LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Hárompasszos csapatjáték

A mai elemzésünk alanya a passzjáték. Azt vizsgáltuk, vannak-e összefüggések a csapatok helyezései és passzhatékonyságuk között. A DVSC sajnos nem áll fényesen az NB I csapatai között, ennek pozitív és negatív oldalát is körbejárjuk. Tartsatok velünk!

Abban talán mind egyetértünk, hogy a passzjáték a labdarúgás alapvető feladatai közé tartozik. Alapvető elem, azonban számos típusa és iránya van. Egyrészt ott vannak a biztonsági passzok, a hazaadás, saját térfélen passzolgatás; aztán ott van a klasszikus háromszögelés, amivel hibára késztethető az ellenfél; vagy ott vannak az indítások, ívelések; kockázatos előrepasszok, beadások; a pontrúgásokról nem is beszélve. A passz sikerét számos tényező befolyásolja, az ellenfél helyezkedésén túl a passzoló játékos gyors gondolkodása, kivitelezési hatékonysága, és természetesen a fogadó játékos helyezkedése és átvételi képességei. Összeszokottsággal és technikai képességek fejlesztésével, valamint a pályán hozott döntéshozás gyorsításával tehetjük hatékonyabbá.

Összetett feladat, éppen ezért fontos leszögezni, hogy csupán a passzok számából és hatékonyságából nem szabad összetett következtetéseket levonni. A Videoton elleni 1-1 alkalmával például éppen csak átléptük a 300 passzt (306) és csupán 72%-os pontosságunk volt, tehát 220 sikeres passzunk volt, mégis közel álltunk a győzelemhez. Az MTK elleni 3-3 esetén, amit az utolsó percekben hoztunk vissza a sírból, 466 passzunkból 387 sikeres volt! Mekkora különbség! Mégis mindkettő 1-1 pontot ért.

Önmagában tehát NEM a passzok hatékonyságán és számán múlik a siker és a bukás, a jó vagy a rossz játék. De képes arra, hogy megmutassa, milyen csapattal is állunk szemben, mire kell számítanunk ellenfelünktől és önmagunktól. Azt észrevenni, hogy milyen gyengeségeink és erősségeink vannak, nem elhanyagolható tényező, ha fejlődésben gondolkozunk.

Lássuk a táblázatokat, melyek a csapatok elmúlt másfél évét képviselik, a legutóbbi 55-60 mérkőzésüket. Az adatok az InStat rendszeréből származnak.

A tabella utáni első táblázatot az MTK vezeti. Csak ők és az Újpest képesek 500-nál több passzra meccsenként. Ez elképesztően magas szám. Ők egyértelműen irányítani akarják a találkozókat. A Felcsút, a Ferencváros és a Kisvárda ugyanezzel próbálkozik, de míg a fővárosi csapat képes kihasználni a helyzeteit, a Felcsút és a Kisvárda játékából hiányoznak a gólok. A Paks-Honvéd-Videoton-Mezőkövesd négyes között kevés különbség van. A Diósgyőrrel azonban megkezdődik a lemaradók névsora. Itt már nagyobb visszaesések vannak, a Loki 386 passza és a Haladás 369 átadása mondhatni brutálisan alacsony. Gondolj bele, az Újpest 2 meccs alatt passzol annyit, mint amennyit a Loki 3 meccs alatt. A Haladás esetén ez az alacsony passzarány egyértelműen az állandó kontrajátékból, védekező mentalitásból fakad és a DVSC-nél is hasonló az ok, de rólunk majd később.

Most nézzük a passzhatékonyságot. Ez az érték leginkább három dolgot mutat: mennyire technikásak a játékosok, és mennyire gyorsan építik fel a támadásokat, valamint mennyire sűrűn vállalnak be kockázatos átadásokat. A Ferencváros ilyen szempontból kitűnik a 83%-os hatékonyságával. Támadófocit játszanak, pontosan annyit passzolnak, ami kell a domináláshoz és ezt elég hatékonyan is végzik. Az MTK ugyanezt a százalékot jóval több passzból éri el, ami azért jelzi, hogy a Fradi szintjén még nem állnak. A Videoton is meglepetést okozhatott az előző táblázat 8. helyével, hiszen ez alapján egy középcsapatnak tűnnek, de a passzhatékonyság esetén már kitűnik, hogy miért számolnak velük bajnokesélyesként: ha az átlagot tekintjük, meccsenként 366 jó és csak 80 rossz passzuk van!

A 81-80%-os csapatok képezik az NB I átlagát, ezt azonban megint ugyanaz a három csapat húzza le, amelyik az előzőt: a Diósgyőr-Hali-Debrecen hármas nem ér el 80%-ot. Ráadásul a DVSC lemaradása itt óriási: nem az utolsó helyünk a legnagyobb gond, hanem 76%-os hatékonyságunk. 293 jó passz mellett 93 rossz passzunk van átlagosan. A Mezőkövesddel összehasonlítva: nekik 89 rossz passzuk van, de közben 353 jó passzuk, ami hatvannal több a miénknél. Ez a százalék egyébként még egy dolgot mutat: az összes szurkolótábor közül a debreceniek foghatják legtöbbször a fejüket, mi adjuk el legtöbbször a labdát, mi adunk egymásnak legtöbbször rossz passzt. Ez van.

