LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Ismét oda a bizalom?

Öt forduló után levonhattuk azt a következtetést, hogy idén nyugodt szezonunk lesz. Nem lesznek kiesési gondjaink, a csapat erősebb lett tavalyhoz képest, és e mellé még lelkes, küzdős játékosokat is látunk hétről hétre. Nem véletlenül kapott jogosan vastapsot az előző heti hazai 3-3 után a csapat: rengeteg hibával játszottunk, de mentünk az utolsó percig, és érezni lehetett, hogy nem törődünk bele a vereségbe. Ezen mentalitás folytatását vártuk a hatodik fordulóban a Kispest ellen. És azt kell mondanom, hogy már – sokadszorra – csalódnunk kellett. Az okok keresése lesz összefoglalónk elsődleges célja.

Az előző heti kezdőnk két helyen változott, Cikos a hét közben le tudta venni a gyűrűt az ujjáról, így ő foglalta el a védelem jobb oldalát Kusnyír helyett, a támadósorba pedig idén először Könyves került be, Barna kárára – ez persze átszervezéssel járt, Ferenczi foglalta el ismét a balhátvéd pozícióját, a formációnk pedig így az idén megszokott 4-1-4-1-ről visszaváltott a jó öreg 4-4-2-re. Ezen persze meccs közben bármikor lehetett variálni, hiszen Könyves számára nem idegen a szélső pozíció, míg ebben az esetben Bódi húzódhatott be középre, Tőzsér pedig mélységből irányíthatott (volna).

Supka Attila nem nagyon variált, a kényszerű változtatásokon kívül nem okozott meglepetést a kezdőcsapata. A Honvédtól jól megszokott háromvédős felállást láthattuk, és szemmel látható volt már a meccs elejétől fogva, hogy a hazaiak végig arra törekednek majd, hogy már a saját térfelünkön megfojtsák a játékunkat.

Az sajnos pár perc után kiderült, hogy a védelmünk bizonytalankodása átragadt erre a hétre is, hiszen jó játék ide vagy oda, az MTK ellen igencsak halovány produkcióval rukkolt ki például Szatmári Csaba, akinek sikerült egy az egyben átmentenie a katasztrofális formáját erre a hétre. De ugyanúgy gyengén védekezett ezúttal Ferenczi is, illetve Kinyikkel sem lehettünk most kibékülve. A 22. percben esett Honvéd találat ennek ékes példája: a szélre előreívelt labdára Szacsa és Ferenczi startoltak rá, ám nem értették meg egymást, így ahelyett, hogy valamelyikük tisztázott volna, kettejük között továbbpattant a labda Gazdaghoz, a beadása után pedig Kinyik premier plánban nézte végig földbe gyökerezett lábakkal, ahogy Danilo szabadon fejel, majd a saját kipattanójára is ő eszmél hamarabb, és vágja be léc alá a labdát.

A találatnál felmerülhetne Cikos és Nagy felelőssége is, de elmondom, hogy ők miért nem hibáztak: előbbinek szélső védőként az volt a feladata, hogy a hosszún érkező játékosra figyeljen, illetve mivel Danilo mögött helyezkedett, eleve esélye sem lett volna tisztázni – ez Kinyik feladata lett volna, aki senkit nem fogott középen. Nagy felelőssége pedig abból a szempontból merülhet fel, hogy miért nem jött ki az ötös vonalára érkező beadásra, és hogy miért Danilo elé ütötte ki a labdát. Egyrészt a beadás olyan ívben és sebességgel érkezett, amire nem érhetett ki (látszik, hogy tett egy kósza próbálkozást, de visszahőkölt), a fejes pedig olyan közelről és olyan erővel jött, hogy az is csoda, hogy elsőre még tudott hárítani. Itt ismét Kinyik vehető elő, hogy miért nézte tátott szájjal az akciót, ahelyett, hogy mozdult volna a labdára.


Szatmári és Ferenczi egymást zavarják, Kinyik nem fog embert, borítékolható a bekapott gól.

