LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

No Tőzsér, yes party?

Az elmúlt három találkozón mutatott huszáros hajrájával a DVSC elérte, hogy a tavaszi szezont előkelő, dobogós helyről várhassa az NB I-ben. Az említett három meccsen egészen elképesztő számokat produkált a Loki: 9 pontot szerzett, ebből 6-ot ráadásul idegenben, mumusnak számító együttesek ellen és mindeközben egy gólt se kapott. Mindezt két vereség után, amelyből az egyik a szégyenteljes DVTK elleni volt, a másik, a Vidi elleni után pedig alsóházi helyen voltunk kénytelenek tanyázni egy hétig. Mi történhetett, minek lehet köszönhető ez a nem mindennapi fordulat? Illetve mi más a közös a legutóbbi három győzelemben? A válasz sokatoknak nem lesz újdonság: egyiken se volt a pályán csapatkapitányunk, Tőzsér Dániel. Az egész őszi szezonra nézve pedig még több érdekes dolog figyelhető meg vele kapcsolatban, ami óhatatlanul is felveti a kérdést: jobb-e a Lokinak, ha Tőzsér nincs a pályán? E rövid eszmefuttatás nem ad választ a kérdésre, csupán rögzít néhány tényt és levon néhány konzekvenciát.

(A szerző jegyzete 12.20.-án: Jelen cikknek további pikantériát ad az és a témát még sokkal aktuálisabbá teszi, hogy tegnap a Nemzeti Sport szerkesztőinek játékos-pontszámai alapján Tőzsér lett az egész NB I (!) legjobb (!!!) játékosa az ősszel. Ez az információ ugyanis nem volt a birtokomban, amikor elkezdtem írni. Így Tőzsér szerepének vizsgálatán kívül lehetőségem nyílik a magyar újságíró szakma hozzáértéséréről is látleletet állítani)

Mindenekelőtt szögezzük le, Tőzsér Dánielt nem tartom rossz focistának, sőt. Olyan nemzetközi karriert tudhat magáénak, amiről bár sok magyar labdarúgó álmodozhat, de egyre kevesebb közelítheti meg. Mindezek mellett belga bajnok és kupagyőztes, a Watforddal feljutott a Premier League-be, játszott görög és olasz csapatokban, illetve 31-szeres válogatott is. Képes forintos kulcspasszokat adni, cselezni, vagy épp irtózatos erejű bombagólokat elereszteni. Ezekről a képességeiről már többször számot is adott. Csakhogy ahogy az a munka világában is van, a korábbi munkáltatók, az életpálya és az egyéni készségek, képességek legfeljebb addig számítanak, amíg az illető egy új állásra pályázik. Amint felvették és elkezd dolgozni, onnantól már az eredményeket kell szállítani, méghozzá kőkeményen. Piaci viszonyok közt nagyon ritkán fordul elő olyan, hogy a munkavállalót olyan szakmai skillekért fizetnék meg, amik bár megvannak neki, de egyáltalán nem használja őket. Vagy azért nem használja, mert nincs rá szükség az adott munkakörben, vagy azért, mert szándékosan nem állítja a szervezet és a csapat szolgálatába. Itt az ideje tehát megmérni Tőzsér Dani teljesítményét az alábbi, piaci viszonyok között gyakran használt mutatók szerint: eredményesség, játékstílus és attitűd, vezetői stílus.

  1. Eredményesség vele és nélküle

„Hozzátartozik az igazsághoz, hogy öt bajnokit kihagytam sérülés miatt, még nem is épültem fel teljesen a két és fél centis izomszakadásomból. Én is úgy éreztem, hogy jól megy a játék, hogy tudok segíteni a csapatnak, s ez jóleső érzéssel töltött el.”
/Tőzsér Dániel/

