LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

A szokásos forgatókönyv

A futball egy olyan játék, amit 22-en játszanak, és a végén mindig nyer a Vidi a Loki ellen. Nem pont így szól Gary Lineker elhíresült mondata, de sajnos abszolút ráilleszthető erre a párharcra. Immár négy éve nem terem nekünk babér a Videoton ellen, és azon kevés alkalmakkor, amikor elhúzzák előttünk a mézesmadzagot, amikor azt hisszük, hogy végre sikerül megtörni a rossz sorozatot, akkor is legyőznek minket vagy egy szabálytalan góllal, vagy egy lehetetlen bombagóllal, vagy két mákos találattal, mint ma.

A válogatott szünetben nem hogy nem sikerült felépülnie a sérülteknek, hanem újabb játékosok csatlakoztak a maródiak listájára. Avdijaj még a Kövesd elleni kupameccsen sérült meg, és úgy tűnik nem sikerült felépülnie azóta. Kusnyír az utóbbi hetekben jobbára csere volt, most a padon sem foglalt helyet, nem tudni, hogy milyen okból kifolyólag, de vélhetően sérülés miatt. Szatmári szintén kidőlt, így pedig Kinyiknek középen kellett játszania Pávkovics mellett, a jobboldali védőnk pedig így Kusnyír hiányában Bényei volt ismét. Herczeg András ezúttal is öt középpályással próbálta stabilizálni a csapatot, a támadósorban pedig ezúttal Szécsi kezdett egyedül, Takács és Zsóri csak a cserepadon foglaltak helyet.

Az első félidő magyar szinten is katasztrofális színvonalúra sikeredett, sok szót kár is fecsérelni rá. A szívbajt csak Nagy Sanyi hozta ránk két alkalommal, először egy rossz helyre ütött, majd egy rossz helyre lőtt labdával. Azért említsük meg azt is, hogy az első percekben nagyot védett Milanov fejesénél. Előttünk is adódott egy nagy lehetőség nem sokkal később, egy lepattanó labda Ferenczit találta meg, aki teljesen szabadon bikázta méterekkel kapu fölé a labdát jó 9-10 méterről… Talán még az érdemel említést, hogy a félidő közepén egy ígéretes támadásunkat a kidurranó labda akasztotta meg. Az unalmas első félidőhöz kellett az is, hogy a hazaiak rendkívül enerváltan játszottak, amire nem mentség az, hogy több játékosuknak válogatott kötelezettsége volt, hiszen csak 2-3 játékosuk volt, akik pályára is léptek hazájuk válogatottjában. Nekünk pedig tökéletesen megfelelt a 0-0, így nem is erőltettük nagyon a támadásokat, amit az egy szem Szécsivel elöl nem is nagyon tudtunk: az apró termetű támadónak semmi esélye nem volt Juhász és Vinicius fogságában, támogatójátékot pedig legfeljebb csak Bóditól és Vargától remélhetett, bár utóbbi ma is egyedül akart mindent megoldani (erre majd még később bővebben is kitérek).

Hogy végül értékelhető színvonalú összecsapás kerekedjen a mai meccsből, ahhoz kellett Tőzsér szép szabadrúgásgólja az 54. percben. Történt ugyanis, hogy Varga Kevin szeretett volna végigszlalomozni a hazaiak térfelén, ám elfogyott a lendülete és ketten is körülvették, így megpróbálta sarokkal visszatenni a labdát, ami nem sikerült, viszont szerencsénkre felrúgták őt. A megítélt pontrúgást pedig Tőzsér mesterien csavarta be, bár megköszönheti, hogy a hazai védőjátékosok nem ugrottak fel a sorfalban. Innentől mi visszaálltunk sündisznóállásba, a hazaiak részéről pedig megkezdődött az egykapuzás, bár kapuzásról szó sem volt, cserébe folyamatosan záporoztak be szélről az ívelések, amiket többnyire hatástalanítani tudtunk.

