LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Vészmegoldás vagy tudatosság

JuveFan Szemléletváltás című írása és az ezzel kapcsolatos hozzászólások arra sarkalltak, vizsgálódjak kicsit az ügyben: hogyan szerepelnek az akadémiáról felkerült srácaink a DVSC-ben és minek köszönhetik, hogy lehetőséget kapnak. Herczeg András bizalmának, az Akadémia munkájának, vagy az átigazolási politikánknak köszönhető elsősorban, hogy egyre több saját nevelésű fiatalt foglalkoztatunk? Esetleg ezek vegyítve? Vagy valami más áll a háttérben? Ennek jártam után.

Azt senki nem vitatja, hogy a jelenlegi DVSC-t a saját nevelésekre és a hazai játékosokra építjük. Ez Pontes távozása után, 2017-ben tudatos útválasztás volt a klub részéről. Számos alkalommal hangoztatták, hogy a külföldi út nem nyerő számunkra. Az is egyértelmű, hogy a klub és a szurkolói is büszkék lehetnek arra, hogy a fiatalokból, DLA-nevelésekből álló csapatunk tavaly az 5. helyen végzett (és az utolsó fordulóban a nemzetközi kupáért harcolt), idén pedig a középmezőnyhöz tartozik és nem kell tartanunk a 2016-ban oly közelinek érzett kieséstől.

Ez vajon kinek az érdeme és valóban érdemként kell-e tekintenünk erre? Kiderülhet, ha megnézzük, mely DLA játékosaink hová jutottak az eltelt években. Egyelőre vegyük sorra a jelenlegi saját neveléseink listáját. Ha nem vagy kíváncsi külön-külön rájuk, csak görgess a cikk későbbi szakaszához.

Kovács Péter, az U19-es csapat kapusa, aki jelenleg 18 éves, 2016 augusztusában azt nyilatkozta, reméli hamarosan a felnőttcsapatban játszhat. Pontes el is vitte magával a 2017 téli edzőtáborba, majd fél évvel később Herczeg András adott neki egy félidőt a Temesvár elleni felkészülési találkozón. A felnőttcsapatban azóta nem kapott szerepet.
*Nem kapott lehetőséget.*
*Kinél mutatkozott be: – *

Barna Szabolcs fél év nyíregyházi játék után, 2017 elején került vissza a csapathoz, Leonel Pontes pedig adott is egy félidőnyi lehetőséget az akkor 20 esztendős játékosnak a Shakhtar Donyeck ellen megnyert mérkőzésen. Sőt, márciusban, a Diósgyőr ellen be is cserélte a meccs hajrájában. Herczeg András a kupamérkőzéseinken számított rá kezdőként, majd Ferenczi sérülését követően 2018. márciusától vált alapemberré. Az idei szezonban felváltva játszik vagy ő, vagy Ferenczi.
*Sérülés miatt kapott lehetőségével csak részben tudott élni.*
*Kinél mutatkozott be: Leonel Pontes *

Bényei Balázs az első érkezők egyike volt, miután Herczeg András átvette a csapat irányítását. Az akkor 27 éves játékos korábban játszott az NB II-es Mezőkövesden, majd Békéscsabán mutatkozott be az NB I-ben. Idén megsérült, így az aktuális szezonban még nem lépett pályára, és ha emlékezetem nem csal, még a kispadra sem ülhetett le, annak ellenére, hogy a dvsc.hu október negyedikei cikke szerint “teljesen felépült“. Bár a mellőzöttségének lehet oka Kusnyír jó játéka, a tavalyi jó szereplése után kérdésként vetődik fel bennem, hogy saját nevelésünk hazai bemutatkozására miért kellett várni 6-8 évet.
*27 évesen mutatkozott be, bejátszotta magát a kezdőcsapatba, felépülése óta lehetőséget nem kapott.*
*Kinél mutatkozott be: Herczeg András *

