LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Meglepő tények #3

Közel másfél éve indított mini-rovatunk hamar inaktivitásba merült, ám most ismét hoztunk nektek néhány érdekes tényt, statisztikát a Lokival kapcsolatban. Tudjátok-e azt, hogy mikor állt fel utoljára színmagyar csapattal a DVSC, és hogy mi a helyzet a saját nevelésű játékosokkal? Ezen kérdésekre keressük most a választ.

1. Színmagyar Loki

A Kisvárda elleni meccs kezdőjét figyelve az az érdekes dolog tűnt fel, hogy kizárólag magyar játékosokkal álltunk fel (itt most Nagy Sándor és Kusnyír Erik esetében legyünk megengedőek, bár alapból mindketten Ukrajnából származnak, mindkettejüknek vannak magyar felmenői, így ebből adódóan állampolgárságuk is). Magamban elgondolkodtam azon, hogy ez mennyire sűrűn fordult elő az utóbbi években, ha egyáltalán előfordult. Aztán belevetettem magam a statisztikák sűrűjébe, és rögtön meglepetten tapasztaltam, hogy az előző fordulóban, Újpesten is csak magyar játékosokkal álltunk fel – hogy nem tűnt ez fel?! Szóval ez így már zsinórban két mérkőzés, amire aztán végképp nagyon nehéz példát találni a közelmúltból. Hiszen ha belegondolnunk, az elmúlt sok évben mindig voltak légiósaink, akiknek bérelt helye volt a kezdőben a tudásuk alapján. Közéjük tartozik Jovanovics, korábban Brkovics, de kapusposzton is évekig légiósok alkották a csapatot (Danilovics, Radosevics, Novakovic), korábban pedig a támadósorban találtunk rendre legalább egy légióst konstans (Volas, Sidibe, Coulidbaly, Bogdanovics…). Így aztán nagyítóval kellett keresni az olyan találkozókat, ahol ilyen-olyan okokból a fent említett játékosok nem álltak rendelkezésre. Szóval volt-e az elmúlt években példa arra, hogy csak magyarokkal álltunk ki bajnoki mérkőzésen?

A válasz meglepő, igen, találunk, méghozzá nem is egyet, hanem rögvest hármat. Kettőt az előző szezonban, egyet pedig még a 2014-2015-ös kiírásból. Nézzük tehát sorban azt az öt találkozót, amikor csak magyarokkal álltunk ki.

  • DVSC – Kisvárda 3-1 // 2018.09.29. // 18/19 – 9. forduló
    Nagy S. – Kusnyír, Pávkovics, Kinyik, Barna – Varga K., Haris, Csősz, Bódi – Szécsi, Bereczki
  • Újpest – DVSC 1-0 // 2018.09.15. // 18/19 – 8. forduló
    Nagy S. – Kusnyír, Kinyik, Szatmári, Barna – Tőzsér – Könyves, Varga K., Bódi, Ferenczi – Takács
  • Újpest – DVSC 2-1 // 2018.06.02. // 17/18 – 33. forduló
    Nagy S. – Bényei, Szatmári, Mészáros, Ferenczi – Kuti, Kusnyír, Tőzsér, Varga K. – Takács, Bereczki
  • DVSC – Újpest 1-2 // 2018.03.10. // 17/18 – 22. forduló
    Nagy S. – Bényei, Kinyik, Mészáros, Ferenczi – Varga K., Tőzsér, Bódi, Sós – Könyves, Takács
  • DVSC – Győri ETO 5-0 // 2015.05.31. // 14/15 – 30. forduló
    Verpecz – Nagy Z., Szatmári, Mészáros, Korhut – Bódi, Ludánszki, Szakály, Ferenczi – Kulcsár, Balogh N.

A fent említett öt meccsből két érdekes dolgot emelnék ki. Egyrészt azt, hogy négy ebben az évben történt, tehát ez már valamilyen szinten mutatja a csapaton belül végbement változásokat: egyre kevesebb légióst foglalkoztatunk ilyen-olyan okokból. A sorból egyedül a 2015-ös Győr elleni meccs lóg ki, de olyan szempontból az is egy különleges meccs volt, hogy semmi téttel nem bírt (a szezon utolsó bajnokija volt), ráadásul az addigra már köztudottan NB III-ba visszasorolt ETO a fiataljaival érkezett, így Kondás Elemér is lehetőséget adott több fiatalnak. A másik érdekesség az ellenfelek kiléte: az ötből háromszor is az Újpest volt az ellenfél. Ez persze nem jelent semmit, véletlen egybeesés, de mindenképp érdekes statisztika, mint ahogy az is beszédes, hogy mind a három mérkőzést elbuktuk.

Bevallom nem volt arra időm és energiám, hogy 15-20 év kezdőcsapatait végigböngésszem, de azért nagyjából lehet következtetni, hiszen szinte minden szezonban akadt olyan légiósunk, aki konstans tagja volt a kezdőcsapatnak. Így aztán azt megmondani, hogy a fent említett meccseket megelőzően mikor álltunk ki színmagyar csapattal utoljára, emberes feladat lenne, de egyúttal feldobom a labdát nektek: amennyiben találtok ilyen találkozót, akkor egy virtuális pacsi kíséretében megköszönjük. 🙂

2. Saját nevelések a csapatban

Egy másik érdekes és felkapott téma a saját nevelések szerepeltetése. Ebből a szempontból is tavaly állt be hatalmas változás, ami jórészt kényszer szülte, hiszen anyagi megfontolásból már nem igazolt játékosokat a klub, így több fiatalunk is be lett dobva a mély vízbe, akik közül sokan azóta meg is ragadtak a csapatban. Így aztán mára már egyáltalán nem meglepő, ha 8-9 saját nevelésű játékost is a kezdőben találunk, sőt, az okoz nagyobb meglepetést, ha a számuk 5-6 alá csökken. Na de nem volt ez így mindig, elég csak az utolsó olyan szezonra visszamenni, ahol még nem Herczeg András volt a vezetőedző. Leonel Pontes évében jellemzően 2-3 saját nevelésű játékos szerepelt a kezdőben, de még a kilenc évvel ezelőtti, BL csoportkörbe jutó Lokiban is legfeljebb ennyi játékos mondhatta el magáról, hogy debreceni kötődésű.

Valamilyen szinten tehát ez is egy szemléletváltás a csapaton belül, ami persze mindenképp egy pozitív dolog, hiszen mindenki jobban tud lelkesedni a helyi kötődésű játékosokhoz, mint a zsoldosokhoz és/vagy légiósokhoz. Persze ehhez az kell, hogy az adott játékos tudása a csapat szintjéhez mérten megfelelő legyen, ezzel együtt pedig a hozzáállása is tükrözze a lokista mivoltát. Egyébként a jelenlegi keretünkből az alábbi, általam legerősebbnek vélt kezdő állítható ki, ha csak saját nevelésű játékosokat nézünk: Kovács P. – Kusnyír, Szatmári, Kinyik, Barna – Varga K., Bódi, Tőzsér, Ferenczi – Szécsi, Bereczki. Ti el tudnátok képzelni a csapatot ilyen felállásban egy bajnoki mérkőzésen?