LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Forgalommal szemben

Alig három hete ért véget az OTP Bank Liga 2018-2019-es idényének őszi szezonja, máris elkezdődött a felkészülés a tavaszi szezonra, hiszen az eddig megszokottól eltérően február elején már tétmérkőzéseket játszik a csapat. A rövid pihenő megbolygatta a csapat felkészülési struktúráját is, aminek vannak pozitív és negatív hozadékai is. Lássuk, miként készül a csapat a tavaszi megmérettetésekre.

Kicsit ugorjunk vissza az időben december utolsó napjaira, ekkor rendezik ugyanis hagyományosan a nagy múltra visszatekintő Real Team teremlabdarúgó bajnokságot. Ezeken évek óta rendszeresen részt vett a DVSC tagjaiból alkotott gárda, sőt, mindmáig a legeredményesebb csapat a torna történetében. Idén azonban nem találkozhattunk lokistákkal a tornán, a stáb ugyanis nem engedélyezte a kispályás focit a rövid pihenő alatt, ami azért némiképp érthető is, hiszen benne van a sérülés veszélye, ami nálunk egyébként is fokozottan hangsúlyosnak számít. Tehát ez már valamilyen szinten az előszele volt annak, hogy az idei téli felkészülés eltér majd a többitől.

Az már szintén decemberben eldőlt, hogy idén nem utazik külföldi edzőtáborba a csapat. Volt már ilyenre példa az elmúlt években, ám akkor sokkal inkább költséghatékonysági szempontok játszottak közre. Nem kizárt, hogy ez most is közrejátszott a döntés meghozatalában, ám tény és való, hogy a mindössze négyhetes felkészülési időszakba nehezebben iktatható be egy ilyen kiruccanás, ahogy Herczeg András is fogalmazott, “négy hét van a bajnokságig, ebből heti egy-egy pihenőnap, két-két napot pedig pluszban utazással töltöttünk volna el“. Ezzel nehéz vitatkozni, viszont a többi csapat valamiért nem így gondolkodott.

Gyorsan utánanéztem, a másik 11 NB I-es csapat egyaránt utazik majd valahova edzőtáborozni, jellemzően Törökország a célpont (a mezőny kétharmada ide megy, az MTK kétszer is), de a tehetősebb csapatok Spanyolországot választják célpontnak. Jellemzően 10 és 14 nap közötti időtartamra utaznak a csapatok, de akad, aki ennél kevesebb, vagy nagyobb időtartamra vállalja be. Az edzőpartnerek többsége még nem ismert, de amely csapatok programja nyilvános, abból azért jól látszik, hogy többségében erős ellenfelekkel tudnak készülni a tavaszra. Mi vagyunk tehát az egyedüli élvonalbeli csapat, amely itthon készül a tavaszi szezonra, és bizony ez számtalan hátránnyal jár a kevéske előny mellett.

Külföldi edzőtábor esetén optimális időjárási körülmények és jó állapotú edzőpályák állnak rendelkezésre, illetve az edzőpartnerek közül is lehet bőséggel válogatni, optimális esetben hasonló erősségű, vagy jobb minőségű ellenfelek ellen lehet felkészülni. Szintén nagy előnye ezeknek az edzőtáboroknak, hogy mivel a nap 24 órájában együtt van a társaság, így sokkal jobban össze lehet kovácsolni a csapategységet, nem árt az, ha egy kicsit kiszakadnak a komfortzónájukból a játékosok, és együtt töltenek néhány napot. Viszont ott van a másik oldal, miszerint február elején nyilván nem törökországi időjárás és biliárdasztal simaságú gyep fogadja majd a csapatokat, így adott esetben nem hátrány, ha eleve ilyen körülmények közt készül a tavaszra a csapat, és amit Herczeg András is kiemelt, így az utazások sem csípnek le a felkészülésből értékes időket. Csakhogy ezzel nagyjából végére is értünk az itthon maradás mellett felsorakoztatható érveknek.

Az itthon készülés pozitívuma lehet tehát az időjárási körülményekhez való hozzászokás, de ez egyúttal hátrány is, hiszen nem feltétlen optimális a fagyott, havas pályákon tréningezni, ha pedig a műfüvet választja a stáb, az egyrészt sérülésveszélyes, másrészt totál más közeg az igazi gyephez képest. Ráadásul most, hogy ismét havazni kezdett, az igazi gyep épp olyan sérülésveszélyes tud lenni (vagy még jobban), mint a műfű. Az edzőpartnerek pedig igencsak behatároltak, NB I-es ellenfél kilőve, hiszen mindenki más elutazik, de jellemzően a jobb NB II-es gárdák is beiktatnak egy rövid külföldi edzőtábort. Ráadásul mi nem szeretünk az otthon melegéből kimozdulni a felkészülési időszakokban, így aztán rendre környékbeli NB II-es, vagy szerényebb erejű, közeli külföldi együttesekkel kell megmérkőznünk. Ez idén sem lesz másként, elég ha rátekintünk a programra: három NB II-es csapat, a Balmazújváros, a Budaörs és a Kazincbarcika (utóbbi kettő legalább felsőházi együttes), valamint két külföldi csapat, a rendszeresen visszajáró szlovák Zemplín Michalovce (jelenleg hetedikek a tizenkét csapatos pontvadászatban, a keretük értéke fele a miénknek), illetve a Nagyvárad, amelyről annyi infót találtam, hogy 2016 januárjában az akkor másodosztályú klub csődbe ment, így vélhetően valamilyen alacsonyabb osztályú, amatőr státuszú csapattal mérkőzhetünk majd meg. Update: a jogutódnak számító Luceafarul Oradea szintén másodosztályú csapat.

