LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Szundi mód bekapcsolva

A DVSC előtt komoly feladat állt november első hétvégéjén. Ahhoz a Mezőkövesdhez látogatott, akik nagyjából ugyanolyan eredménysorral rendelkeznek, mint a piros fehérek. Mezőkövesden ráadásul rendre meggyűlik a bajunk a hazai csapattal. Ennek ellenére, az elmúlt hetek eredményeinek köszönhetően abban bíztunk, tovább növeljük majd győzelmeink számát. Azt, hogy végül nem így lett, kizárólag magunknak köszönhetjük.

A hétközi Magyar Kupa meccs alapján gyanítható volt, mely játékosoknak szavaz majd bizalmat Herczeg András a hétvégén. Az összeszokottságot prioritásként kezelő edzőnk nem sokat változtatott, csupán Szécsi került be a kezdőbe Takács helyére. Ez már önmagában is jelzésértékű volt: az idegenben alkalmazott kontrajátékkal, gyors támadásokkal szeretnénk majd helyzeteket kialakítani. A mezőkövesdieknél is több névből álló sérültlista a legnagyobb gondokat a kapuskérdésben okozhatta Kuttor Attilának, aki végül Szappanos játszatása mellett döntött.

Egy gyors támadás után már a 4. percben gólban bízhattunk Tőzsér lövésénél, amely azonban szögletre pattant. A kisszögletet Bódi a tizenhatos sarkáról tűzte rá a kapura, a gólhoz azonban az kellett, hogy Könyves jól tegye bele a lábát a hosszú kapufához érkező labdába. A lesgyanús szituáció ellenére a játékvezető – Bognár Tamás – habozás nélkül gólt ítélt, helyesen. Máris vezetett a Debrecen! 0-1!

A lövés pillanatában Könyves mögött is helyezkedik egy védő, akinek látszódik a kék sportszára. Így egyértelmű, hogy a gól nem lesről született.

A remek kezdésünk ellenére a Mezőkövesd két perccel később akár egyenlíthetett is volna, de a szélről megküldött Koszta lövést Nagy szögletre védte. A DVSC-től megszokhattuk már korábban, hogy letámadással nehezíti meg aktuális ellenfele dolgát, ebben az esetben azonban ez még erőteljesebb volt, egyes esetekben kilenc mezőnyjátékosunk is az ellenfél térfelén támadta a labdás embert egy-egy sikeres labdaszerzés reményében. Bár ez eredményezett pár pontatlan passzt, Vajda több ízben is jó kiugratást kaphatott Mevongoutól, amiből a 13. percben Vajda ívelt a túloldalon üresen érkező és a meccs előtt már 6 NB I-es gólnál járó Molnár Gáborhoz. Azt, hogy (ekkor még) nem szerezte meg hetedik találatát, csak magának köszönheti. Pávkovics lemaradt, Nagy Sándor már verve volt, de a kaput nem találta el a labdával, így fellélegezhettünk.

Koszta azonban a 18. percben már nem kegyelmezett, szabadrúgásból talált be nagyjából 20 méterről. Mintha sem a sorfal, sem a kapusunk nem hitte volna el, hogy ez jó lehet a rövid sarok irányába: a sorfal tagjai alacsony intenzitással ugrottak fel a blokk reményében, Nagy pedig még csak nem is vetődött a labdára. A Mezőkövesdet láthatóan nem hatotta meg, hogy gólhátrányban kellett játszaniuk.

Egy Könyves elleni szabálytalanságot követően a 21. percben “Bódi-szögből” ívelte rá Ádám a rövidre a labdát, amit azonban Szappanos Péter hárítani tudott. Az a Szappanos, aki most először kezdett NB I-es találkozón, az elmúlt években a ZTE labdarúgója volt. A gólunk óta ez volt az egyetlen veszélyes megmozdulásunk, ideje volt megint jelezni, hogy pályán vagyunk. A 28. percben újabb Bódi szabadrúgásnál izgulhattunk, de ez most nem talált kaput.

Az egyenlítő gól után a Mezőkövesd látványosan visszavett, bár ők birtokolták többet a labdát. A DVSC igyekezett veszélyeztetni, de számos esetben pontatlanok voltunk. A 34. percben egy Szécsi lekészítést követően Bódi lőtt 19 méterről, de labdája nem volt elég erős és pontos. A félidő hátralévő részében rendkívül sok pontatlanságot és ügyetlenkedést láthattunk mindkét csapattól, de ezt egyik félnek sem sikerült kihasználnia, ami miatt elsősorban mi bosszankodhattunk. Nem játszottunk jól, ezt pedig Tőzsér rossz ütemű becsúszásért kapott sárga lapja is jól mutatta.

