LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Ne vegyük komolyan?

Enderson az Ajka elleni visszavágó előtt azt kérte a csapattól, hogy vegyék komolyan, ami nem feltétlenül valósult meg. Most az a kérdés, hogy mi szurkolók vegyük-e komolyan ezt az egészet.

A Fradi elleni győzelem óta ismét döcögősen ment a csapatnak. A Paks elleni vereség és az Ajka elleni nehézkes továbbjutás után ismét egy, a táblázaton alattunk helyet foglaló csapathoz látogattunk. Az elmúlt pár hét tükrében ez nem volt túl jó előjel.

Bódira és Szécsire nem számíthattunk, ezért Damásdi bekerült a kezdőbe, hátul középen a Szatmári-Pávkovics, elöl pedig a Takács-Avdijaj párosnak szavazott bizalmat Herczeg András. A felcsútiaknál Radoki János 7 helyen is változtatott az előző fordulóhoz képest, többek között Latifi és Sós Bence is kezdőként kapott lehetőséget ezúttal.

A látottak után, hogy kevésbé fájjon, jobbnak láttam egy nem létező dimenzióba ugrani és úgy összegezni a meccsen történteket. Íme:

Ahogy azt a Felcsúton megszokhattuk, rengeteg néző és szenzációs hangulat várta a csapatokat. Ennek megfelelően hatalmas iramban kezdődött a mérkőzés, a Loki dominálta a játékot, mégis a hazaiak előtt adódott kétszer is nagy lehetőség a gólszerzésre, mind a kétszer szögletrúgás után. Válaszképpen a 16. percben Tőzsér bombaerejű szabadrúgását kellett Hegedűsnek bravúrral védenie, Avdijaj duplázása centikkel kerülte el a kaput. Lüktetett a játék, egy perccel később a másik oldalon alakult ki helyzet, egy beadás után korábbi játékosunk Sós Bence lőhetett kapásból, de a labda elszállt a kapu fölött.

Egy pillanatra sem lankadhatott a figyelmünk, hiszen néhány pillanattal később a 41. percben újabb lövést láthattunk, ezúttal Varga Kevin veszélyeztetett egy egyéni akció végén, Hegedűs szögletre tolta a lövést. Időközben Ferencziért aggódhattunk, hiszen ápolásra szorult, ami azért is volt meglepő, mert időtlen idők óta nem sérült meg szélső védőnk. Jókor jött a szünet, hiszen úgy érezte az ember, hogy levegőt is alig tudott venni az első 45 perc során, kellett egy kis pihenés a nézőknek.

Sajnálhatják, akik még a büfék tömött soraiban álltak, vagyok otthon későn értek vissza a konyhából a televízió elé, hiszen a 47. perc legelején Kassai játékvezető sporttárs büntetőt ítélt a hazaiak javára. Egy szögletrúgás utáni csúsztatás pattant rá Kusnyírra, bár a lassítás után sem lehetett eldönteni, hogy a kézzel ért-e labdához, de mivel egy világklasszis bíróról van szó, biztosak lehetünk abban, hogy helyes ítélet született, Kassaira amúgy sem jellemző, hogy könnyedén befújkálná a tizenegyeseket. Knezevic állt a labda mögé és sikeresen értékesítette a büntetőt. 1-0 a hazaiaknak a 47. perben.

A második félidőben is lüktető játékot láthattunk, gyönyörűen épített támadások, lendületes kontrák, remekül szórakozott, aki ezt a meccset választotta. Ennek megfelelően már rögtön a 78. percben a csereként beállt Zsóri Dániel veszélyeztetett, de a furfangos módon spiccel elengedett lövés elkerülte a kaput. De ahogy az lenni szokott a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat.

A 82. percben a hazaiak jöhettek nagyon veszélyes helyről szabadrúgással. Ahogy Hegedűs kapus nekifutott a saját kapujától kb. 10 méterre leállított labdának már lehetett érezni, hogy jön a baj. Jött is. A felívelés Sós Bencéhez került, aki tökéletesen tálalt középre. Annak ellenére, hogy a fiatal támadó egy pillanatra sem nézett föl, egyszerűen tudta, hogy beadására érkeznie kell valakinek, és Knezevic érkezett is. A 82. percben 2-0 a Felcsútnak. Az utolsó 10 percben még hatalmas erőkkel rohamozott a Loki, de Hegedűs kétszer is nagyszerűen hárított, így már nem változott az eredmény.

A játékosok értékelésére visszatérünk a valóságba.

Nagy Sándor – 6 
A két bekapott gólról nem tehetett, a büntetőnél még az irányt is eltalálta, de túl erős volt a lövés. Két bravúros védést is bemutatott.

Kusnyír Erik – 4
Befújtak róla egy vitatható tizit, támadásban nem tudott úgy besegíteni, mint ahogy megszokhattuk tőle. Sajnos, neki sem ez volt a legjobb meccse.