Eközben a pallagi edzőközpont egyik műfüves pályájának befedési munkálatai már hónapok óta zajlanak, ám a legfrissebb, novemberi hírek alapján nem valószínű, hogy mostanra kész állapotban van a létesítmény, így aligha tudja a csapat a felkészülés során használni. Ha mégis, akkor ismét hangsúlyozom, hogy műfüves pályáról lévén szó teljesen más, egyúttal sérülésveszélyesebb “platformon” kellene készülnie a csapatnak, ráadásul a fedettséggel az “időjárási szimulációt” is kiiktatják, így aztán ugyan mindegy lenne, ha elutazott volna a csapat külföldre. Tehát én ezt sem tudnám pozitívumként értékelni.

Nyilvánvalóan nem egy edzőtábor, annak helyszíne és az edzőpartnerek minősége határozza meg elsősorban egy csapat tavaszi szereplését, de egyrészt sokatmondó, hogy aki teheti, az külföldre megy (ismerjük az autópályán forgalommal szemben furikázó őrültről szóló viccet), másrészt az már a mi példánkból is kiderült, hogy nem feltétlen jó az, hogy sokkal gyengébb ellenfelek ellen játszunk. 2017 nyarán például magunkat csaptuk be a sok győzelemmel, ami után pofára esésként hatott a gyenge őszi rajt. Nyilvánvaló, hogy Balmazújvárosok, Nagyváradok és Kazincbarcikák elleni meccsekkel nem lehet felmérni a csapat reális formáját és erejét. Hogy végül is kinek lesz ebben a kérdésben igaza, arra majd a tavaszi szezon végén kapunk választ.

A csapat tagjai egyébként csütörtökön a SET-ben kezdtek, a keret másik fele pénteken látogat majd a Sportdiagnosztikai Központba. Ezalatt a társaság másik fele Pallagon kondizik, tehát érdemi munka ezen a héten még nem történik. Az első közös edzés szombaton lesz, jövő héttől pedig napi két edzéssel készül majd a keret, szombaton pedig az első felkészülési mérkőzésre is sor kerül a Nagymihály ellen, amit az azt követő két hétvégén páros edzőmeccsek követnek majd, hogy mindenki megfelelő mennyiségű meccsterhelést kapjon.

Azt is megtudhattuk, hogy négy fiatal, Zsóri Dániel, Nikitscher Tamás, Pintér Ádám és Szabó Árpád is a felnőttekkel készül, közülük Zsórinak én személy szerint örülök, viszont utóbbi kettőről semmit nem tudok sajnos. Ez persze nem jelenti azt, hogy tavasszal látnánk őket NB I-es meccsen, sőt, igen kicsi az odds arra, hogy még csak a meccs keretben sem lesznek ott egyszer sem, de ettől függetlenül nem rossz az, hogy belekóstolhatnak a felnőtt keret edzéseibe, és nyilván az edzőmeccseken is láthatjuk majd őket.

Ami a keret esetleges változásait illeti, ne számítsunk nagy mozgásra. Bár Herczeg András szokás szerint elmondta még decemberben, hogy jó lenne egy-két új játékost szerződtetni, de a lehetőségeink behatároltak, mindenki tudja, hogy mire céloz ezzel. Igazából egy poszton lehet változás, ez pedig a kapusposzt, ahonnan Kosicky távozására nagy esély van. Mint ahogy Nagy Sanyi esetében is lehet Kispesti érdeklődésről hallani, de erre én kicsi esélyt látok. Ha Kosicky megy, akkor kérdés, hogy nézünk-e cserekapus után (khhmVerpecz…), vagy Kovács Péter megkapja az esélyt, és második számú hálóőrré avanzsálhat. Ha igazak a hírek, akkor tovább folytatódik a légiósok leépítése Debrecenben, és könnyen lehet, hogy a következő szezonnak már külföldiek nélkül vágunk neki.

Mindezek egyöntetűen arra mutatnak, hogy továbbra is szerény költségvetéssel gazdálkodunk, és “addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér”. Az őszi szezon bizakodásra ad okot, nem látjuk azonban, hogy hosszú távon hova vezet ez a gondolkodásmód. Mi mindenesetre bízunk a sikeres tavaszi folytatásban, a többi meg majd kialakul valahogy…

(képek: dvsc.hu)