LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Loki akták #5 – A Kosicky-saga

Új sorozatunkban olyan furcsa, helyenként kínos, vagy épp vicces sztorikat elevenítünk fel a DVSC múltjából, ami nagy jelentőséggel bírt a jövőre nézve, mindenki számára megmosolyogtató, vagy szimplán abszurd, üde színfoltja volt a honi labdarúgásnak, ahol mint tudjuk bármi is megtörténhet. Ötödik részünk hirtelen ötlettől vezérleve, no meg persze az előttünk zajló eseményeknek hála íródik, avagy mi a fenét csinálunk Kosickyvel?!

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a történelem a szemünk előtt íródik. Álmomban sem gondoltam volna, amikor ezt a sorozatot kitaláltam, hogy két epizód között megszületik egy újabb történet, amiről érdemes lehet a rovat keretein belül írni, ám most mégis ez történt. Kezdjük az elejéről, nevezetesen 2018 telétől.

Tavaly januárban ugyanis kiderült, hogy akkori cserekapusunk, Novota János (akit egyébként a kezdőbe igazoltunk még a nyáron, de ez most mindegy) egészségügyi problémák miatt nem tudja folytatni karrierjét, így valószínűleg visszavonul. Cserekapus nélkül maradtunk tehát, így gyorsan reagálva a február 3-i Kisvárda elleni edzőmeccsen az egyszeres szlovák válogatott Tomas Kosickyt teszteltük. A kapus jó benyomást tett a stábra, mégsem utazott el a csapattal két nap múlva a törökországi edzőtáborba (a hírek szerint nem sikerült vele megegyezni), ahol így Nagy Sándor mellett két fiatal hálóőrünk, Szabados és Kovács vett részt a csapat edzésein és felkészülési mérkőzésein. Ehhez képest, amint visszatért a csapat Törökországból, alig egy héttel a tavaszi szezon nyitánya előtt mégis leigazoltuk Kosickyt: két héttel azután, hogy teszteltük őt, és nem sikerült vele megegyezni.

A tavasz nem sok sikerélményt tartogatott számára, a bajnokságban csupán egy mérkőzésen, a szégyenteljes balmazújvárosi 0-4 alkalmával védhetett (nem az ő sara volt egyébként az a vereség), míg a kupában öt találkozó jutott neki az elődöntőig menetelő Lokiban, ezek közül a Honvéd és a Felcsút ellen is lehozta egyszer kapott gól nélkül a találkozót. Nagyon úgy tűnt, hogy nincs versenyhelyzet közte és Nagy Sanyi között, a stáb egyértelműen letette voksát utóbbi mellett, így felmerült, hogy már akár a nyáron távozik. Ez azonban nem történt meg, de nem is indultak tiszta lappal hálóőreink, hiszen az új szezont ismét Naggyal a kapuban kezdtük meg. Kosickynek így az ősszel is maradt a Magyar Kupa a terepe, ő védett a BKV Előre, a Teskánd és a Vasas ellen is – nem is rosszul.

Most télen azonban válaszúthoz érkezett mind ő, mind a klub, hiszen annak idején 1+2 éves szerződésben állapodtak meg a felek, a kétéves opciót a klub aktiválhatta, ha szerette volna. Mivel azonban alig kapott lehetőséget, úgy hírlett, hogy inkább távozna a hálóőr. Ennek megfelelően nem is kezdte meg a felkészülést a csapattal, egyetlen edzőmérkőzésen sem lépett pályára, miközben a klub már új kapus után is nézett, tesztelte Hrabina Alexet, illetve két szerb kapust is. Január 11-én aztán hivatalosan be is jelentették, hogy nem marad Kosicky.

Sokatmondó, egyben jelzésértékű volt azonban, hogy hiába teszteltük a fiatal Hrabinát már hetek óta, annyira mégsem győzte meg a stábot, hogy szerződést kössünk vele, míg a két szerb amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen mentek is. Így komoly dilemmát okozott, hogy ki lesz a cserekapusunk a tavasszal. Eközben Kosicky egy szlovák portálnak arról beszélt, hogy az NB I a leggyengébb bajnokság, ahol valaha eddig focizott, bár hozzátette azt is, hogy folyamatosan fejlődik, javul a színvonal. Ennél is érdekesebb volt azonban, amit Szima Gáborról, illetve a szerződéshosszabbítási mizériájáról mondott:

“December elejétől kezdve zajlottak az egyeztetések a Debrecennel a közös folytatásról. Maradni akartam, jól éreztem magam ott, jóban voltam a srácokkal és az őszi szezon is jól sikerült. A másik oldal is érdeklődést mutatott, minden klappolt, megegyeztünk a folytatás részleteiről, de nem írattak velem alá szerződést. A papírnak már két napja meg kellett volna érkeznie hozzám, ezért megkérdeztem a sportigazgatót, hogy mi a helyzet. Ő tájékoztatott, hogy a tulajdonos meggondolta magát.” – magyarázta az egyszeres szlovák válogatott kapus, majd hozzátette, már érkezése előtt tudta, hogy a Loki tulajdonosa nehéz természet, de erre nem számított.

Nos, ezek után mindenre számítottunk, csak arra nem, hogy még aznap délután bejelenti a DVSC, hogy Tomas Kosicky visszatér, és december 31-ig szerződést köt a klubbal. Nyugodtan kijelenthetjük: mindkét fél hülyét csinált magából, egyúttal a DVSC komolytalanná vált (sajnos nem először) ezzel az egész mizériával. A klub azért, mert nem akart, vagy nem tudott megegyezni a játékossal a folytatásról, majd azok után, hogy három hét alatt nem sikerült helyettest találni, mégis tudott olyan szerződést kínálni a játékosnak, amit az el is fogadott. Kosicky pedig azért állít ki magáról szegénységi bizonyítványt, mert asszisztált ehhez az egészhez. Nem tudott alapemberré válni, majd negatív jelzővel (még ha jogosan is) illette a magyar bajnokságot, de ő maga is elmondta, hogy a kevés játéklehetőség ellenére is szívesen maradna. Ez nem tanúskodik túl nagy ambíciókról, még ha egy 32 éves játékosról is beszélünk: megelégszik a tisztességes fizetéssel annak ellenére is, hogy nem játszik egy általa gyenge színvonalúnak titulált bajnokság középcsapatában. A klub részéről pedig újabb negatívum, hogy ezen nyilatkozat után még képes volt visszakuncsorogni a játékost. Igazi magyaros, debreceni történet ez!