Ferenczi János 27 évesen 6 góllal és közel 100 NB I-es pályára lépéssel rendelkezik. Azon játékosaink közé tartozik, akik megfelelő korban megkapták a bizonyítási lehetőséget, 2011-ben, 20 évesen került a felnőttcsapathoz. Kétszeres magyar bajnok és háromszoros kupagyőztes, amire igazán büszke lehet. Arra már kevésbé, hogy sérülései és a hullámzó teljesítménye, illetve a pozíciójában játszó jobb játékosok (Korhut és Bódi) miatt csak a 16/17-es és a 17/18-as bajnoki idényekben lépte át a 20-20 NB I-es meccsszámot. Ha a legelső bajnoki idényét nem számolom – ahol 2 mérkőzésen szerepelt -, akkor 2012/13 óta minden évben átlagosan csak 16 mérkőzésen került a csapatba. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a klub hivatalos oldalán továbbra is ez szerepel az adatlapján: “Rendkívül merész tervei vannak. Az a célja, hogy egyszer a Real Madrid játékosa legyen. Ez álomszerűnek tűnik, de az egyik álma már valóra vált, miért ne jöhetne össze ez is?”
*Tehetsége miatt kapott lehetőségével csak részben tudott élni.*
*Kinél mutatkozott be: Kondás Elemér *

Kinyik Ákos jelenleg 25 éves, és bátran kijelentem, hogy a jelenlegi keretünk legjobb középhátvédje. Ennek ellenére a lehetőséget csak azután kapta meg, hogy 2016-17-ben a Budaörsben 35 NB II-es meccsen bizonyított. Bényeihez hasonlóan ő is a 2017-es év nyarán csatlakozott a kerethez, a bajnokság 3. meccsétől kezdődően pedig 3 mérkőzésen kívül minden találkozót végigjátszott. Az idei szezonban szintén kirobbanthatatlannak tűnt, a Vidi ellen azonban 5. sárgája miatt nem játszhatott, az MTK ellen pedig csak kényszerűségből, Kusnyír sérülése miatt lépett pályára. Kérdés, ha Brkovic nem igazol el, ugyanennyi pályára lépéssel büszkélkedhetne-e.
*24 évesen kapott lehetőségét teljes mértékben megragadta.*
*Kinél mutatkozott be: Herczeg András *

Kuti Krisztián, aki a megye I-es csapatunkban tavaly 21 gólig jutott, megjárta az összes lépcsőfokot, hogy végre NB I-es játékos legyen, és ugyanolyan gyorsan, ahogy jött, el is tűnjön a süllyesztőben. Első komolyabb megmérettetése egy 2012 novemberi Magyar Kupa mérkőzés volt, amit 2 ráadásban kapott góllal veszítettünk el 3-2-re. Két év múlva a Ligakupa MTK elleni középdöntőjében, majd a Fradi ellen elveszített döntőjében láthattuk ismét a felnőtt csapat tagjaként. Újabb két év elteltével, 2016-ban jött el az ő ideje: Herczeg András ideiglenes irányításával a Gyirmót elleni 4-0 alkalmával első osztályú labdarúgóvá avanzsált. Egy héttel később pedig Mezőkövesden győztes gólt szerzett. Leonel Pontesnél három mérkőzésen játszott, majd Jovanovic foglalta el a jobbhátvéd szerepkört. Így tavasszal fél évig Cigándra került kölcsönbe (Varga Kevinnel együtt), ahol azonban 15 meccsen játszott. Hazatérve az NB I-ben 11-szer a kispadon, négyszer a kezdőnkben találta magát. Idén még a Magyar Kupában is csak a Teskánd ellen játszott. Már 26 éves.
*24 évesen, a sérüléseknek köszönhetően kapott lehetőségével nem tudott élni.*
*Kinél mutatkozott be: Herczeg András *

Szatmári Csaba egy védőgondokkal küzdő csapatba került be a 2016/17-es évben. 2014-ben egy Magyar Kupa mérkőzésen már pályára lépett, 2015-ben pedig az ETO elleni utolsó fordulós mérkőzésen debütált az első osztályban, hogy a 2015/16-os évet 2 meccs kivételével végignézze a kispadról. Leonel Pontes érkezésével indult meg igazán a karrierje, a portugál edző tizenkétszer a kezdőbe jelölte. 2017/18-ban 28 meccset játszott végig Herczeg Andrással, idén azonban átlagosan csak minden második mérkőzésen került a kezdőbe, Pávkovics érkezése talán még jobb teljesítményre készteti.
*22 évesen kapta meg a bizalmat, és alapemberré vált.*
*Kinél mutatkozott be: Kondás Elemér *