A második félidő eleje egyből egy kis nem várt közjátékkal kezdődik. Egy lyuk keletkezett a mi kapunk hálóján, amit Pávkovics ragasztott össze. Ez a jelenet több kérdést is felvetett bennem: miért Pávkovics csinálta? Hogy került hozzá szigetelőszalag? Mikor került oda az a lyuk? Ha a lyuk már a meccs elején ott volt, hogy lehetséges, hogy nem vették észre a bírók? Mielőtt még rájöttem volna a rejtélyek megoldására, Szécsi veszélyeztetett egy szerencsésen elépattanó Bódi próbálkozás után, de a kapus a helyén volt.

Ezt követően azonban a sárga-kékek domináltak, Cseri jó labdáiból Molnár próbálkozhatott többször is, de vagy nem talált kaput, vagy lövéseit fogta a DVSC hálóőre. A debreceniek teljesen impotens támadójátékkal próbálkoztak, bár lehet, a második félidő felére a “próbálkozás” is túl pozitív kifejezés. Mintha megelégedtünk volna a döntetlennel. Az első csere így nálunk történt, Szécsi helyett a 67. percben állt be Takács Tamás.

Ennek ellenére nem szedtük össze igazán magunkat, Cseri ügyesen megverte a szélen Kusnyírt, a mérkőzésen semmit nem csináló Ferenczi a meccs legnagyobb helyezkedési hibáját követte el, a középre bepasszolt labdát pedig Molnár Kinyik mellett lőtte be védhetetlenül a kapunkba. Megfordította az eredményt a Mezőkövesd és hozzá kell tenni, nem érdemtelenül. 2-1.

Az utolsó negyedórára beállt Könyves helyett Avdijaj is. Egy veszélyes Haris lövést szögletre ütött Szappanos, a szögletnél pedig egyből idegenlégiósunk fejét kerestük, aki azonban nem tudta bevenni az ellenfél kapuját. Szappanosnak pár percen belül újabb lövést kellett hárítania – egyértelműen felébredt a csapat. Már csak az volt a kérdés, miért altattuk el magunkat a vezetésünk tudatában és miért követtünk el amatőr hibákat a meccs eddigi szakaszáig.

Már csak tíz perc volt hátra, amikor Avdijaj centikre volt az egyenlítéstől. Takács harcolta be a labdát az ötös vonalára, de Avdijaj lövésénél Szappanos ismét jól vetődött ki. Pár perc múlva már Takács előtt adódott lehetőség, de olyan gyengén találta el a labdát, hogy Szappanost ismét naggyá tettük. Maradt a 2-1. A szurkolóinkra nem lehetett panasz, ekkor is szólt a MINDENT BELE, Avdijajtól pedig Takács olyan labdát kapott, amit nem lehetett kihagyni. Haris ívelt a hosszúra, ott Avdijaj középre fejelt, Takács pedig bebelsőzte az egyenlítő gólunkat. 2-2 és még volt hátra 5 perc.

Támadtunk tovább, azonban Kusnyír rossz beadása után szinte tökéletes kontrát vezetett a Mezőkövesd, Molnár lövése azonban elkerülte a kapunkat. A másik oldalon Haris lőtt estében, de Szappanos újabb strigulát húzhatott a védéseihez. Az utolsó percek nagy izgalomban teltek, kár hogy a teljes meccsről ez nem volt elmondható. Bár szólt tőlünk a LŐJETEK EGY GÓLT, újabb találat már nem született, a végeredmény egy igazságosnak tűnő döntetlen, mellyel talán egyik csapat sem elégedett igazán.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 5
A szabadúrgásnál nem vetődött el, pedig védhető lövés volt. Nagy bravúrt nem kellett bemutatnia, de jól kellett együtt élnie a játékkal, távoli lövésekre jól kellett reagálnia. Bár voltak szép megmozdulásai, a második gólért pedig nem terheli felelősség, ez a mai egy átlagos teljesítmény volt tőle.

Kusnyír Erik – 5
Inspiráló a személyisége, mindent kitesz a pályára, amire képes. Ennek ellenére ma nem volt a topon, nem tudott annyit hozzátenni a játékunkhoz, amennyit eddig láttunk tőle.

Kinyik Ákos – 5
Ha nem róla kapjuk a második gólt, rendkívül pozitív jelzőkkel illetném, mert az első félidőben eszméletlenül nagyot dolgozott. A második félidőben már voltak hibái, de az első félidőért jár a dicséret.

Pávkovics Bence – 4
Ez most a gyengébb Bence volt. Helyezkedési hibák sokasága jellemezte, amivel a többiek dolgát is megnehezítette. Ma nem éreztem még átlagosnak sem.