  • A 18 őszi meccsünkből 13-on volt kezdő, összesen 1156 percet játszott. Leginkább a középső védők felett egy sorral, afféle védekező középpályásként kap szerepet, a dolga pedig a csapatrészek mozgatása és a játék szervezése. Jó rúgótechnikája miatt gyakran végez szabad- vagy pontrúgásokat is.
  • 1 gólt szerzett (a DVTK ellen) és 4 gólpassz fűződik a nevéhez. Ezek közül mindegyik előkészítésnek végeredményt befolyásoló szerepe volt (de csak a Paks és a Felcsút elleni ért győzelmet, mindkét találkozó 2:1 lett. A másik kettőnél csak egy ikszre volt elég).
  • A DVSC 8 meccset nyert meg az ősszel, ebből Tőzsér 4 meccset végigjátszott, a másik 4-en pedig a keretben sem volt ilyen-olyan sérülés miatt.
  • Tőzsérrel a pályán a Loki mérlege: 4 győzelem, 5 döntetlen, 4 vereség. A megszerezhető pontok 43,59%-t szereztük meg. 15 rúgott és 16 kapott gól.
  • Hazai pályán 3 győzelmünk van vele, idegenben csupán egy (Felcsút V).
  • Bár nem ez a dolga, akkor is beszédes, hogy a góljaink csupán 20 százalékában vállalt valamilyen szerepet. Tavaly ugyanez a szám 32 meccsen 6 gól és 2 gólpassz volt, azaz a gólok 25 százalékában volt szerepe.
  • Tőzsér nélkül veretlen a Loki, 5 meccsen 4 győzelem és 1 bravúros Ferencváros elleni döntetlen a mérleg. 10 rúgott és 3 kapott gól. 87%-os eredményesség.
    Ezeket az eredményeket ráadásul jobbára nehéz meccseken szereztük olyan ellenfelek ellen, akikkel szemben egy jó ideje előre elkönyveljük a vereséget (vagy a maximum egy pontot). Ilyen a Fradi, Haladás és az MTK elleni idegenbeli csaták. Egyedül a Kisvárda elleni hazai volt kötelező győzelem – már ha egyáltalán van olyan napjaink magyar bajnokságában.
  • Tőzsér mindegyik minősíthetetlenül pocsék produkciónk alkalmával a pályán volt és abban tevékeny részt is vállalt. (a DVTK elleni alibi, az Újpest elleni kóválygás és a Honvéd elleni megsemmisítő 3:0 alkalmával)
  • Mind a Honvéd, mind a DVTK ellen kettes osztályzatot kapott tőlünk, az Újpest elleni 0:1 után pedig ugyanezt, csak egy citromdíj társaságában. JuveFan azt írta róla akkor: „Alibi, nulla, óriási nulla! Jelzésértékű volt a cseréje, csak kár, hogy ő ebből mit sem fog tanulni…” A sokatmondó cseréjéről még lesz szó a későbbiekben.
  • Egyszer sem volt a meccs legjobbja a LokiBlog osztályzataik alapján. 4,5 az átlagpontszáma, mellyel a 16. (!) legjobb a keretben.
  • Az InStat-indexei nagyon változóak. Kétszer volt a meccs legjobb Loki-játékosa (Haladás itthon; 287; illetve Felcsút itthon; 290, egy ponttal megelőzve Kusnyírt), egyszer a legrosszabb (Újpest idegenben; 153) Átlagpontszáma 232,7, mellyel az 5. a DVSC-ben.

Konklúzió: Tizenháromból három olyan meccs volt, ahol Dani jelentősen hozzátett a játékunkhoz és az az eredményességben is megmutatkozott (DVTK H, Paks H, Felcsút H). A többin viszont inkább átlagos, vagy átlagon aluli teljesítményt nyújtott. Rögzített szituációból egyszer se talált be, csupán elenyésző mennyiségű előkészítése van, jellemző rá, hogy pazarolja a szabadrúgásokat és a szögleteket. Különösen másik jó rúgótechnikájú játékosunkkal, Bódi Ádámmal szemben éles a kontraszt, akinek 18 meccsen 4 gólja és 5 gólpassza van és betalált többek között szögletből, érintés nélkül. Egyéni pontszámait tekintve még az InStaton is csak 5. a játékosok közt, a LokiBlog osztályzatai alapján pedig a keret legértékesebb játékosaként a 16. helyen kullog 4.5-ös átlaggal, mely félúton van az alibi és az átlagos közt. A Loki pedig pontosan kétszer annyira eredményes nélküle, mint vele. Minden vereségünkkor ott volt a kezdőcsapatban, a győzelmeinknek csak a felén, és mindössze egyszer idegenben. Természetesen mondhatnánk, hogy vannak rossz napok a Loki életében is, amikor semmi nem jön össze, olyankor pedig rendszerint vereség jön. De vajon a véletlen műve-e, hogy ezeken a napokon Tőzsér mindig a pályán van? Úgyhogy üzennénk a Nemzeti Sportnak: nemcsak hogy nem Tőzsér az NB I legjobb mezőnyjátékosa, de még a Lokiban se ő a legjobb, annak kapitányaként. A DVSC pedig nem annak ellenére dobogós, hogy  ő nem játszott 5 találkozón, hanem elég nagy részben épp amiatt. Ezek pedig tények. Makacs dolgok. Nem véletlen, hogy Csibu legfrissebb PlayerRankings cikkében 6 helyet visszaesve, tizenkettedikként már a képzeletbeli kezdő 11-be se fér be.