Ujvárosi Ádám még csak 18 éves, de tavaly 3 alkalommal is a kispadunkon ülhetett, az NB I-es bemutatkozására pedig talán nem is kell olyan sokat várni, a Teskánd elleni idei Magyar Kupa találkozót végigjátszhatta.
*Nem kapott lehetőséget.*
*Kinél mutatkozott be: – *

Bódi Ádámot talán nem szükséges alaposan bemutatnom. 2010-ben a Paks ellen az ő gólja is kellett a Ligakupa megnyeréséhez, és még abban az évben be is mutatkozott az NB I-ben, 20 évesen. Azóta átlépte a 200 NB I-es mérkőzést, ezeken 35 gólt szerzett.
*20 évesen egyből bejátszotta magát a felnőttcsapatba és alapember lett*
*Kinél mutatkozott be: Herczeg András*

Csősz Richárd 19 évesen szintén utazhatott a portugáliai edzőtáborba Leonel Pontessel, de az első NB I-es szereplésére még fél évet kellett várnia, 2017 őszén nagyjából minden második mérkőzésen 5-10 perceket kapott Herczeg Andrástól. Bár tavasszal a keretbe sem került be, idén ősszel eljött az ő ideje is és három mérkőzésen kezdőként léphetett pályára, ráadásul ezek mindegyikén kiváló eredménynek örülhettünk (Kisvárda 3-1, Ferencváros 2-2 és MTK 0-1). Hozzá kell tenni, más játékosaink sérülései is kellettek becseréléséhez, teljesítményére nem lehet panasz – talán ő fogja pótolni az egyre idősödő Jovanovicot, vagy Tőzsért?
*20 évesen kapott lehetőséget, de még pályafutása elején jár.*
*Kinél mutatkozott be: Herczeg András*

Kusnyír Erik 2017 februárjában a megye II-es Tarpa együtteséből érkezve csatlakozott a DVSC-hez, az U-17-es korosztályban egyetlen naptári év is elég volt neki, hogy helyet kapjon 2018 tavaszán a felnőttcsapat kispadján, sőt, a Honvéd ellen csereként bemutatkozzon, majd pedig 4 mérkőzésen is kezdőként kapjon lehetőséget. Az idei szezonban csupán a Diósgyőr ellen nem játszott. Azt a játékosügynököt/felderítőt, aki idehozta, illetve aki leigazolta, minden dicséret megilleti.
*18 évesen egyből kezdőjátékos lett.*
*Kinél mutatkozott be: Herczeg András*

Nagy Kevin 5 NB I-es bajnokin van túl, 2017-ben a Diósgyőr elleni utolsó fordulós csatában kapta meg első lehetőségét. Ezután a sérülések pótlására alkalmaztuk, de nem túl sok sikerrel. Bár a Vasas elleni legutóbbi Magyar Kupa meccs megmutatta, hogy vannak erényei, úgy tűnik, hogy nem igazán találtuk még meg a helyét a csapatban – és mintha nem is nagyon keresnénk.
*22 évesen kapott bizalmat, de nem tudott bizonyítani.*
*Kinél mutatkozott be: Herczeg András*

Varga Kevin 2016-ban hallatott először magáról, amikor a Balmazújváros stadionavatóján a Palermo ellen két gólt is szerzett. Már közeledik az 50. NB I-es mérkőzéséhez, eddigi 5 góljával pedig bebizonyította, hogy vannak még igazi tehetségek az utánpótlásunkban. 2017-ben a Vasas ellen debütált, egyből gólt szerzett, és bár gyakran érződik, hogy még nincs kiforrva a játéka, kétség sem fér hozzá, hogy örülünk, hogy a csapat megbecsült tagja.
* 21 évesen egyből bizonyított és alapemberré vált.
*Kinél mutatkozott be: Herczeg András*

Bereczki Dániel Kondás Elemér búcsúmeccsén kapott először lehetőséget csereként beállva. Herczeg András, majd Leonel Pontes is hasonlóan kiegészítő feladatokkal látta el. A 2016/17-es, majd a 2017/18-as szezonban is 4-4 NB I-es meccsen láthattuk, utóbbin az Újpest ellen már kezdőként. Az idei szezon hozhatta volna meg neki az áttörést, Herczeg András bizalmának köszönhetően és a csatárok sérülései, gyengébb szereplései miatt 6 találkozón is pályára lépett. A helyzetkihasználása azonban Balogh Norbit idézte: hiába volt legalább 3-4 100%-os helyzete, ezeket nem váltotta gólra. Mindezt tetézte újabb sérülésével, keresztszalagszakadása a lehető legrosszabbkor jött.
* 21 évesen kapott lehetőségével nem tudott élni.*
*Kinél mutatkozott be: Kondás Elemér*

