LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Továbbjutás takaréklángon

Megkezdte szereplését a DVSC a Magyar Kupa idei szezonjában, a legjobb 128 között az NB III-ban szereplő BKV Előre volt az ellenfelünk. A fővárosi gárdával egyébként pikáns összefonódása van a klubnak a múlt alapján, kicsit viccesen azt is mondhatjuk, hogy a sikerkorszakunkból ők is kivették a részüket. Most viszont kötelező feladat volt a továbbjutás kiharcolása, ami sikerült is, de közel sem sziporkázó teljesítménnyel.

Az már a nyilatkozatok alapján is várható volt, hogy Herczeg András tart az összecsapástól, és nem fogja teljesen felforgatni a kezdőt. Nem is feltétlen volt rá oka, hiszen kvázi beillett a versenynaptárba mint bajnoki mérkőzés, így ez kiváló alkalom volt a sérülésből visszatérők számára mint meccsterhelés, illetve a kulcsembereket is játékban lehetett tartani. Ennek megfelelően az alapcsapatunkból öten is szerepet kaptak, Kusnyír, Barna, Bódi, Haris és Varga Kevin számára adódott meg a lehetőség, hogy meccsterhelést kapjanak a bajnoki szünetben. A maradék posztokra borítékolható volt a kezdők kiléte: a kapuban Nagy helyett a kupaspecialista Kosicky kezdett, míg a védelem közepén Mészáros mellett Pávkovics debütált a csapatban. Hosszú sérülése után ismét kezdett Jovanovic, elöl pedig a Szécsi-Bereczki páros feladata volt a gólszerzés.

Az első pár percben rögtön tudatosítottuk, hogy nem adunk kegyelmet a hazaiaknak, már hét perc után érvényesítettük a kétosztálynyi különbséget: Bereczki balról érkező beadásába Szécsi tette bele a fejét, a labda pedig a hálóban kötött ki. A folytatásban azonban vissza vett a csapat a lendületéből, és a mezőnyben csordogált a játék. A 28. percben növelhettük volna az előnyünket, Bódi ugratta ki szépen a bal szélen Bereczkit, aki a kapusra vezethette rá a labdát, ám éles szögből leadott lövését hárította a hazaiak kapusa, a kipattanóra viszont Varga Kevin érkezett a hosszún, de alig egy méterre a kaputól becsúszva csak a kapufát találta el.

A második félidőre sem úgy jött ki a csapat, mint akik hamar el akarnák dönteni a továbbjutást, az 54. percben azonban Bódi szabadrúgásból veszélyeztetett, de a rövidre érkező lövést hárította a kapus. Ezt követően Herczeg András öt percen belül beküldte az egyedüli hadra fogható két támadónkat, Könyvest és Takácst, a két lecserélt pedig Varga és Bódi voltak. A második gólunkat ez a két páros hozta össze a 65. percben, Takács iramodott meg a bal szélen, könnyedén futotta le védőjét, majd az alapvonal közeléből passzolta be a labdák Könyvesnek, akinek nem volt nehéz dolga az üres kapuba passzolni. A folytatásban még inkább leült a találkozó, a hazai csapat elvétve jutott el a tizenhatosunkig, a gól abszolút nem volt benne a játékukba, mi pedig nem is erőltettük a támadásokat a továbbiakban. Utolsó csereként Damásdi váltotta Jovanovicsot a 81. percben, ezzel ő is debütálhatott tétmeccsen a Lokiban. A lefújás előtt nem sokkal szépítettek a hazaiak, a középen érkező Batáról lemaradt mindenki, így 2-1-es Loki győzelemmel ért véget az összecsapás.

Rövid értékelés

Kosickynek szinte semmi dolga nem akadt, a gólnál kiszolgáltatott helyzetben volt, felszisszenni meg legfeljebb csak akkor kellett, amikor a második játékrészben ütközött az ellenfél támadójával.

Kusnyír játéka ezúttal kellemes meglepetés volt, talán rajta látszott egyedül, hogy komolyan veszi ezt az összecsapást és bizonyítani szeretne, a mezőny egyik legjobbja volt. Mészárostól és Pávkovicstól nem láttunk semmi extrák, utóbbi nem ezen a meccsen bizonyította, hogy számíthat rá a szakmai stáb éles meccsen is a bajnokságban, de még ne írjuk le őt. Barna ezúttal szerintem szürkén játszott, a támadásokhoz keveset tett hozzá.

Bódi volt még az, aki odatette magát, több jó passzt is láttunk tőle, a középpálya motorja volt. Haristól ez most nem volt látványos, a bekapott gólnál ő maradt le a támadóról. Jovanovics bizonyította, hogy még mindig lehet rá számítani, ha ismét rendben lesz fizikálisan, akkor lehet helye a csapatban. Varga Kevintől egy ilyen találkozón többet vártunk volna, most lubickolhatott volna a gyengécske ellenfél ellen, de nagyon nem volt meggyőző.

Bereczki adott egy gólpasszt, de nem éreznénk, hogy komolyabb ellenfél ellen a csapat segítségére tudna lenni. Szécsiben lehet potenciál a későbbiekben is, vélhetően fogjuk őt látni a csapatban a későbbiekben is, a gólja mellett is láttunk tőle szép dolgokat.

A cserék közül Takács gólpasszt adott, de éppen egy hete láttuk az Újpest ellen egy hasonló szituációban, hogy ami egy NB III-as játékos ellen sikerül, az egy Litauszki ellen már nem. Könyves gólt szerzett, de még mindig nagyon messze van a csúcsformájától. Damásdi nagyon kevés időt tölthetett a pályán, így nem is tudott hozzátenni semmit a játékunkhoz.

Összességében elmondható, hogy hoztuk a kötelezőt, és egy picivel sem adtunk ki többet annál, mint amennyi ehhez a szoros sikerhez kellett. Erre legyintettünk volna, ha hét közben, két fontos bajnoki között lett volna ez az összecsapás, ám szó sincs erről, nyugodtan lehetett volna jobban is pörögni, pláne azoknak, akikre ráfér a bizonyítás. Nem volt jó meccs és nem játszottunk jól, bántóan félvállról vették egyesek ezt az összecsapást. Látszik, hogy nincs jó formában a társaság jó része, ami aggasztó az ősz hátralévő részére.

Folytatás majd október végén a legjobb 64 között, ahol szintén alacsonyabb osztályú ellenfél vár majd ránk. A következő megmérettetés azonban egy hét múlva a Kisvárda ellen jön hazai pályán, ami piszok nehéz lesz, és ott sokkal de sokkal jobb játék szükségeltetik majd a sikerhez.