    2. Játékstílus és attitűd a csapatjáték tükrében

Az én koromban már nem lehet más célom, mint hogy élvezzem a futballt. A csapategység remek, Herczeg András vezetőedző jó hangulatot teremt az öltözőben, nem a véletlen műve, hogy jelenleg a harmadik helyen állunk a tabellán – szép részeredményt értünk el.
/Tőzsér Dániel/

Ez a szegmens kicsit rövidebb lesz, mivel egy-egy játékos vagy épp csapat stílusa a laikusok számára kevésbé leírható és mérhető. Természetesen a 21. században és a Big Data korában már erre is megvannak az eszközök (az InStat például csak a jéghegy csúcsa), de ez nem áll rendelkezésemre.

Mindenesetre egy ideje szépen körvonalazódik a Herczeg-féle debreceni játékstílus. Először is nem próbálunk dominálni. Rendre mi vagyunk az a csapat, amelyik kevesebbet birtokolja a labdát, még akkor is, ha nyerünk. Ennek eredményeként ha nem muszáj, nem járatjuk a labdát. Keveset passzolunk, azt pedig förtelmes arányban. Csibu írt is erről egy kimerítő elemzést. Másodszor a kontrák és a szabadrúgások minden eddiginél nagyobb szerepet kaptak: 25 gólunkból 14 pontrúgás után született (szabadrúgás vagy szöglet), csupán 11 gólunk van akcióból. Ez már kicsit egészségtelen is, de egyelőre működik. A kontráknak pedig csupán az elmúlt hetekben is többször volt hatalmas jelentősége, elég csak az MTK elleni meccsre és Varga góljára gondolni. Harmadszor a védekezésünkben sokkal többet érnek a kemény, sokat ütköző, vagy adott esetben jól fejelő játékosok. Ezért is került előtérbe az utóbbi időben Kusnyír Erik vagy épp Csősz Ricsi.

Milyen tehát az ideális DVSC-játékos 2018-ban?

  • Gyors és szemfüles, hogy jól tudjunk vele kontrázni
  • A jó passzolási mutatóknál fontosabbak a támadáskor a jó helyezkedés és védekezéskor a sok felvállalt párharc
  • Vagy a szabadrúgások kiharcolásában, vagy az azok elvégzésében, vagy az azutáni légi párbajokban jeleskedik
  • Csúszik-mászik, harap és ütközik, küzd

Milyen játékos Tőzsér Dániel?

  • Nem gyors, meccsenként maximum 2-3-szor ad szemfüles passzt, a kontrák pedig benne akadnak el
  • Passzolni jól tud, de a helyezkedése néha katasztrofális, párharcokat pedig csakis előreutalás esetén vállal
  • A szabadrúgásait Bódiéval összehasonlítani olyan, mint a Toyota Yarist a Teslához mérni: alapvetően nem rossz, de szinte bárki tudja ezt.
  • A mosónő kedvenc Loki-játékosa: alig koszolja össze a mezét. 13 meccsen csak 2 sárgát kapott. Kicsit Ioan Filiphez hasonlít, aki bár VKP volt, azért nem vált be itt, mert nem vállalta fel a párharcokat. Márpedig a Lokiban ezen a poszton olyan nevek az etalon, mint Habi, Varga Józsi, vagy épp Jovanovics, hogy csak párat említsek.

Aki az attitűdjét vagy a nyerni akarását kétségbe vonja meccs után, Dani minden szívbaj nélkül elküldi a fenébe. Normális-e azonban, kérdem én, ha a Debrecen kapitánya olyan botrányosan játszik, hogy az edző lecseréli, mint ahogy Herczeg tette azt az Újpest ellen? Képzeljük csak el, ahogy Ryan Giggset, Frank Lampardot, Steven Gerrardot, Francesco Tottit vagy Lionel Messit lecseréli az edzője, mert csak kóvályog… Ugye, hogy szürreális? És nem először történt ez Danival. Kicsit mélyebbre ástam a pályafutásában, és bár azt nem tudom, egyes csapatoknál miért szorult ki idővel a kezdőből, a magyar válogatottból kétszer is kijátszotta már magát így. 2011. november 15-én egy Lengyelország elleni edzőmeccsen Egervári Sándor lehozta a félidőben, mert pocsékul játszott. A változtatás jót tett, Priskin révén egyenlített a nemzeti 11, de végül Vanczák Vili öngólt vétett és kikaptunk 2:1-re. Ezután csaknem három évig nem volt válogatott, Pintérnél játszott legközelebb a dánok elleni edzőmeccsen a Nagyerdei Stadionban. 2015. október 8-án kitaláljátok, mi történt? Dárdai Pál lecserélte a félidőben a Feröer-szigetek ellen, amikor 0:1 volt oda az állás, majd nélküle Böde duplájával emlékezetes találkozón végül behúzta a meccset a válogatott, ezzel életben tartva esélyeinket a pótselejtezőre. Mindmáig ez az utolsó nemzeti szereplése.