Szécsi Márk (jelenlegi keretünk utolsó saját nevelésű játékosa) 64-szer szerepelt az NB I-ben, ennek felét azonban más csapatok színeiben teljesítette. Már 2012/13-ban bemutatkozott a Kaposvár ellen, 18 évesen. Idén átlépte saját árnyékát és már két gólnál jár a szezonban.
* Tehetsége miatt 18 évesen kapott lehetőséget, de alapemberré nem vált.*
*Kinél mutatkozott be: Kondás Elemér*

Tőzsér Dániel kicsit kilóg a sorból, hiszen megjárta Európát, mire visszatért egykori nevelőegyütteséhez, melyben már 16 évesen pályára lépett az NB I-ben. 2002-t írtuk, Szentes Lázár volt a vezetőedző, de talán még izgalmasabb, hogy a másodedző Kondás Elemér, a juniorcsapat edzője pedig Herczeg András volt. 🙂 Az akkori csapatunk összehasonlíthatatlan a mostanival: Balogh, Tomic, Bernáth, Éger, Máté, Selymes, Szatmári, Böőr, Dombi, Habi, Kiss, Sándor, Sketiani, Bajzát, Ilie, Kerekes, Sumudica, csak hogy néhány nevet említsek. És ez a csapat “csak” bronzérmet szerzett az MTK és a Ferencváros mögött.

Összegezzük az idáig tartó listát. 16 játékos szerepel rajta, közülük Tőzsér kilóg a sorból, hiszen kiforrott játékosként tért haza, így őt nem veszem figyelembe a számolásnál. Akik maximálisan éltek a lehetőséggel: Kusnyír, Kinyik, Varga, Bódi, Szatmári (5 fő a 15-ből). Akik részben éltek a lehetőséggel: Szécsi, Csősz, Ferenczi, Bényei, Barna (5 fő a 15-ből). Akik kaptak bizonyítási lehetőséget, de nem tudtak igazán élni vele: Bereczki, Nagy, Kuti (3 fő a 15-ből). Akik még nem kaptak lehetőséget: Ujvárosi és Kovács (2 fő a 15-ből). A játékosok bemutatkozása kihez köthető: Herczeg András – 8; Kondás Elemér – 4; Leonel Pontes – 1.

∼•∼

És most jön talán a legfontosabb kérdés: hány olyan játékos van a listán, aki nem azért került be a kezdőcsapatba, mert sérülések, eltiltások tizedelték a csapatot, vagy mert nem volt jobb alternatíva,  mert eligazoltak/visszavonultak játékosok? Hány olyan játékosunk van, aki a teljesítményével kiharcolta, hogy akkor is a csapatba kerüljön, ha van jó teljesítményű és egészséges posztriválisa?

Varga Kevin közvetlenül azután kapott lehetőséget, hogy Holman távozott, Filip és Tabakovic kikerült a kezdőből, Sós és Bereczki megsérült, Bódi pedig hazatért Székesfehérvárról. A helyzet nehézségét jól mutatta, hogy abban a csapatban rajta kívül Mengolo is kezdőjátékosként kapott szerepet. Nagy Kevin játszatása a Diósgyőr ellen merész húzás volt, utána viszont a játéklehetőségeihez a többiek sérülései is kellettek. Szatmári Csaba, Kuti Krisztián és Barna Szabolcs a megfogyatkozott védelmünket hivatottak több-kevesebb ideig pótolni. Csősz eddig csak akkor volt kezdő, ha Tőzsér nem volt játékra alkalmas. Bereczki a Könyves-Tabakovic páros kiesése és Sós eligazolása miatt kapott több lehetőséget. Bényei egy hiányposztra érkezett haza, 27 évesen.