Valahogy az volt viszont az ember érzése, hogy előbb-utóbb úgyis bekotornak valami szerencsés gólt, ha máshogy nem, akkor szabálytalan körülmények között, amire nem egyszer volt példa az utóbbi években. A szünetben írtam is admintársaimnak, hogy tuti valami megpattanó szar lövésből kapunk majd gólt. Kivételesen eltekintettem volna attól, hogy igazam legyen, de sajnos bejött a jóslatom: a 77. percben Scsepovics gyenge lövése pattant meg az egyik védőnk lábán úgy, hogy védhetetlenül vágódott a kapu sarkába. És mivel még bőven volt hátra idő, így a hazaiak nem álltak vissza és mentek tovább a győzelemért, ami össze is jött nekik egy hasonlóan mákos találattal, Hodzic lövése ugyanis pont az üresen érkező Pátkai elé pattant a kapufáról (hogy maradhatott amúgy üresen?!)… Az egy pontot megmenthettük volna, ám Ferenczi lágy ívelésére hiába érkezett jól Zsóri, fejesét bravúrral tolta ki Kovácsik. Így hiába a remény, hiába a vezető találat, ezúttal sem sikerült győznünk a NERlegvárban.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 6 
Összesen három nagy védése volt, egy a meccs elején, kettő a második játékrészben. Az eladott labdájával a szívbajt hozta ránk, de nem lett végül baj belőle. A gólokról nem tehetett, nem rajta múlt tehát a mai meccs.

Bényei Balázs – 4
Nagyon messze van a másfél évvel ezelőtti formájától, amikor még az őszi szezon álomcsapatába is beválasztotta őt az Nemzeti Sport. Ebben persze közrejátszik a hosszú kényszerpihenő az elmúlt hónapokban. Örülnék neki, ha vissza tudná nyerni korábbi formáját, mert most rendkívül darabos mozgása van, emellett támadásban sem nagyon tud hozzátenni a játékunkhoz.

Pávkovics Bence – 5
Ma ő volt a legjobb a védelmünkben, biztos pontja a csapatnak, amióta beverekedte magát a kezdőbe. És mivel még csak most töltötte a 22-t, így szép jövő állhat előtte.

Kinyik Ákos – 4
A meccs elejétől indulatosan és feszülten játszott, sokat reklamált és faultolt, így borítékolható volt, hogy nem hozza le sárga nélkül a mérkőzést.

Ferenczi János – 4
Nehéz most az ő játékát objektívan megítélni. Rohadtul bosszantó, hogy az ő lövőtechnikájával képtelen úgy meglőni a labdát, hogy az ne méterekkel menjen fölé. Márpedig nem először fordult az elő, hogy tiszta lövőhelyzetben kibikázza a stadionból a labdát. Védekezésben is éreztem nála némi bizonytalanságot, de a végén jóvátehette volna a hibáját, ám a badását nem sikerült Zsórinak gólra váltania.

Tőzsér Dániel – 6
Nem lehetett rá panasz ma sem, szép gólt szerzett szabadrúgásból, és egy ideig ült is a szerepeköre is a védelem és a középpálya kapocsaként.

Bódi Ádám – 4
Visszafogott teljesítmény, sajnos nem láttunk most tőle emlékezetes momentumot. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy többnyire védekeztünk, főleg a vezető gólunk után.

Haris Attila – 4
Nem játszott most jól, emlékszem, hogy egy kontra a botladozásán halt el, a második gólnál pedig tök üresen hagyta Pátkait.

Aleksandar Jovanovic – 5
Ő emelkedett most ki leginkább a középpályánkról, hatékonyabb szűrőmunkát végzett szerintem Harisnál, a második félidő végére el is fáradt.

