LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Loki akták #6 – Jöttek, láttak, mentek

Új sorozatunkban olyan furcsa, helyenként kínos, vagy épp vicces sztorikat elevenítünk fel a DVSC múltjából, ami nagy jelentőséggel bírt a jövőre nézve, mindenki számára megmosolyogtató, vagy szimplán abszurd, üde színfoltja volt a honi labdarúgásnak, ahol mint tudjuk bármi is megtörténhet. A hatodik részben két igazolásunkról emlékezünk meg, akik még hozzánk mérten is rövid időt töltöttek nálunk 2013-ban.

A 2012-2013-as szezon katasztrofálisan sikeredett a DVSC számára, a csapat csak a hatodik helyen végzett. Ráfért a vérfrissítés a keretre, ezért a nyáron nagybevásárlásba kezdtünk. Az átigazolási időszakban nem kevesebb, mint 11 (!) új játékost szerződtettünk (tegyük hozzá, sokan is távoztak), és nem lehetett azt mondani, hogy mindenféle jött-mentet hoztunk volna, hiszen azért többségük minőségi igazolásnak bizonyult, néhányuk évekig meghatározó játékosa volt a DVSC-nek. Akadt azonban egy-két érdekes húzás is. Közéjük tartozott az Egri FC-ből szerződtetett Horváth Zoltán, valamint a CFR Kolozsvártól érkező Cristian Bud. Előbbi egy tehetséges fiatal magyar támadó volt, aki az előző szezonban kieső helyen végző heves megyei csapatban hívta fel magára a figyelmet, míg utóbbi elég jó pedigrével rendelkezett, mert bár a vasutascsapatnál nem tette le a névjegyét, az általunk jól ismert Gaz Metan Mediasban korábban szépen termelte a gólokat a román első osztályban.

Kezdjük előbb a román légiós esetével. Rövid tesztelés után a klub július 2-án jelentette be, hogy hároméves szerződést kötött velel: “A román csatár, Cristian Bud 28 éves, 184 centiméter magas, és korábban volt a Gaz Metan és a CFR Kolozsvár labdarúgója. A tavaszi szezont az FC Bihornál töltötte kölcsönben, ahol 10 mérkőzésen 7 gólt szerzett. A román élvonalban összesen 91 meccsen lépett pályára, és 25 gólt szerzett.” Annyit érdemes volt róla tudni, hogy egy korábbi súlyos sérülése miatt kissé megfeneklett a pályafutása, ezért adta őt kölcsön többek közt a második ligás Nagyváradnak is a Kolozsvár. Nálunk viszont láttak benne potenciált. Bemutatkozó interjújában az alábbiakat mondta: “Boldog vagyok, hogy mindenben megegyeztünk a klubvezetőkkel, és aláírhattam a hároméves kontraktust. Korábban csak Romániában játszottam, de már régóta terveztem, hogy kipróbálom magam egy másik ország csapatában. Mindenképpen olyan együttesbe szerettem volna igazolni, amely a nemzetközi porondon is érdekelt. Biztosan nem lesz könnyű bekerülni a kezdőbe. Az esélyeimről nem nagyon tudok még beszélni, az edző dönti majd el, hogy berak-e.”

Nem mondhatni, hogy a felkészülési meccseken meggyőzte volna a stábot. A Kassa elleni meccsen 68 percet kapott, majd másnap a Kecskemét elleni felkészülési találkozón 15 percre szállt be. A Gaz Metan elleni főpróbán nem kapott lehetőséget, mint ahogy a Győr elleni szuperkupameccs keretébe sem került be. Emiatt másnap lépett pályára a Balmazújváros ellen azokkal karöltve, akik nem voltak érdekeltek az ETO elleni meccsen. Ott egy félidőt kapott, és megszerezte első gólját a csapatban. Majd elkezdődött a bajnokság, viszont sem a két Strömsgodset elleni EL meccsünkön, sem pedig az első négy fordulóban nem került be a meccskeretbe. Ez azért már több, mint gyanús volt, majd augusztus 21-én be is jelentette a klub, hogy máris megválik a támadótól, aki már alá is írt volt csapatához, a Gaz Metanhoz. Kondás Elemér akkor így nyilatkozott a döntésről: “Cristian Budot azért igazoltuk le, mert jó csatárnak tartottuk, aki jegyzett klubban is játszott. Sajnos azóta nem tudott meggyőzni arról, hogy segíteni tud a csapaton, ezért lemondtunk róla. Meggyőződésem szerint jobb gyorsan elintézni azokat az ügyeket, amikor a két fél kölcsönösen elégedetlen egymással.”