Ferenczi János – 3
Őszintén kérdezem a stábtól: mit tett Ferenczi a mai (és az ezt megelőző) mérkőzésen, amire Barna nem képes? A második gól létrejöttében magasan ő a felelős, miközben egyébként sem láttam tőle jó védekezést. Támadásban pedig szörnyű, nem kíséri az akcióinkat, nem megjátszható, ha pedig mégis, képtelen jól továbbadni a játékszert. Ennek így semmi értelme.

Varga Kevin – 3
Örülök, hogy látom Varga Kevint a pályán, mert hasonlóan Kusnyírhoz, mindent belead. Töri magát, fut, küzd, harcol. Minden támadásunk rajta fut át – de rajta is hal el. Mert lövésig nem tud eljutni, ahhoz túlságosan jól őrzik őt, de passzolni nem tud. Sem laposan, kicsiben, sem indítva, sem hosszan előre, sem ívelve. Egy-két kivételtől eltekintve passzai után csak a fejemet fogtam. Állítom, hogy egy jó Varga Kevinnel, hiába kaptunk két gólt, meg lett volna a győzelem.

Haris Attila – 6
Rá semmi panasz nem lehet, aktívan játszott, igyekezett megtörni a mezőkövesdiek lendületét és jó passzokkal segíteni a társakat. Jó lövése is volt, a második gólunk előtt pedig fantasztikusan ívelte a labdát Avdijajhoz.

Tőzsér Dániel – 5
Ma nem lógott ki a sorból, de semmi pluszt nem is tett hozzá a játékunkhoz. Igyekezett, de ez kevés volt a győzelemhez.

Bódi Ádám – 5
Nagyon nehéz a helyzetem Ádám pontozásánál, mert a legtöbb lövés az ő nevéhez fűződött és jól irányított. De a lövései pontatlanok, vagy erőtlenek voltak, sok esetben eltörte a labdát. Így átlagosra értékelem a játékát.

Könyves Norbert – 5
Lőtt egy gólt, de semmi mást nem csinált. van olyan meccs, ahol ez elég, de ha a 4. percben történik mindez, akkor azért ennél többet is elvárhatnánk, nem?

Szécsi Márk – 4
Kevés használható labdát kapott, így pontszáma inkább azt tükrözi, hogy kevés lehetősége volt bizonyítani. Egy jó lövése így is volt, de többre nem futotta tőle, cseréje jogos volt.

∼•∼

Takács Tamás – 6
Miután beállt egyből adódtak helyzetei. Ezek egyik részét sután oldotta meg, azonban a ráadásban mégis betalált. Minderre 25 perce volt, de élt a lehetőségével, így jár neki a hatos.

Albion Avdijaj – 6
Ő még kevesebb játékpercet kapott Takácsnál, és ugyan helyzetét kihagyta, kihagyhatatlan helyzetbe hozta csatártársát.

Aleksandar Jovanovic – 0
Pár percre beállt.
.

∼•∼

Herczeg András
A jó kezdés ellenére a Mezőkövesd képes volt fordítani. Semmit nem tudott kezdeni a csapatunkkal annak érdekében, hogy ne aludjon be a társaság és szerintem Takácsot is hamarabb kellett volna becserélni. Továbbra is érthetetlen miért Ferenczit favorizálja. Avdijaj és Takács, két cseréje azonban képes volt összehozni egy gólt, így megmentve egy pontot.

Összefoglaló


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Az első 15 perc fordulatos, izgalmas volt, két találattal. Az azt követő 30 perc viszont alig hozott lövést. A második félidő eleje is jól indult, de aztán csak a mezőkövesdiek maradtak hírmondónak, csak az ő játékuk emlékeztetett labdarúgásra. Az utolsó tíz percre felpörögtünk, a gólunk jókor jött, így az utolsó percek is izgalmasan, de nagy helyzet nélkül teltek. Bár volt négy gól, ha valaki csak azokat látja, akkor sem maradt le igazán semmiről, ezért a színvonal csak kettest kap. Csapatunk teljesítménye az egyest mardossa, de értékelem, hogy legalább az utolsó negyedórára felébredtünk és legalább az egyenlítés összejött. Bognár azért kap ötöst, mert bár igazán nehéz dolga nem volt, nem akart főszereplővé válni. Volt egy-két elhanyagolható eset, amit máshogy ítéltem volna meg, de a kulcsszituációkban (mint az első gólunk, vagy amikor Tőzsér kezére pattant a labda) jó döntéseket hozott.

A Ferencváros után tehát egy újabb 2-2-es döntetlen a szezonban. Az egyenlítésnek örülhetünk, a többinek nem. A két csapat igazságos döntetlent játszott egy gyengécske találkozón, amit gyorsan el fogunk felejteni – különösen, ha jövőhéten idegenben megverjük a Diósgyőrt.

Hajrá Loki!
Csibu

(a képek forrása: dvsc.hu)