LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Idegenben legyőztük a Kisvárdát!

Pénteken keleti rangadót láthattunk a női kézilabda bajnokság 17. fordulójában. Csapatunk Kisvárdára látogatott, aki a meccset megelőzően két ponttal gyűjtöttek többet mint mi. Hazai pályán még tavaly ősszel nem sikerült eldönteni ki a jobb. Erre a kérdésre megkaptuk a választ, győztünk a szabolcsiak ellen.

Ha választani kellene melyik meccset várom leginkább egy adott szezonban, akkor a Kisvárda elleni összecsapásokat mondanám, na persze nem azért, mert lelkesedek értük. Visszataszító szemlélet az, amit tőlük látunk hétről hétre. Egy olyan társaságról beszélünk, ahol a magyar nyelvet szinte senki sem érti, a világ különböző pontjairól összeszedett játékosok jelentős része pár éve még azt sem tudta, hol van ez a település. Aztán ha van pénz, akkor van szinte minden… Edzőjüket, Vlatko Donovicot menesztették, így az irányítás Dévényi János feladata lett. Egy olyan gárdát vett át, ahol azt a pár magyart is elpasszolták, akik még valami oknál fogva őket választották, például Horváth, Marincsák, Katona. Itt is igaz, hogy a kivétel erősíti a szabályt, mert Orbán és Pásztor maradtak. Na de miért is várom, hogy ellenük játsszunk? Nagyon jó érzés, mikor legyőzzük őket, megmutatjuk nekik, hogy nem minden a pénz, hiába van náluk kolbászból a kerítés. További pikantériát ad a meccsnek, hogy korábbi kapusunk, Pásztor Betti már azért dolgozik, hogy ők legyenek a sikeresebbek (hab a tortán, hogy Norcos, alias Lajtos Nóra is ott véd majd a következő idénytől).

Eddig háromszor játszott csapatunk bajnokit a szabolcsi kisvárosban, minden alkalommal útra keltem, hogy a helyszínen buzdíthassam a lányokat. Így volt ez múlt pénteken is, barátaim társaságában vágtunk neki ennek a nem túl hosszú útnak. Időben megérkeztünk a csarnokhoz, még egy sör elfogyasztására is volt időnk, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy Kisvárdán a 18 órai kezdés 17:55-öt jelent valójában.

Az első percekben igencsak foghíjas volt szektorunk, ugyanis ultráink csak később érkeztek. Ismét úgy kezdtük el a meccset, ahogy szoktuk, hagytuk érvényesülni aktuális ellenfelünket, ez lassan a védjegyünkké válik. Vili bá nem nézte jó szemmel ezt a “jótékonykodást”, így már a nyolcadik percben kikérte első idejét. Ekkor már jelentős előnye volt a házigazdáknak (6-2). A vendégszektorig nem hallatszott el mit mondott vezetőedzőnk, de nem is ránk tartozik, nem nekünk szánta mondandóját. A lányok hallották, értették, ez volt a lényeg (bár időkérés közben bömbölt a zene). A folytatásban Despotovic góljaival közelebb zárkóztunk, és amíg mi felpörögtünk, addig a házigazdák behúzták a kéziféket. Dévényi hiába kért időt, a Kisvárda játéka köszönő viszonyban sem volt az első pár percben látottakhoz képest. Közel tizennégy perces gólcsendjük elegendő volt arra, hogy megfordítsuk a mérkőzést (8-9). Vili bá időkérése után összeállt a védekezésünk, köszönhető ez többek között Bordás Rékának, beállósunk ha kellett faltolt, ha úgy adódott, akár két percet érően is megakadályozta a vendéglátók támadását. Hatalmas lelkierőt adhat(ott) számára a válogatott „B” keretébe történő meghívója. ‘Baba’ mellett Triffa Ági védései is kellettek a felzárkózáshoz, és abban is komoly érdemei vannak, hogy a szünetre már háromgólos előnyben vonulhattunk (10-13). Miközben adva volt a stabil védekezés, elöl a remek napot kifogó Despotovic szórta a gólokat. Összességében tehát egy nagyon ellentétes első játékrészt láthattunk, melyben ismét megmutattuk, hogy fel tudunk állni a mélypontokról. Végül nem telt meg a vendégek számára kijelölt szektor, mégis egy jó hangulatú meccset láttunk!