Pávkovics Bence – 5
Két belső védőnk közül ő nyújtotta a jobb teljesítményt, volt egy veszélyes fejese a meccs vége felé. A második gólunknál talán tisztázhatott volna.

Szatmári Csaba – 3 
Gyenge napot fogott ki sajnos. Az első félidőben a nála vagy 15 centivel kisebb Latifi tudott fejelni róla, azt még Nagy tudta hárítani. A második gólnál Sóst próbálta blokkolni a beadás előtt felugorva, kifordulva (8 éves korban tanítják, hogy így ne csináld).

Ferenczi János – 3
Az első félidőben Sósról maradt le csúnyán egy beadásnál, abból szerencsére még nem lett gól, a második gólunknál is ő maradt le méterekkel Knezevicsről. A támadásainkat sem tudta segíteni.

Damásdi Alex – 4
Kevés jó megmozdulása volt sajnos, de küzdött és a védekezésben is besegített. A hozzáállása dicséretes, de ma nem nagyon ment neki a játék.

Haris Attila – 5
A tőle megszokott teljesítményt hozta, többször sikerült megakadályozni a felcsúti támadásokat.

Tőzsér Dániel – 4
Volt egy jó szabadrúgása, aminek a kipattanóját ha megbecsüljük, akkor lehetett volna nagyobb helyzet belőle. Többször pontatlanok voltak a passzai.

Varga Kevin – 5
Folyamatosan bizonyítani akar, ettől kissé görcsössé válik, és sokszor túl sokat próbál magára vállalni. Ettől függetlenül ő tudott némi veszélyt kialakítani az ellenfél kapujánál.

Albion Avdijaj – 3
Amit korábban kiemeltünk vele kapcsolatban, hogy jól tartja meg a felpasszolt labdákat és pontosan készíti vissza a második hullámban érkezőknek, az ma nem igazán valósult meg.

Takács Tamás – 3
Hasonlóan szürke teljesítménye volt, mint Avdijajnak. Igaz, hogy most a kényszer szülte ezt a felállást, de ez a támadó duó nem tűnik működőképesnek.

∼•∼

Zsóri Dániel – 5
Tudott egy kicsit lendíteni a játékon, egyszer sikerült helyzetbe kerülnie, de a lövése elkerülte a kaput.

∼•∼

Herczeg András
Nagyon sokat elárul a csapatunk jelenlegi helyzetéről, hogy hátrányban mindössze egyet cserélünk a meccsen, ami azért van, mert egyszerűen nincs kit behozni. Tegnap 6 (!) védekező szellemű játékos foglalt helyet a padon.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Ilyen bűnszar meccset régen láttam. Mindkét csapat rengeteg hibával játszott, alig sikerült egy értelmes támadást felépíteni, de cserébe az iram is elég lagymatag volt. A mi teljesítményünkre is ez a „semmilyenség” – ha egyáltalán létezik ilyen – volt jellemző. Kassai befújta a szokásos büntetőjét még akkor is, ha talán nem volt jogos és ez el is intézte a meccsünket, bár meg kell jegyeznünk, hogy ha az nincs, akkor sem valószínű, hogy nyerünk, vagy akár pontot szerzünk.

Megpróbáltam nem túl komolyan venni a tegnapi meccset és ezt összefoglalót, mert így talán könnyebb. Mert ha komolyan vennénk, akkor szembe kellene néznünk olyan dolgokkal, hogy a támadósorunk annyira vékony, hogy Herczeg András a meccs utáni sajtó tájékoztatón kénytelen azt nyilatkozni, hogy Szécsi hiányát nem bírjuk el, és már nem tud milyen mentséget felhozni csak azt, hogy mi nem vagyunk olyan anyagi helyzetben, hogy bárkit is igazoljunk a télen.

Szembe kellene néznünk azzal, hogy a vezetőedzőnk, aki nélkül talán nem is lennénk első osztályúak, már lassan az egészségét kockáztatja azzal, hogy továbbra is viszi a csapatot a hátán. Úgy, hogy a felelőtlenül tett ígéretek rendszeresen nincsenek betartva, ezzel egyre nehezebb helyzetbe sodorva Herczeget, aki viszont kénytelen minden egyes ilyen gyötrelmes meccs után kiállni és vállalni a felelősséget, mert azt viszont a saját becsülete nem engedi, hogy mást hibáztasson.

Egy ilyen mérkőzés után szembe kellene néznünk azzal a kérdéssel is, hogy így, ilyen formában egyáltalán van-e létjogosultsága a labdarúgó NB I-nek. De jobb is, ha inkább nem vesszük komolyan ezt az egészet, úgy talán kevésbé fáj.

(képek: dvsc.hu)