Az első félidő folytatásában ugyanazt láttuk, mint eddig a meccsen: erőtlen próbálkozási kísérletek arra, hogy valahogy eljuttassuk a labdát az ellenfél térfelére. A hazai játékosok már a térfelünk közepén megkezdték a letámadást, ami látványosan nem ízlett nekünk. Sem Tőzsér, sem Bódi, sem Kevin nem tudták pontos passzokkal áthámozni a labdát az ellenfél középpályás során, amely egyébként is végig létszámfölényben volt a két csapat eltérő felállása miatt. Ez egyébként azért fájó, mert papíron jól passzoló játékosaink vannak, most mégis csődöt mondott mindenki ilyen tekintetben. Jobb híján ívelgettünk, de az is sokatmondó volt, hogy nem egyszer Kevin jött hátra egészen a félpályáig labdáért, hogy legyen valami. Így aztán lehoztuk a teljes első félidőt kvázi helyzet nélkül, árulkodó volt a félidei statisztika, hogy mindössze kétszer próbálkoztunk lövéssel, de kaput nem találtunk. Ez a félidő köszönőviszonyban sem volt az MTK ellen látottakkal.


Senki nem képes lekezelni a labdát, inkább egymáshoz fejelgetünk, majd a papíron legjobban passzoló Tőzsértől egy ilyen átadást látunk…

Ezek után némileg meglepő volt, ahogy a második félidőt kezdtük. Egyrészt úgy érzem, hogy a Honvéd picit bennragadt az öltözőben, másrészt viszont Herczeg Andrásnak valószínűleg sikerült felráznia a csapatot. Emellett a feljavulás egyik fő oka a jobboldalunk remeklése volt: Cikos volt ezúttal az egyetlen értékelhető teljesítményt nyújtó védőnk, remekül lépett fel a támadásokhoz, másrészt a középpályásaink közül egyedül Bódinak sikerült felráznia magát annyira, hogy legalább pontos passzokat lássunk tőle. Kevin ismét az önzőbbik énjét vette elő, míg Tőzsértől a tőle megszokott alibit láttuk végig. Haris kényszerű lecserélése után lüktetővé vált a mérkőzés, mivel nem maradt szűrő középpályásunk, így innentől kettészakadt a pálya, a középpályánkon gond nélkül robogott át a Honvéd, ám a veszélyes kontráikat egyik alkalommal sem tudták végigvinni. Mi pedig a megszerzett labdákkal gyorsan iszkoltunk előre, és ha kellett, inkább átíveltük a középpályát.

A játékunkban végig benne volt az egyenlítő találat, valahogy mindig az utolsó passzok és jó megoldások maradtak el. Ferenczi például egy beadás után a kapufát találta el, de volt, hogy egy lecsorgó labdába Haris csak gyengén tudott belesarkazni. Emellett szembetűnő volt, hogy szélről milyen könnyen meg tudtuk bontani a Honvéd védelmét, és szinte az ötös vonaláig begyalogoltunk a labdával az alapvonalon, ám rendre elrontottuk a középre adásokat. Kevin általában túlcselezte magát, Bereczki egy alkalommal ellőtte keresztbe a kapu előtt a játékszert, míg Könyves kiszorított helyzetből tüzelt kapura. A sok kihagyott lehetőséget aztán persze meg is büntette a hazai csapat, amihez tegyük hozzá, hogy kellett a játékvezető sokadik szánalmas ítélete. Danilo kapura tört, Nagy Sanyi jött, és elvetődött, míg a támadó feldobta magát. Szólt a síp, és úgy tűnt, hogy a játékvezető megindul a brazil támadó felé, hogy felmutassa neki a jogos sárga lapot műesésért (második sárga lévén már kiállítást ért volna), majd hirtelen meggondolta magát, és inkább büntetőt ítélt.


Szerintem már a meccs eleji belépője is eléggé narancssárgás megmozdulás volt (láttuk szerdán, hogy ennél kevesebbért is villant a piros egy topligás bírótól), de hogy a műesését hogy kajálhatták be, azt nehezen lehet felfogni.

A brazil támadó pofátlanul bepanenkázta a tizit, amivel el is dőlt minden, innentől pedig asszisztáltunk ahhoz, hogy a most debütáló N’Gog ismét betaláljon ellenünk (az elsőt még kilenc éve szerezte a Liverpool színeiben a BL-ben – apropó BL, éppen tegnap volt kilenc éve, hogy bejutottunk a csoportkörbe a Levski legyőzésével…), amivel kialakult a 3-0-s végeredmény. A hatodik fordulóban tehát becsúszott az első vereség, és nem is ez a tény a fájó, sokkal inkább a vereség mikéntje.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 6 
Az egyetlen játékos, akit dicsérni lehet ezen a találkozón: a gólokról nem tehetett, ám annál több fontos védése akadt. A múlt heti pocsék meccs volt neki, ezen tudott most javítani, még ha ez eredményességben nem is mutatkozott meg.

