LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

DVSC SCHAEFFLER: Egy ponttal gazdagodtunk

Fordulatos meccsen pontosztozkodással zárult a Debrecen – Kisvárda mérkőzés a női kézilabda NB I. 4. fordulójában. Kezünkben érezhettük a győzelmet, ám végül az egyik pontért is nagyon meg kellett küzdeni. 

Remek hangulat, sok néző, megtelt a vendégszektor is, minden adott volt ahhoz, hogy egy kiélezett, jó mérkőzést láthassunk. Reális eredmény a döntetlen, ezzel nem szeretnék vitatkozni. Ezt a meccset mind a két együttes meg szerette volna nyerni, ezzel sem tudok vitatkozni. Miért lett mégis döntetlen ez az összecsapás? Tömören megfogalmazva az lenne a legpontosabb indok, hogy egyik csapat sem tudta a maga javára billenteni a mérleg nyelvét, kihasználni a másik hibáit, holott egy hajszálon múlt milyen eredménnyel ér véget a keleti fellegvár és a feltörni vágyó szabolcsiak csatája.

Ha időrendi sorrendben nézzük a találkozót, azt a tényt szintén nem lehet vitatni, hogy a mérkőzést jobban kezdte a vendégcsapat, hiszen a kilencedik percben már háromgólos előnyben voltak. Pal Oldrup Jensen időkérése után sikerült ledolgozni a hátrányt, majd megfordítani a meccset. Az első félidő második felében már a kezünkben volt az irányítás, a várdaiaknak kellett futni az eredmény után. Remekül példázza ezt az állításomat az a tény, hogy a vendégek vezetőedzője a huszonkettedik percben már a második alkalommal gondolta úgy, fontos mondanivalója van csapata számára. Ettől függetlenül kétgólos előny birtokában vonulhattak az öltözőbe a lányok, harminc perc játék után 14-12-re vezettünk.

A második félidő úgy folytatódott, ahogyan az első véget ért, folyamatosan vezettünk két-három góllal. Miután kettős emberelőnybe kerültünk egy rossz várdai cserének köszönhetően, kialakítottuk az addigi legnagyobb különbséget ami négygólos előny volt a javunkra. Ekkor azonban megváltozott valami, mert ahelyett, hogy megadtuk volna a kegyelemdöfést és egy magabiztos győzelmet aratunk, helyette hagytuk, hogy felzárkózzon a vendégcsapat. Még ha csak felzárkóztak volna, de előnybe is kerültek, amivel láthatóan megroppant a lendületünk. Az utolsó percekben azon kellett izgulnunk, sikerül-e legalább az egyik pontot itthon tartanunk. Szerencsére ez összejött, megmaradt a veretlenségünk hazai pályán.

Elévülhetetlen érdeme van ebben Lotte Grigelnek, dán irányítónk tizenegy gólt szerzett. Támadásban remekül mozgatta a csapatot, és azon a péntek délutánon magára vállalta a vezéregyéniség szerepkörét. Büntetőit is rendre magabiztosan értékesítette, csupán egyszer sikerült Pászor Bettinek védenie a négy próbálkozásból. Jár még az elismerő szó Varsányi Nórinak is, aki akárcsak a Békéscsaba ellen, most is nagyon gólerősen játszott.  Az idegenbeli meccseinken nem jött ki neki a lépés, ellenben hazai környezetben remekel, tehát bízhatunk benne, hogy ebben a szezonban végre Nyüzire is kulcsfiguraként tekinthetünk.

Pozitív dolgok után egy negatívumot is megemlítek: engem meglepett, hogy mennyire szabadon hagyjuk lőni Ana Maria Dragutot. A román átlövő végül négy góllal zárt, többségében kilenc-tíz méterről volt eredményes, ebben javulnunk kellene, lehet nem ártana jobban kilépni a lövő játékosra, ezáltal kapusunk sem kerülne annyira kiszolgáltatott helyzetbe. Ami a Várdát illeti, Hakunova mellett Betti is megvillantotta képességeit. Volt hálóőrünk a mérkőzés végén a debreceniekkel is lepacsizott ezzel is bizonyította, fontos pont az életében Debrecen.

Végeredmény: DVSC SCHAEFFLER – Kisvárda Master Good SE 27:27 (14:12)

A folytatásban pontosabb játék kell ahhoz, hogy az ilyen kiélezett meccseken megszerezzük a győzelmet. Összegezve, azt a következtetést vonom le, hogy akárcsak tavaly a Siófok ellen idehaza, most sem volt elég a Lotte parádé. Egyszerűen nem lehet úgy meccset nyerni sem itthon, sem idegenben, hogy a Kovács-Despotovic-Grigel trióból csak az egyik húzza a csapat szekerét, a másik kettő meg csak ’lézeng’. Lehet ez erős volt így, azonban nekem most ez a véleményem. Akkor tudunk majd előrelépni, ha nem csak egy-egy meccses felvillanásai vannak játékosainknak, hanem folyamatosan, két-három-négy meccsen keresztül is a maximumot hozzák ki magukból. Várjuk vissza azt a Jecát, akit az előző idényben láthattunk, valamint Madi Zamfirescu is adós még a jó teljesítménnyel. Kovács Anna feje fölött nem szeretnék még pálcát törni, mert neki még az új közeg mellett az sem könnyíti meg a dolgát, hogy nagyon kevés tétmeccset játszott ebben az évben. Felépült sérüléséből Oguntoye Viktória, vagyis mostmár Triffa Áginak is lesz konkurenciája. Szívvel, lélekkel küzdöttek a lányok, most így sikerült, de a hozzáállásban nem volt probléma.

Válogatott összetartás zajlik a héten, melyen Kovács Anna és Tóvizi Petra képviseli a DVSC-t. Bajnokit csak október 9-én játszunk a Ferencváros ellen a fővárosban. Ezen időszakot ki kell használni, hogy még jobban összeálljon a csapat játéka, voltak biztató jelek az első fordulókban, de fejlődni mindig lehet, sőt kell is.

Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!

Iceman

(képek forrása: dvsckezilabda.hu)