A folytatásban már nem volt ekkora hullámvasút a játékunkban, a második félidőben megfelelően kontrolláltuk a találkozót, továbbra is támaszkodhattunk a kemény védekezésre, támadásainkba ugyan néha hiba csúszott, ennek ellenére megléptünk ellenfelünktől (13-18). Ebben az időszakban Bordás támadásban is eredményesen kézilabdázott, ekkor szerzett rövid időn belül három gólt is. Azért nem lett jelentősen nagyobb a különbség, mert Betti a kisvárdai kapuban rendre túljárt az eszünkön, többször is védeni tudott, mikor elléphettünk volna akár hat-nyolc góllal is. Ahogyan az lenni szokott, ekkor már jobban bejöttek a házigazdák próbálkozásai, de ez is csak arra volt elég, hogy kissé felzárkózzanak (16-19). Azonban ez nem azt jelenti, hogy ne kontrolláltuk volna a rangadót. Látványosan nagy kedvvel játszottak lányaink. Jeca bátran próbálkozott lövésekkel, melyből rendre gólok is születtek, nyolc alkalommal zörgette meg a hálót montenegrói átlövőnk. Ezzel ő lett csapatunk, valamint a mezőny legeredményesebb játékosa. Arany Rebeka is sok időt töltött a pályán, ziccerbe csupán egy alkalommal került, de nem hibázott. Lotte Grigel magabiztosan dobta büntetőit. Nem sorolok fel mindenkit, bár megtehetném, mert ez a győzelmet a kiváló csapatmunka hozta meg, remek egyéni teljesítményekkel megfűszerezve. Ezt várjuk a szezon hátralévő részében is, így válhat igazzá a nyári junior vb jelmondata: „…bármi megtörténhet”. Ezzel a lendülettel kell nekivágni a hátralévő meccseknek.

Kisvárda Master Good – DVSC SCHAEFFLER 17-23 (10-13).

Következő tétmérkőzésünket március 27-én rendezik, ekkor az FTC csapatát látjuk vendégül. A szakmai stáb három edzőmeccset is leszervezett a szünet idejére, az elsőn már túl is vagyunk, ugyanis a Kisvárda érkezett a Hódosba ma délután. 27-27-es döntetlennel zárult az összecsapás, melyet nagyjából százan néztünk meg kinn a csarnokban. Az első félidőt remekül kezdtük, mégis sikerült fordítani a vendégcsapatnak, a második játékrészben sikerült ismét magunkhoz ragadni a vezetést, végül nem lett meg a győzelem. A lányok megkapták a terhelést, a meccs elérte a célját, sérülés nem történt, így pozitív hozzáállással kell viszonyulni ehhez a találkozóhoz. Ma  Oguntoye Viki is jó napot fogott ki, de Triffa is mutatott be szép védéseket. Anna Punko volt a legaktívabb, akciógólok mellett több ízben büntetőből is eredményes tudott lenni, védekezésben ma nem voltunk olyan feszesek mint pénteken, támadójátékunk sebessége sem volt a maximumon, ezt nehezményezte többször is Vili bá.

Összegezve: mindenki játéklehetőséget kapott, láthattunk nagyon szép gólokat. Kiderült, hogy miben kell még javulni a sikeres folytatás reményében. Örömteli, hogy a fiataloknak is szerepet szán a stáb, Arany Rebi szinte egész meccsen játszott! Reméljük tud élni a lehetőséggel, Kisvárdán ügyes volt, ma sem mozgott rosszul, úgy gondolom Varsányi Nórinak is jó motiváció, ha látja, hogy meg kell küzdeni a csapatba kerülésért. Folytatás jövő héten kedden 17:15-kor az Eger ellen szintén a Hódosban.

Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!

Iceman

(képek forrása: kisvardaikezi.hu)