Valami egyébként nagyon nem stimmelt vele, mert a tőlünk történő távozása sem oldotta meg a helyzetét. A Gaz Metannál mindössze fél évet töltött el, 10 mérkőzésen egy gólra volt képest új csapatában. Januárban elengedték őt a Pandurii-hoz, de ott sem vetette meg a lábát, csupán hat meccs jutott neki a tavasszal. Nyáron Moldovába igazolt a Milsami Orhei együttesébe. Itt kivételesen jó évet futott, olyannyira, hogy 9 góljával bajnoki címhez segítette együttesét, ami különösen nagy bravúrnak volt mondható a moldáv kirakatcsapat Sheriff ellenében. A következő szezonban részese volt a Ludogorets kiejtésében a BL selejtező második körében, de a bajnokságban már kevésbé ment neki ekkor, a téli szünetig csak 3 gólt szerzett. Februárban korábbi csapatához, a CFR-hez szerződött, ahol ismét másfél évet húzott le. A 2016-2017-es szezon ismét jól sikerült a számára, hiszen 22 bajnokin 11 góllal segítette csapatát a negyedik hely elérésben (a bajnok az akkor Filipet is foglalkoztató Viitorul lett). Mindezek fényében kissé érthetetlen, hogy a nyáron miért távozott Temesvárra, ahonnan hozzánk hasonló sztori részeseként már szeptember elején kivágták. Áttette székhelyét a szintén első ligás Concordia Chiajnához, de nem váltotta meg a világot. Tavaly nyáron ismét légiósnak állt és a svájci harmadosztályban szereplő Yverdon-Sport együttesébe igazolt. A jelenleg is zajló bajnoki kiírásban eddig 14 mérkőzésen 5 gólt szerzett a most 33 éves játékos.


A mai történetünk másik főhőse, Horváth Zoltán ellentétes utat járt be román kollégájához képest. Viszonylag korán, június 18-án szerződtettük őt három évre, de előtte is már teszteltük. Így mutatkozott be: “Kezdetben nem sok lehetőséget kaptam Egerben, ám az Újpest elleni Ligakupa-meccsen sikerült gólokat rúgnom, innentől kezdve állandó csapattag lettem, folyamatosan játszottam. A szezon vége különösen jól sikerült számomra. Az Eger körül közben bizonytalanság alakult ki, sajnálom, hogy ilyen véget ért. A DVSC-TEVA megkeresésének nagyon örültem, remélem, sikerül itt is bizonyítanom. Tisztában vagyok vele, nem lesz egyszerű dolgom, de mindenképpen az a célom, hogy rendszeresen lehetőséget kapjak az első csapatban.”

Három edzőmeccsen lépett pályára, mindegyiken gólt is szerzett (Kecskemét, Gaz Metan, Balmazújváros), és bár az EL meccseken és a szuperkupa meccsen ő sem kapott szerepet, a bajnokságban megkapta a lehetőséget. A Kaposvár elleni bemutatkozó meccsén csereként beállva gólt szerzett, de jól szállt be a Mezőkövesd és a Diósgyőr elleni győztes meccseken is, utóbbin gólpasszt is jegyzett. Mindenképp volt potenciál a játékában az akkor 24 éves játékosnak. Sajnos azonban ekkor kezdték el kapargatni az Egri FC-vel kapcsolatban felmerült bundagyanús eseményeket. Nagyon hamar kapcsolatba hozták Horváthot az üggyel, augusztus végén pedig gyanúsítottként hallgatták ki. Végül vele is szerződést bontott a klub, amit egy szűkszavú közleményben tudattak: “A nyáron Debrecenbe igazolt Horváth Zoltánt a tegnapi napon gyanúsítottként hallgatta ki a Központi Nyomozó Főügyészség Budapesten, gazdálkodó szervezet dolgozója által kötelezettségszegéssel elkövetett vesztegetés ügyében. A játékost három korábbi, még az Eger színeiben lejátszott mérkőzés eredményének jogellenes befolyásolásában való részvétellel gyanúsítják. A DVSC a mai nappal a játékos szerződését közös megegyezéssel felbontotta.”

Kondás Elemér róla is megemlékezett egy interjúban: “Horváth Zoltántól kénytelenek voltunk megválni, miután gyanúsított lett az egri bundaügyben. Az MLSZ gyakorlata szerint felfüggesztik a játékjogát, tehát egyébként sem lenne bevethető. Maradtak még csatáraink, de kétségtelen, hogy ezen a poszton az utóbbi napokban megfogyatkoztunk.” Az MLSZ végül valóban felfüggesztette a játékjogát, így három évig nem futballozhatott. Ez idő alatt osztrák amatőr klubokban rúgta a bőrt, majd eltiltása leteltét követően tavaly télen igazolt Kisvárdára. Jelenleg is a várdaiakat erősíti, mi több, ő a csapat házi gólkirálya, betalált az ősszel ellenünk, és most hétvégén is ő szerezte a Haladás elleni kiesési rangadón a győztes találatot. A bíróság viszont épp az elmúlt napokban tárgyalta a korábbi vesztegetési ügyét, első fokon egy év felfüggesztett börtönt, valamint foglalkozásától történő három éves eltiltást kapott. Mivel fellebbezett, így az ítélet nem jogerős, így fordulhatott elő, hogy a hétvégén pályára léphetett. Ez viszont nem jelenti azt, hogy hosszú távon is megússza az eltiltást, hiszen ha másodfokon nem enyhítenek az ítéleten, akkor újfent kénytelen lesz abbahagyni egy időre (vagy végleg) a labdarúgást.

Két különböző esetet láthattunk tehát, hasonló végkifejlettel. Horváth esetében a klub egyértelmű, hogy nem okolható, hiszen nem tudhattuk előre, hogy belekeveredik a bundaügybe. Bud esete már kissé más, úgy látszik, hogy az ő képességeit nem sikerült felmérni a próbajáték ideje alatt. A legnagyobb vesztesei persze mi voltunk az egésznek, mert a nyár végére komoly csatárhiánnyal küzdöttünk, így kénytelenek voltunk a két futballistát a diósgyőri Seydivel pótolni. Más kérdés, hogy a szezon végén így is bajnok lett a Loki.