Erik Cikos – 5
Sokáig gondolkodtam, hogy legyek-e jószívű, és adjak négyesnél jobbat bármelyik mezőnyjátékosnak is, végül úgy döntöttem, hogy ő az, aki megérdemli az ötöst. Az első félidőben még kevésbé volt jó, ám a másodikban neki is volt köszönhető, hogy feljavult a támadójátékunk, ugyanis nagyon sokat volt játékban, sok támadásunk futott keresztül rajta.

Kinyik Ákos – 3
Nem vagyok megelégedve az ő teljesítményével, bár a gólokat inkább Szatmáriról kaptuk, ezúttal tőle is bizonytalanságot és kapkodást láthattunk, emellett az első gólnál ő nem helyezkedett jól.

Szatmári Csaba – 2 
Ott folytatta, ahol az MTK ellen abbahagyta: annyi kivétellel, hogy sajnos nem gólokat szerzett, sokkal inkább pocsékul védekezett és legalább két kapott gólunk szárad a lelkén. Jó lenne, ha végre összeszedné magát.

Ferenczi János – 3
Ezúttal nyoma sem volt annak mentalitásnak, amit egy hete láttunk tőle. Hátul katasztrófa, elöl csak rossz megoldások. Az első félidei esése pedig zseniális volt, egy mozdulatsorral összefoglalta a meccs összképét a mi szemszögünkből.

Bódi Ádám – 4
A második félidei játéka javítja az összképet, de az első játékrészben ő is ludas volt abban, hogy nem tudtuk kihozni a labdát.

Tőzsér Dániel – 2
Megérdemelné ő is a citromdíjat, mert semmit nem csinált, de tényleg. Viszont legalább az ő semmi produkciója miatt nem kaptunk gólokat. Igaz nem is lőttünk, amiben viszont neki kéne szervezőmunkát vállalni. Akaratgyenge, alibi produkció volt ez.

Haris Attila – 4
Ő volt az egyetlen védekező játékosunk a középpályán, de sérülés miatt neki is le kellett jönnie később. A passzai nem ültek most, próbálkozott is, de kevés sikerrel.

Varga Kevin – 3
Azért nem kettes, mert bár piszok rosszul játszott, de végig próbálkozott, kereste a labdát, és igyekezett javítani a támadójátékunkon. Sokszor már túlságosan is magára vállalt mindent, ismét számos akció halt el azon, hogy túlcselezte magát, vagy indokolatlanul kapura lőtt. Esetében tehát nincs gond a hozzáállással, ám a játékfelfogással annál inkább.

Könyves Norbert – 3
Jóformán semmit nem csinált a meccsen. Egy alkalommal helyzetbe került, de nem tudott gólt szerezni. Egyelőre még nem rónám meg különösebben, hiszen kihagyta szinte a teljes felkészülést, így badarság lenne tőle rögtön sziporkázó játékot várni – egyébként is majd tavasszal fog szárnyalni, mint mindig.

Albion Avdijaj – 3
Ez most nem volt jó meccs a számára. Előtte is adódott egy nagy helyzet, mikor Ferenczi kapufája után mellélőtte a kipattanót, de egyébként csak elöl őrlődött a teljes első félidőben, ami azért sokat ki tud venni egy játékosból. Az az érzésem, hogy jót tenne a lelkének egy gól.

∼•∼

Takács Tamás – 3
Most nem tudta úgy felpörgetni a támadójátékunkat, mint tette azt az MTK ellen. Egyelőre nem túl biztató a csatársorunk, hiszen van egy formán kívüli Takácsunk, egy sérülésből visszatérő Könyvesünk, és egy egyelőre mezőnyben általában jól játszó, de gólképtelen Avdijajunk. Talán nem ártana még last-minute behúzni egy támadót a piacról.

