LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Győzelem egy félidő alatt

A Debrecen – Kisvárda mérkőzés előtt nem fűtött felfokozott várakozás. Ennek oka lehet az előző heti kupameccsen nyújtott gyengébb játék, a számtalan sérült a keretünkben, vagy a Kisvárda számomra üres múltja. Abban biztos voltam, hogy nehéz mérkőzés lesz, de nyernünk kell. Ez pedig még jobban meg fogja nehezíteni a helyzetünket – hiszen itthon, 2018-ban még csak a Diósgyőr ellen tudtunk nyerni hazai pályán…

A borús gondolatokat azonban nem elsősorban a mi eddigi gyengébb produkciónk (8 mérkőzésből csupán 2 győzelem), vagy a Kisvárda feltámadása (elmúlt 4 meccsen 8 pont) okozta, hanem a kezdőcsapatunk listája. A tizenegy játékosunk közül csupán hat olyan labdarúgó futott ki kezdőként a pályára, aki alapembernek számít (Nagy, Kinyik, Barna, Bódi, Varga, Haris). Gyorsan körbe is kérdeztem, ki mit tippel a szerkesztőtársaim közül. JuveFan 0-2, jómagam 1-1, Lucas 2-1, Enderson pedig 3-1-t tippelt. Enderson azért hozzátette, ez meglepetés eredmény lenne. Ekkor gondolkoztam el igazán azon, hogy milyen helyzetben is van a DVSC, ha hazai pályán egy újonc ellen, azt kell mondani, hogy meglepetés lenne egy kétgólos Loki győzelem.

Kezdésnek a kilátogató 2700 nézőt leszurkolta rendesen a 100 fős várdai had, a megalázottságunkat pedig csak tetézte, hogy évekkel ezelőtt pár mérkőzésen a Lokiban is futballozó Horváth Zoltán betalált a kapunkba, 0-1. A fenti négy tippben egy dolog közös volt, ami így meg is tötént: mindannyian arra számítottunk, hogy nem bírjuk ki kapott gól nélkül. Az eddigi 8 meccsünkön csupán kétszer nem kaptunk gólt (Felcsút, Diósgyőr), ez az arány pedig ezzel tovább romlott.

A 4-4-2-es hadrendünkön ettől függetlenül nem változtattunk. A szélekért Barna és Bódi, illetve Kusnyír és Varga felelt, a védelem és középpálya közepéért pedig Kinyik, Pávkovics, Haris és Csősz. Két támadónk Szécsi és Bereczki volt. Bíztunk benne, hogy bizonyítják, hogy miért is kapták meg Herczeg András bizalmát.

Bár látszódott a játékosainkon, hogy dinamikusan játszanak és igyekeznek gyorsan egyenlíteni, a kulcsszituációkban feltűnően nem jutottunk el lövésig, igazából az első félidőben nem is nagyon tettük próbára a 34 éves brazil kapust, Felipe Dos Santost. Pedig helyzeteket ügyesen alakítottunk ki, Varga feltűnően sok passzal kereste a társakat, és Bódira sem lehetett panasz. Mégis fájó volt nézni, hogy a súlyfelesleggel rendelkező idegenlégiós hadosztálynak nem tudjuk megmutatni, milyen a hajdúsági virtus. A félidőben a kisvárdai és magyar kötődéssel sem rendelkező csapat vezetett a Loki ellen, ahol a tizenegy labdarúgóból nyolc is saját nevelésűként lépett pályára.

A második félidő elején váltottunk is, Könyves és Takács be, Csősz és Bereczki le. Így Bódi behúzódott középre, Haris kicsit hátrébb került, szélre pedig Szécsi ment ki. A két csere nem csak azért volt nagyszerű döntés, mert minőségibb játékosok jöttek így be, hanem azért is, mert Csősz és Bereczki nyújtották a legfeledhetőbb hazai teljesítményt; ráadásul a váltással Bódi előtt is nagyobb területek nyílhattak meg.

Magunkhoz is ragadtuk a kezdeményezést, de talán a szurkolók is megdöbbentek, hogy Takács már az 55. percben betalált. Mesterien futott be egy Bódi ívelésre és végre kihasználta magasságát, gólt fejelt. 1-1!

Az plusz öröm volt, hogy a csapat nem állt le, ment tovább. Bár hozzá kell tenni, a Kisvárda egy szétesett csapat benyomását keltette, mintha nem is elsőosztályú klub lenne éppen. Már azon gondolkoztunk, hogyan tudták például 4-1-re verni a Haladást, amikor ismét betaláltunk. A meccs harmadik veszélyes szabadrúgását Bódi a kapufára lőtte, de a kipattanót Barna befejelte, ezzel megszerezve első NB I-es gólját. 2-1!

Még volt hátra 25 perc, a Kisvárda pedig próbálkozott pár támadással, Horváthnak volt is még lehetősége, úgyhogy Szécsi helyére érkezett Jovanovics és mintha egy csapásra stabilizálódtunk volna. Sokadik kontránkból végül Takács lőtte be a mindent eldöntő gólt. Az egyébként sok pontatlansággal játszó Könyvestől kapott egészen kitűnő indítást, majd elgurította a kifutó kapus mellett. 3-1!

