LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

DVSC SCHAEFFLER: Akarat, küzdőszellem, győzelem!

Két ponttal a zsebében térhetett haza Dunaújvárosból a DVSC női kézilabdacsapata. Annak reményében vártuk ezt az összecsapást, hogy megszakítsuk az idegenbeli rangadóinkon mutatott gyengébb szereplési sorozatunkat. Mondjuk az a tény nem mellettünk szólt, hogy legutóbb 2010-ben sikerült megverni őket saját pályájukon. Akkor (is) Köstner Vilmos volt Loki vezetőedzője.

Tavaly az év vége felé azonban ismét az ő kezébe került a csapat, a sokadik bemutatkozásán legyőztük a Budaörs gárdáját, majd Érden sem sok hiányzott ahhoz, hogy legalább az egyik pontot elhozzuk. Javuló formát mutatottak a lányok. Az kiderült már a meccs előtt, hogy ezúttal már csapatkapitányunk is bevethető, Vantara-Kelemen Vica meggyógyult, illetve a Kovács Annát sújtó térdprobléma is rendbe jött. Azt is tudtuk, hogy a vendéglátókkal sem bánik kesztyűs kézzel Fortuna, sérülések hátráltatják a Kohászt, ráadásul legnagyobb értéküket, Klujber Katrint eladták a Fradinak.

A találkozó a már-már szokásosnak mondható forgatókönyv szerint kezdődött. Az Érden tapasztalt pontatlan lövések sorozatát folytatták a lányok, ez azzal is járt, hogy naggyá tettük Csapó Kyrát, a DKKA kapusát. Eközben Szekerczés Luca és Ferenczy Fruzsina révén egy 5-0-s rohamot produkált az Újváros. Az első Loki gólra több, mint nyolc percet kellett várni. Lotte Grigel rövid időn belül két gólt szerzett, de továbbra sem álltunk a helyzet magaslatán. Az első félidő közepén öt góllal vezetett György László csapata (10-5). Vezetőedzőnk már az első játékrészben két alkalommal is le kellett tennie az időkérést jelző táblákat a zsűri asztalra. Vili bá szavai jótékony hatással voltak a lányokra, ugyanis egyre inkább elkezdett működni a gépezet. Ehhez kellett az is, hogy Triffa Ági beálljon Oguntoye Viki helyére. A Tréfi becenévre hallgató játékos nem ismert tréfát, nagyon elkapta a fonalat, sorban hárította a kapujára irányuló lövéseket. Mezőnyben Szabó Panna és Jeca Despotovic vezérletével elkezdtük a nagy felzárkózási műveletet, ezúttal a DVSC szerzett zsinórban öt gólt, amelyre nem volt válasza a hazaiaknak, harminc perc játékot követően döntetlen volt az állás (13-13).

Szerencsére a szünet nem törte meg a lányok lendületét, a folytatás már úgy alakult, hogy akár a meccset is el tudtuk volna dönteni viszonylag hamar, de amikor magabiztosnak nem nevezhető háromgólos előnyre tettünk szert, akkor jött a kapkodás. Több támadásunkat is elhamarkodottan, ziccer kialakítása nélkül fejeztünk be. Ezzel a felelőtlen, vagyis inkább könnyelmű játékkal visszahoztuk a meccsbe a Kohászt, akik éltek is a lehetőséggel. A mai világban a kézilabdázás igencsak felgyorsult az elmúlt évtizedekhez képest, azonban nem minden esetben kell ezt az őrült rohanást játszani. Néha igenis passzívig is lehet játszani, az ellenfélnek is demoralizáló tud lenni, ha akkor kapja a gólt, amikor már csak egy két passzra van lehetőségünk.

Az utolsó tíz percre úgy fordultunk rá, hogy ez egy teljesen háromesélyes meccs végkimenetel szempontjából (22-22). A végső hajrában Jelena ismét nagyon fontos gólokat szerzett, amely végül két ponthoz segítette csapatunkat. Hősies küzdelemben megőriztük előnyünket a találkozót záró dudaszóig. Csapatunk legjobbja ismét Jelena Despotovic volt. Átlövőnk formája az előző szezonban látotthoz közelít, a Budaörs ellen öt, az Érd ellen nyolc, a Kohász ellen pedig hét gólt szerzett hasznos védőmunkája mellett. Rajta lehet leginkább megfigyelni mennyivel aktívabb a szezon elejéhez képest. Kiemelendő volt még Triffa Ági, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a felzárkózásunkban, illetve Lotte mellett Tóvizi Petra is igen aktív volt. Ez a diadal csapatmunka volt!

DKKA – DVSC SCHAEFFLER 24-25 (13-13)

Záró gondolatok: Ezen a meccsen nem csak két pontot szereztünk, hanem hatalmas lelki löketet is. Nagyon régóta nem sikerült közvetlen riválisaink otthonában nyernünk, ezzel átszakadhat egy gát, amely elég sok bosszúságot okozott az elmúlt hónapokban, években. Köstner Vilmos visszatérésével egy teljesen másik arcunkat mutatjuk, meggyőződésem, hogy ezt a meccset Pal Oldrup Jensennel nem fordítottuk volna meg. A rossz kezdés után a csapat megmutatta mentális erejét, küzdőszellemét, ami akkor is dicséretet érdemel, ha nem sikerült volna nyernünk. Kimásztunk a nagy gödörből, amelybe saját magunkat taszítottuk. Az érdi meccs után elhangzott, a kiélezett szituációkat jól megoldva kell megtanulni megnyerni a meccseket. Ezen a téren is történt előrelépés. A túlzott akarás miatt becsúsztak hibák, de szerencsére ezeket jól kiküszöböltük. Azonban a folytatásban ez egy nagy feladat lesz, mert nem biztos, hogy mindig belefér. Előnyünkre válik hosszabb távon is, ha ilyen szépen el tudjuk osztani a terhelést, csapatként játszva, közösen harcolni a pontokért, győzelmekért!

Szép volt lányok! Nagyon büszkék vagyunk rátok!

Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!

Iceman

(fotó: dvsckezilabda.hu)