Ehhez a táblázathoz tartozik az is, vajon hány sikeres passzt adunk egymásnak közvetlenül egymás után, mondhatni zsinórban, hiba nélkül. Amíg ez a Fradi, MTK és Videoton esetén az öthöz közelít, addig nálunk és a Haladásnál épp karcolja a hármat. A megerősítés miatt: a DVSC a találkozóin átlagosan minden 4. passzát elrontja. Ha legközelebb nézitek a Loki meccsét, számoljátok össze, hányszor ér el legalább 4 passzt. A 4. jó passz azt fogja jelenteni: átlagon felül teljesítünk.

Nem véletlen, hogy góljaink többségét pontrúgás után szerezzük, vagy az, hogy idegenben kizárólagosan a letámadás és a kontrajáték a fegyverünk. Nézzük csak meg, idei góljainkat hogyan szereztük:

PAFC: összjáték szabadrúgás után, Calvente (7 passz).
Mezőkövesd: szöglet, Kinyik (1 passz).
DVTK: megindulás labdaszerzésből, Tőzsér (0 passz).
DVTK: ívelés, Szécsi (5 passz).
Vidi: bomba, Varga (3 passz).
MTK: szabadrúgás, Bódi (0 passz).
MTK: beadás szabadrúgás után, Takács (2 passz).
MTK: beívelés szabadrúgásból, Szatmári (1 passz).
Haladás: szöglet, Takács (1 passz).
Kisvárda: kisszöglet, Takács (3 passz).
Kisvárda: szabadrúgás, kapufáról kipattanó, Barna (1 passz).
Kisvárda: indítás, Takács (3 passz).
FTC: beadás, Takács (5 passz).
FTC: indítás majd kapufáról kipattanó, Szécsi (10 passz).
Paks: szöglet, Pávkovics (1 passz).
Paks: szögletből, Bódi (0 passz).
PAFC: szabadrúgásvariáció, Könyves (3 passz).
PAFC: szöglet, Avdijaj (1 passz).
Mezőkövesd: kisszöglet, Könyves (3 passz).
Mezőkövesd: beívelés, Takács (8 passz).

A góljaink előtti passzaink átlaga 2,9. Három találathoz nem volt szükség passzra, hat találat egy passzból érkezett és szintén hat találathoz kettő vagy három passz kellett. Öt gólt szereztünk úgy, hogy előtte minimum ötöt passzoltunk hiba nélkül. (Megjegyzés: nem vettem figyelembe a pontrúgás kiharcolása előtti passzaink számát, de a kapufáról visszapattanó labdát passznak számítottam, különben a Fradi elleni második gólunk 10 helyett 0, a Kisvárda elleni szabadrúgás pedig 1 helyett 0 lenne.)

A jelenlegi “hárompasszos” Lokiról ezek az adatok is segítenek megállapítani, amihez azért nem kell lángésznek lenni, csak megnézni pár mérkőzésünket: a játékosaink többsége technikailag nem magasan (de talán még közepesen sem) képzett, a labdákat gyorsan elveszítjük, nem passzolunk sokat. Ennek ellenére kiemelkedő a hetedik helyünk a tabellán (igaz, most egy nagyon nehéz sorozat áll előttünk), ez pedig azt jelzi számomra, hogy a stáb is tisztában van ezzel és nem a játékosokat alakítja egy elképzelt taktikához, hanem olyan taktikát próbál játszatni, amit eredményesen tudunk elsajátítani (ezt rontotta el pár éve Leonel Pontes).

Mi is ez? A labda gyors előrejuttatása, indítások, beadások és pontrúgások erőltetése. Elsősorban kontrajáték és letámadás. Ami ennek eredményességét tovább növelhetné, ha Bódi és Varga a két szélen nem mindig a pálya közepe felé hozná a labdát, hanem amolyan Dombis stílusban végigszaladnának az alapvonalig és beadnák azt. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy Bódi és Varga is szabadon mozogjon (vérbeli vonalszélső(ke)t pedig nem hozunk a csapathoz) és elvetjük a fenti gondolatot, akkor ugyanerre használhatnánk a két szélső hátvédet. Talán éppen ebből a megfontolásból került vissza egyből a csapatba Ferenczi a felépülése után, hiszen tőle láttuk már, hogy képes erre, cserébe azonban meggyengül a hátvédsorunk. Jobb oldalon Kusnyír, Cikos és Bényei közül válogathatunk, de előbbi látványosan inkább Kevint keresi a passzokkal, utóbbi kettő pedig sérülésekkel bajlódott az elmúlt hetekben, hónapokban. Így azonban az ellenfeleink dolgát megkönnyítjük: nekik elegendő, ha a pálya középső részén jól zárnak, az ellentámadásokat pedig a széleken vezetik végig.

Összefoglalva: a DVSC kevés passzt ad NB I-es szinten és ezek pontossága sem megnyugtató. Ennek ellenére középcsapatként teljesítünk hétről hétre, ami jó felkészítést és a pontrúgások jó végrehajtását, gyakorlását jelenti. Sikerül a csapathoz szabni egy eredményes taktikát, ami azonban erősen vészmegoldásnak tűnik, és amíg nem sikerül kulcspozíciókba jobb játékosokat igazolni, vagy őstehetségeket felhozni az utánpótlásból, addig a jelenlegi keretből többet lehetetlen kihozni.

Hajrá Loki!
Csibu