A listáról egyedül Ferenczi, Kusnyír, Bódi és Kinyik azok, akik sokkal inkább tehetségüknek, teljesítményüknek köszönhetik, hogy számított rájuk a stáb. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mondjuk egy Varga, Csősz, az ősszel dicsérhető Szécsi vagy a tavasszal egyre jobban játszó Barna nem a teljesítményének köszönheti, hogy egyre többször pályára lép. De ahhoz, hogy így legyen, a csapat évek során történt leépítése is vezetett. Vajon Barna valaha is NB I-es játékos lett volna, ha megtartjuk akár Vadnait vagy Korhutot? Vajon Bényei felvehette volna valaha NB I-es meccsen a Loki szerelését, ha sikerül Osváthot megtartanunk? Vajon Szatmári vagy Kinyik hányszor lépett volna pályára eddig, ha Brkovic nem igazol el 2017 nyarán?

Ez azt jelenti, hogy a saját neveléseink többsége a csapatnál kialakult ideiglenes vagy állandó minőségromlásnak köszönhetően kaptak eleinte lehetőséget. Ha pedig igaznak véljük ezt az állítást, akkor megkérdőjeleződik számomra a kiválasztási rendszerünk tudatossága. Úgy érzem, hogy egy-két kivételtől eltekintve vészmegoldásként tekintünk a tehetségeinkre. Ezeket a vészmegoldásokat egyértelműen remekül kezeli Herczeg András, de ettől függetlenül, vészmegoldások. És mint ilyenek, megkérdőjelezik bennem azt is, milyen minőségű a DLA szakmai munkája. Mert az érme egyik felén azt látjuk ugyan, hogy NB I-es DVSC-ben játszanak a saját neveléseink, de a másik felén azt látjuk, hogy ez nem feltétlenül jelent valódi minőséget is.

Miért gondolom így? Többek között azért, mert ha összehasonlítom a többször is az ország egyik legjobb Akadémiája címet elnyerő DLA-t például az MTK Akadémiájával, alig találni olyan NB I-es csapatot, ahol ne játszana a kék-fehéreknél nevelkedett játékos. Az MTK játékosait gyakorlatilag minden NB I-es klub szívesen látja soraiban. De hány NB I-es csapatban játszik DVSC nevelés? (Kommentben várom a megoldást!) És vajon a fenti, már bemutatkozott 14 saját nevelésű játékosunkból hányat látna szívesen másik csapat, és kik lennének azok, akikért még átigazolási összeget is hajlandóak lennének fizetni? (Nem beszélve a külföldi csapatokról.) Ez egyébként a közelgő produktivitási rendszer szempontjából is jelentős kérdés, melyről írtam már korábban.

Jól tudom, hogy a tehetségnevelés nem egyszerű történet. Nagyon sok akadályt kell ahhoz átlépni, mind a játékossal született adottságok és mind a képességek fejlesztése terén, hogy egy fiatal labdarúgó bizonyítani tudjon az NB I-ben. Vannak sikerre született korosztályok, és vannak olyan időszakok, amikor alig akad játékos, aki eljut komolyabb szintre. Ezt láttuk a DVSC-nél is, de külföldi példák tucatjai is bizonyítják – még az éveken át csúcsneveldének tartott barcelonai La Masia is gyengélkedik mostanában, miközben egy-két évtizeden keresztül igazi csillagokat ontott ki magából. Azonban van négy nagy különbség a klubok hozzáállása között, mely meghatározza azok sikerességét.

Első: a “tehetségmentes időszakokban” a csapatok nem ijednek meg attól, hogy más csapatoktól igazoljanak olyan játékost, aki hosszútávú megoldás lehet egy-egy posztra. Jó példa Debrecenből Haris, vagy Pávkovics, az ellenkezője pedig Filip vagy Calvente.
Második: az utánpótláskorú labdarúgókat nem vészmegoldásnak, hanem a jövő zálogának tekintik. Nem azért játszatnak egy-egy fiatalt, hogy betömjék a csapaton keletkezett réseket, hanem azért, mert rászolgált. Ezzel a klubról is kialakítják azt a képet, hogy már önmagában az dicsőség, ha felveheted a mezt és kispadra ülhetsz, vagy akár pályára léphetsz.
Harmadik: a tehetségnevelést irányítottan végzik, a csapat stílusához alakítják a játékosok képzését. Azt a játékrendszert tanítják meg, amit a felnőttek is játszanak, így amikor megadatik a lehetőség, nem érzi majd idegennek magát az adott szerepkörben, és jobb teljesítményt nyújthat, amin mindenki nyer.
Negyedik: a hiányposztokra fejlesztenek. Balogh Norbin kívül hány csatártehetséget adott a debreceni utánpótlás? Ha tudjuk, hogy Máté és Mészáros kezd kiöregedni, Brkovic mellé és mögé pedig kell majd egy-egy társ, akkor miért nem ezeket a posztokat erősítettük az elmúlt 4-5 évben? Nem beszélve a balhátvéd szerepkörről.