Felemás találkozó volt, az első félidő már-már botrányosan gyenge volt, a második félidőben azonban a helyzeteink többségét végre gólra váltottuk, így megérdemelten nyertünk. A győzelem és a három pont nagyon fontos volt (ellenkező végkimenetel esetén most a 9. helyen lennénk, nem a felsőházban), de kérdés, ez a játék, ez a csapat elég-e a Fradi és a Paks ellen a következő két fordulóban. Nem titkolom: féltem a csapatunkat. Azonban az rendkívül jóleső érzés volt, hogy végre a C szektorhoz is kijöttek a játékosok pacsizni a mérkőzés végén! Nem is tudom, mikor volt ilyenben utoljára részünk a Nagyerdei Stadionban. Kívánságunk végre meghallgatásra talált, köszönet érte a fiúknak! Pedig nem volt igazán szurkolás a hazai oldalon, de ez is egy olyan gesztus, ami közelebb hozhatja a játékosokat a szurkolókkal, ezt pedig nagyra értékelem.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 0
Egy Horváth helyzeten kívül nem akadt védeni valója, a gólról nem tehetett.
.
Kusnyír Erik – 5
Odatette magát, de ma kevesebb különleges megmozdulást láttam tőle. Megoldotta az alapvető feladatát, de többre nem futotta tőle. Viszont ma ennyi is elég volt.
Kinyik Ákos – 5
Nem akadt sok dolga a védelmünknek, különösen neki nem. A jelentkező veszélyhelyzeteket hol könnyedebben, hol nehezebben, de végül is sikerült elhárítania.
Pávkovics Bence – 3 
Egy dolga volt: hatástalanítani Horváthot. Erre minimálisan sem volt képes, a gólnál teljesen lemaradt róla, és a második félidőben sem rajta múlt, hogy nem duplázott az ellenfél csatára. Mi fog történni, ha ennél nehezebb feladattal szembesül? Bár Szatmári sem százszázalékos védő, nem értettem egyet azzal, hogy ma Pávkovics volt a belső védőnk, mert már a kupameccsen is látszott, hogy sok esetben bizonytalan.
Barna Szabolcs – 6
A gólja és dinamizmusa miatt kap jobb osztályzatot, nem lehet rá panasz, amire képes, azt igyekezett kihozni magából.
Csősz Richárd –  4
Tőzsér hiányában ő ugrott be a pálya közepére (érdekes, hogy miért nem Jovanovics). Semmi olyat nem láttam tőle, ami miatt érdemes arra, hogy a keretünkben legyen. Az azonban biztos, hogy Barnához hasonlóan ő is a legjobbra igyekezett, amíg a pályán volt.
Haris Attila – 5
Ma szürkébb volt a megszokottnál, de örülök, hogy folyamatosan lehetőséget kap, jó látni a pályán. Jó lenne, ha ő is meglőné első gólját, hogy kicsit felszabadultabban játsszon.
Bódi Ádám – 7 
A meccs embere, már az első félidőben is jól irányított, a másodikban pedig szabadrúgása és beadása kellett a két gólunkhoz.
Varga Kevin – 6
Ma mindent láttunk tőle: sikeres és sikertelen cseleket, jó ütemben adott mesteri labdákat, jó és gyenge lövéseket. A második félidőben nem tetszett, hogy teljesen középre húzódott, így a jobb szélét nem használtuk ki a pályának, illetve mindent kapura lőtt, az első félidőben meg lövések helyett többször választott passzt, mint kellett volna. A helyzetek megítélésében és a könyörtelen helyzetkihasználásban fejlődnie kell, ha ez megvalósul, egyre többünknek válhat a kedvenc Loki-játékosává.
Szécsi Márk – 5
Rajta sem múlott semmi, meglepően éretten és alázatosan játszott. Ez most ugyan gólt nem eredményezett (pedig volt rá lehetősége), de jó jelzés a stáb felé: számíthat rá Herczeg András.
Bereczki Dániel – 3
Egy helyzete megint volt, de a védő jó ütemben csúszott elé. Egyébként beleszürkült a mezőnybe, félidei cseréje jogos volt. Továbbra sem tud bizonyítani, pedig hajszálnyira van tőle.

∼•∼

Könyves Norbert – 5
Sok pontatlanság, de egy remek gólpassz. Majd jövőhéten a Fradi ellen megint gólt lő és akkor beindul végre!

Takács Tamás – 7
Két gól és egy nagyon szerethető gólöröm. Annál nem nagyon kell több a szurkolónak, hogy azt látja, a játékos mindent megtesz azért, hogy bizonyítson és maximálisan odateszi magát. Csereként beállva Takács bizonyítani akart és bizonyított. Bárcsak mindig így játszana!
Aleksandar Jovanovics – 0
Az utolsó negyedórára szállt be, biztosabbá téve a középpályát. Nagyon szükségünk lesz rá a Fradi ellen, talán arra a meccsre tartalékolta Herczeg András.

∼•∼

Herczeg András
A mérkőzés elején a kezdőt meglátva rossz érzések fogtak el, hiszen a padon 5 olyan játékos is maradt, akik más körülmények között biztos kezdők lettek volna. Az első félidőben ez meg is látszott a csapaton, itt-ott lyukasnak tűntünk, de a második félidő elején a kettős cseréje megnyugtatott, hogy nem kell aggódni: nyerni akarunk. És nyertünk is. Ez pedig az ő érdeme is.

—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —
Átlagos mérkőzés volt, gyengébb első félidővel. A csapat teljesítménye megérdemel egy négyest, mert a játékosaink igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani, amit értékelek. Kassai sokszor paprikázta fel a hangulatot, több esetben is a tizenhatoson kívülre mutatott kétes szituációkban, és bár érthetetlenül szétfújta a meccset, azt igyekezett korrekten, következetesen tenni, amit értékelek. Jelentős tévedése mégsem volt, és nem vált belőle főszereplővé.
A Kisvárda ellen tehát végül Enderson tippje jött be, de nagyon féltünk, hogy a Kisvárda megviccel minket. A vicc azonban csak egy félidőn át tartott, a második félidőben olyan Lokit láttunk, amit máskor is szeretnénk. Reméljük akkor már nem csak 45 percig tart majd mindez!
Hajrá Loki!
Csibu
A képeket készítette: Kovács Péter