a sérülések, pótolni fogja tudni Tabakovicsot.

Szécsi Márk – 0
A 77. percben Kusnyír helyére beálló szolis csatárunkra már nem mondhatjuk, hogy időt húzni jött: Bandi bá igenis eredményeket várt tőle. Semmit nem mutatott, eddig nagyon a felesleges igazolás iskolapéldájának tűnik.

∼•∼

Herczeg András
Nem változtatott a győztes csapaton, persze a behatárolt lehetőségei miatt nem is nagyon tudott volna. Az első félidőben kicsit nagyobb pontossággal előnyt szerezhettünk volna, ami után elég lett volna átállni a védekezős-kontrás játékunkra, amivel kikövezhettük volna magunknak az utat a győzelemig. Ez azonban elmaradt, így a végén futnunk kellett a pontok után. Remekül frissített az Avdijaj-Calvente duóval. Ha mindenki egészséges lenne a keretben, Tőzsérnek pedig nem lenne bérelt helye, nyilvánvaló, hogy a dobogóért harcolnánk idén is.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

A meccs színvonala teljesen rendben volt, nézhető találkozót láthattunk. A Mezőkövesd kellemetlen ellenfél, aki csak nyomokban játssza a focit, így gyakrabban játszunk ellenük nézhetetlen meccseket, ez azonban most nem ilyen volt. A csapat kiadta magából azt a teljesítményt, aminek elégnek kellett volna lennie a Mezőkövesd egygólos legyőzéséhez, ám nem voltunk elég pontosak. A csapat erejét viszont jól mutatja, hogy a demoralizáló találat után jók voltunk egy egyenlítésre. Van még mit javulnunk, de most látszott rajtunk az akarás. Pintér spori egész korrekten vezette a találkozót – eleinte. A második félidőre azonban teljesen elborult az agya. Nyilvánvaló faultokat nem fújt le a mi kárunkra, gyakran hagyta megtorolatlanul a kövesdiek durvaságait. Nekik viszont gyakran fújt szabadot kifelé. A mérkőzés végkimenetelét viszont döntően nem befolyásolta, és Loki-játékos nem kapott sárga lapot, így megússza a leglesújtóbb 1-es pontot.

Összességében tehát igazságosnak mondható 1:1-es döntetlen született, ami után azért lehet hiányérzetünk. Nyerhető találkozó volt ugyanis, jobb helyzetkihasználással lehetett volna mondjuk 2:1 ide. Ugyanakkor a Kövesd is elmondhatja magáról, hogy hagyott ki nagy ziccereket, így mindenkinek az lesz a legjobb, ha belenyugszunk az 1 pontba és a tudatba, hogy a Mezőkövesdet továbbra sem tudjuk megverni hazai pályán. Ezzel a taktikával legalábbis semmiképpen nem. Sokat gondolkoztunk szerkesztőtársaimmal, hogy mi lehet az oka annak, hogy idegenben mennyivel jobban és eredményesebben szereplünk, mint hazai pályán. Arra jutottunk, amit számos tapasztalattal tudunk alátámasztani, hogy míg idegenben inkább védekezőbb focira és kontrákra rendezkedünk be, hazai pályán dominálni, labdát tartani és támadni próbálunk. Itt azonban már kiütközik, hogy ehhez vagy nincsenek meg a játékosaink, vagy a meglévők technikai tudása nem teszi ezt lehetővé. Emlékezhetünk, Leonel Pontes is ebbe bukott bele annak idején. Talán túlságosan igyekszenek kiszolgálni a közönséget? Dicséretes, ha így van, de vannak csapatok, akik ellen ez nem vezet eredményre. A Mezőkövesd ilyen.

Az előrelépés ugyanakkor tényleg megkérdőjelezhetetlen. Tavaly ilyenkor Szimapokalipszis címmel írtam összefoglalót a Haladás elleni idegenbeli vereség után, ami sokkal inkább szólt szeretett klubom kilátástalan helyzetéről és a jövőkép sötétségéről. Akkor egy összehajigált, értékeitől megfosztott, többek közt Holman nevével fémjelzett, saját nevelésűnek és fiatalnak füllentett gárda szenvedett csúfos vereséget, a klub háza pedig épp csak szó szerint nem égett. Ehhez képest most látszik valami. Ezen a nyáron történtek valós, erősítést jelentő igazolások, van a csapatnak egy viszonylag szilárd magja, a klub végre próbál marketingtevékenységet folytatva profi klubként viselkedni, a szezont pedig nem vereséggel kezdtük, hanem két meccs után jónak mondható 4 ponttal, veretlenül állunk (még ha ettől 2 meccs után nem is kell a falnak menni). Egy szó mint száz, ahhoz képest, hogy 371 nappal ezelőtt mekkora szemétdomb volt a DVSC, sokkal jobb érzés most Loki-meccsre menni. Megnyugodtak a kedélyek, elcsitultak a viharok, ez pedig egyelőre az eredményességen és a lelátói hangulaton is meglátszik. Félre ne értsetek, nem oldódott meg semmi és továbbra sem vagyunk bajnok- vagy épp egyértelmű dobogóesélyes csapat. A jelenlegi helyzetben viszont ugyanúgy meg kell becsülni minden pontocskát, mint egy nyugodt klub körüli hangulatot. Érdekes analógiát mutat az egy évvel ezelőtti Loki és Kinyik mostani teljesítménye: miután öngóllal nehéz helyzetbe hozza a csapatát, kellő idővel azután, hogy már zengjen a stadion a türelmetlen füttytől, hirtelen jóvá teszi egyik megtartott értékünk szögletéből.

De messzire szaladtam. A meccsnek a cikk elején említett profiBB körítése ellenére azért hagy bennem némi hiányérzetet ez a meccsélmény, mert a szezon elején még mindig több lelkes szurkoló jön ki a stadionba, sokan ekkor döntik el, hányszor jönnek majd ki szezon közben is. Jövő héten viszont keleti rangadózunk ugyanitt, jön az abszolút verhető Diósgyőr, aki a feljutása óta még egyszer se vitt el innen bajnoki pontot. Szeretném megragadni az alkalmat és minden szurkolótársamat arra buzdítani, hogy jöjjön ki a Nagyerdei Stadionba jövő szombaton. Aki tegnap kinn volt, jöjjön ki ismét, és aki tud, hozzon magával még egy embert. Legyünk legalább 4000-4500-an. A csapat megérdemel még egy esélyt, mi pedig megérdemlünk egy hamisítatlan nyár esti Loki-Diósgyőrt! Pláne egy olyan ellenfél ellen, akik ellen a legnagyobb arányban nyerjük meg a hazai csatáinkat.

Mindörökké hajrá Debrecen!

Lucas