Konklúzió: Tőzsér játékstílusa és attitűdje nem, vagy csak kevéssé illeszkedik a jelenlegi Debrecen játékstílusába, ez pedig az eredményességen is meglátszik. Sokkal kevesebbszer tudta kamatoztatni képességeit, mint ahányszor nem tett hozzá érdemben a csapat teljesítményéhez. Elgondolkodtató, hogy a 21 éves Csősz Ricsi, aki technikai képzettségben sehol sincs Danihoz képest, hogyan tudta 3 meccsen is sokkal eredményesebben pótolni, illetve legutóbb a Haladás ellen a 34 éves Jovanovics ugyanezt tenni. A válasz pár bekezdéssel fentebb található: ők úgy játszanak, amire a jelenlegi Lokinak szüksége van.

    3. Vezetői stílus, mennyire vezéregyéniség?

“Ami engem illet: szeretnék a tavasszal is meghatározó szerepet betölteni az együttesben, és bízom benne, hogy elkerülnek a sérülések.”
/Tőzsér Dániel/

Végül, de nem utolsósorban: ez a cikk nem egy egyszerű játékosról szól, hanem a DVSC csapatkapitányáról. A vezetőkre az élet minden területén nagy figyelem összpontosul, a vezetéselmélet pedig az egyik legizgalmasabb szociálpszichológiai vagy épp gazdaságtudományi diszciplína, amely a sporttudományban is jelentős. A CSK egy bizalmi pozíció, nagy hatalommal és nagy felelősséggel jár. Nézzük meg, mennyire teljesíti Tőzsér a vele szemben támasztott elvárásokat. Illetve amíg hiányzott, az ízig-vérig Lokista Bódi Ádám mennyire pótolta eredményesen? És egyáltalán, mondhatja-e azt egy csapatkapitány szemrebbenés nélkül egy 4:0-ás zakó után a későbbi kieső ellen, “hogy bocsi srácok, nem voltunk elég motiváltak.”

Ezekre a kérdésekre igazából az előző két pont adja meg a választ. Amikor Bódin van a karszalag, veretlen a Loki, Tőzsérrel valamivel 50% alatti az eredményességünk. 9 kanadai pont áll szemben öttel, majdnem a duplája. Ha Bódi volt a vezér, a Debrecen még egyszer sem alibizett idén, Danival már háromszor.

Nem is olyan rég ezt nyilatkozta saját szerepéről:

– Az öltözőben is irányt mutat?
– Igyekszem. Az egyik legnagyobb gond, ha a játékos megelégszik azzal, hogy stabil kezdő a Debrecenben. Gyönyörű stadionban futballozhatunk, az edzőközpont kifogástalan, de attól önmagában senki sem lesz jó futballista, hogy hétszeres bajnokcsapatban szerepel. A mostani keretből nagyon kevés játékos tett le maradandót az asztalra, amit időnként elfelejtenek. [Öhm…oké. Mindenki magából indul ki.]

Végső konklúzió: Tőzsér nélkül a DVSC bizonyítottan jobb eredményeket ért el az ősszel. Erősségeit és kvalitásait a csapat játékstílusa miatt kevésbé tudja kamatoztatni. A pályán Csősz Richárd és Aleksandar Jovanovics, Bódi Ádám pedig kapitányként pótolta jobban. Az én álláspontom csak annyi, hogy aki nem motivált, az ne játsszon a csapatomban. Szép dolog az építőipar is.

Ezek után nem a saját szavaimmal, hanem Daniéival búcsúzom:

“Az öltözőben igyekszem a megfelelő értékrendet kialakítani, szerintem a mai napig tudok segíteni a csapatnak, talán az sem véletlen, hogy a csapattársaim bizalommal fordulnak hozzám. Ám a folytatás nem csupán rajtam múlik. Ha valaki úgy gondolja, hogy hátráltatom az együttest, vagy azt látja, hogy akad jobb játékos a posztomon, és ilyen-olyan tényezők miatt kikerülök a csapatból, nem zavarom tovább a légkört”

Mindörökké hajrá Debrecen!

Lucas

(a képek forrása a boon.hu és a dvsc.hu)