Tisztában vagyok azzal is, hogy ez nem csak az akadémia felelőssége. Ott vannak azok a labdarúgók, akik nem veszik komolyan az edzéseket, nem hisznek a kínálkozó lehetőségben (hiszen látják, milyen nagy a lemorzsolódás, a sérülések hogy törnek ketté karriereket, vagy az adott posztért mekkora a harc), akik nem azt a teljesítményt nyújtják, amire egyébként alázattal és minden megalkuvást nem tűrő hozzáállással szükség lenne. Aki pedig egy kicsit is kimagaslik, csilliós fizetést lát lebegni a szeme előtt, köszönhetően az MLSZ sportpolitikájának. Számukra azt tudom csak üzenni, hogy ne az őket körülvevő körülményekre koncentráljanak. Hibáztatni bármikor, bárkit lehet. Kifogásokat keresni végképp. De ez a versenysportban nem működik. Higgyenek a munkában, az MINDIG megtérül és ne elégedjenek meg azzal a szinttel, ahol most állnak, mert mindig van feljebb!

Abban is bízom, hogy az akadémián dolgozók azért értenek a munkájukhoz. Máskülönben Balogh Norbi, Bódi Ádám, Varga Kevin és Varga József, vagy épp Kusnyír Erik nem érte volna el azt, ahová eljutott. De hiszem, hogy lehetne még jobban csinálni – nem csak az edzésmunkával kapcsolatban, hanem a játékosokba a profi mentalitást csepegtetve. Nem csak a tehetségek figyelésével kapcsolatban, hanem a felnőttcsapatba illeszkedő labdarúgók kinevelésével. Külföldi mintákból vett tanulással, gyakorlatokkal.

Záró gondolatommal próbálom kicsit összefogni ezt a hosszabbra sikeredett írást. Megítélésem szerint a saját játékosaink szerepeltetése jelenleg sokkal inkább szükségállapotot tükröz, mint tudatosan előkészített és a játékosok teljesítményén alapuló folyamatot. A tűzoltó szerepkörében Herczeg András elképesztő munkát végez, de a DLA és a klub átigazolásai továbbra sem játszanak teljes mértékben a keze alá – a játékosok egészségi és fizikai állapotáért felelős személyzetről nem is beszélve. (Mikor volt utoljára olyan, hogy a keretünk minden tagja egészséges volt?) Amíg ez nem fog változni, addig marad a középszer, a tingli-tangli, a hullámzó teljesítmény, a kiforratlan tehetségek és a csekélyebb képességű játékosok szerepeltetése hétről hétre. Pedig vannak köztük olyan értékek (akár bemutatkoztak már az élvonalban, akár nem), akiknek a csapatba illesztése és kinevelése a klubunk, sőt a válogatottunk jövőjét jelenthetné. Csak ahhoz nem arra kellene fókuszálnunk, hogy éljük túl a jelent, hanem arra, hol leszünk majd, hol akarunk majd lenni hónapok, évek, évtizedek múlva. Sorsokkal játszunk – elsősorban a saját sorsunkkal.

Csibu

Megjegyzés: bejegyzésem eredetileg érintette volna az elmúlt 5-10 év olyan saját neveléseit is, akik nem tagjai a jelenlegi keretünknek, vizsgálva, hol tartanak most, mennyire váltak be, és hányan voltak, akik nem kapták meg a minimális lehetőséget sem. Sós Bencén, Kóródi Nándin és Bíró Petin át egészen Rezes Lászlóig és Szilágyi Péterig. Róluk azért nem írtam, mert a névsor rendkívül hosszúra nyúlt volna, többnyire negatív végkimenetellel, másrészt az év elején Enderson egy háromrészes sorozatban (1., 2., 3.) már foglalkozott az elveszett generációk és az örök ígéretek kérdéskörével, nem beszélve Juvefan hatrészes Mi lett velük? sorozatáról.