Bereczki Dániel – 3
Minden meccsre jut egy pocsék megoldás: most ígéretes helyzetben, az alapvonalról közel a kapuhoz beadás helyett elbikázta keresztbe a játékszert.

Kusnyír Erik – 0
Szerintem hiba volt őt kihagyni a múlt heti jó teljesítménye után, amikor pedig beállt, már mondhatni mindegy volt.

∼•∼

Herczeg András
Utólag okos az ember, de nem biztos, hogy jó ötlet volt pont most visszaállni a 4-4-2-re, a masszívan védekező Honvéd ellen. Könyves helyett megnéztem volna Kusnyírt a csapatban, vele talán a védekezésünk is stabilabb lett volna. Nagyon viszont nem tud variálni továbbra sem a szűkös keret miatt.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Átlagos meccs, bár mi Lokisták szívesen elfelejtetnénk. A csapat teljesítménye a második félidei küzdés miatt nem egyes, de az egyéni teljesítményeket látva az sem lenne túl szigorú. A játékvezető azonban ezúttal mindenkinél gyengébb volt. Bognár Tamás egyébként egy érdekes figurája az NB I-nek, sokszor az az érzése az embernek, hogy ő nem a Kassai-féle csalóbandába tartozik, sokkal inkább egy gyenge kvalitású játékvezető. Rengeteg elfújt mezőnybeli apróság, a többsége a mi kárunkra. Az első félidőben volt egy büntetőgyanús eset, amikor Avdijajt lerántották, akkor néma maradt a sípja – elfogadható ítélet lenne, ha nem tudnám, hogy hasonlóra fújtak tavaly ellenünk büntetőt a Vidi ellen, amikor Juhászt rántotta le ugyanígy Tőzsér. A második félidőben legalább három alkalommal nem kaptunk szabadrúgást ígéretes helyről, az ellenfél kapujához közel. Danilo harmadik perces belépője szerdán két pirosat ért a Vidi meccsén, most csak sárgát. Későbbi műesése a világon mindenhol sárga, itt büntető a Honvédnak. Ez egyértelműen a mérkőzés végeredményét befolyásoló súlyos bírói tévedés volt. És hogy mivel fog emiatt bűnhődni Bognár? Valószínűleg semmivel, legfeljebb 1-2 hétig nem vezet meccset. Hogy eltiltják-e Danilót a műesés miatt? Angliában és Olaszországban biztos kapna 2-3 meccset, itt nem fog. Nekünk pedig marad, hogy lenyeljük az újabb békát, amit az MLSZ tol a pofánkba.

A második félidőben mutatott játékunk és felfogásunk miatt nem tudok tiszta szívemből haragudni a csapatra ezután a meccs után, de azért páran gondolkodjanak már el egy-két dolgon. Eddig egy rossz szavunk nem lehetett a játékosok csapatként mutatott teljesítményére és hozzáállására, sőt, a döntetlenek ellenére is mindig járt a taps, mert megérdemelték. Ezt a bizalmat nagyon nehéz ám megszerezni, és úgy tűnt, hogy végre ismét egymásra találhat a csapat és a szurkolók, most viszont megint kaptunk a pofánkba egy ilyen alibi első félidőt. Nem a vereség, nem a 3-0 a fájó, hanem az, hogy megint adtunk egy félidőt ajándékba az ellenfélnek, páran ezúttal is leszarom mentalitásban játszották végig a meccset. És ezen nem tud szépíteni sokat az a tény, hogy utána a második félidőt megnyomtuk. Ki lehet kapni, de nem lélektelen játékkal. Aztán persze olvasom ma reggel a sport napilapban Tőzsér pársoros interjúját: “… jellemző a csapatra, ha egy-két meccsen jól játszik, utána elhiszi, hogy minden könnyen megy”. Örömteli, hogy mindezt érzékelik a játékosok, de akkor kérdem én, miért lépnek bele újra és újra ugyanabba a folyóba? Miért nem tanultak a tavalyi hibákból, a “motiválatlanságból”? Miért kell újra a szurkolók idegeit borzolni, és a nehezen megszerzett bizalmat a földbe tiporni? Úgyhogy Tőzsér, Varga, Ferenczi és a többiek: ne rontsátok el azt, amit a szezon elején felépítettetek!

(képek forrása: 1909foto.hu)