Varga Kevin – 3 
Kevin-Kevin… Nem tudja megérteni, hogy a foci egy csapatjáték. Ha labdát kap a szélen, és van előtte terület, akkor bekapcsolja a csőlátás üzemmódot, és onnantól várhatja bárki is, hogy passzoljon. Legalább 2-3 ígéretes kontránk halt el azon, hogy egyedül akart mindent megoldani, arra tisztán emlékszem, hogy egy alkalommal nem adta le a szélen üresen érkező Harisnak a labdát, aki utána kérdőre is vonta, és Bandinak kellett lenyugtatnia őt. Bár a gólunk előtti szabadrúgást is ő harcolta ki, de az sem inkább az ő érdeme, sokkal inkább a védők felelőtlensége volt. Kár érte egyébként, mert egy ügyes, gyors és technikás játékos lenne, aki hatalmas jolly joker lehetne a mi játékstílusunkban/taktikánkban. Így viszont csak jobbnál jobb kontratámadásokat akaszt meg.

Szécsi Márk – 4
Nem volt szívbajos Herczeg András, hogy bedobta őt koncnak a hazai védő-fenevadak közé. Borítékolni lehetett, hogy esélye sem lesz Juhászék mellett, Zsórinak jobban örültem volna, ő meg tudja tartani a labdákat, és a fejjátéka is jobb. Szerintem nem volt jó húzás több, mint 80 percig fennhagyni elöl.

∼•∼

Csősz Richárd, Zsóri Dániel, Takács Tamás – 0
Mivel későn kezdtünk el cserélni, így nem sok értelme van külön értékelni a cseréink teljesítményét, mivel egyiküknek sem volt sok ideje hozzátenni a játékunkhoz. Ehhez Zsóri állt a legközelebb, akinek a fejesét hatalmas bravúrral védte Kovácsik a 90. percben. Kár érte.

∼•∼

Herczeg András
Azzal egyet tudtam érteni, hogy egy támadóval kezdtünk, ez az utóbbi hetekben eredményes taktika volt, hiszen három meccset nyertünk meg zsinórban. Azzal már kevésbé értek egyet, hogy Szécsi volt a csatár elöl. Persze én nem látok bele, hogy ki milyen állapotban van, de talán jobb lett volna Zsórival kezdeni, vagy hogy merészet mondjak, talán még Takáccsal is. A vezető gól után szokás szerint megijedtünk és hátramenekültünk a kapunk elé, ezt ő is beismerte a mérkőzés után, hogy talán túlságosan is visszaálltunk. Ezeket jobb csapatok sajnos rendre megbüntetik ellenünk, pláne a Videoton. A cserék is későn jöttek szerintem, Zsórit lehetett volna hozni már a 60. perc környékén is.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Hiába volt izgalmas a második félidő, nem tudom elfelejteni az értékelhetetlen első játékrészt. Ráadásul a meccs színvonalán nem a mi játékunk emelt, a vezető gólunk csupán egy eszköz volt, hogy felélénküljön a találkozó. Ebből adódóan nem tudom jónak értékelni a játékunkat sem, hiszen jobbára kapura veszélytelenek voltunk, bár Ferenczi és Zsóri is betalálhatott volna, ám a vezető gólunk utáni gyáva játékot látva sajnos borítékolható volt, hogy nem fogjuk kihúzni végig. Pintér Csabán legfeljebb azt tudom kérdőre vonni, hogy ha Zsóri sárgát kapott a Stopira elleni ütközete után, akkor a színesbőrű védő miért nem kapott lapot, amikor letarolta Sanyit a hosszabbításban?

Kicsit bosszantó, hogy sorozatosan alulmaradunk a Vidivel szemben. Mondjuk legalább tudjuk, hogy mit éreznek a diósgyőriek, mikor ellenünk játszanak… Én személy szerinte a legkevésbé ezeket a meccseket várom, mert mindig valami peches, szerencsétlen, vagy elfújt meccsen maradunk alul ellenük, ha pedig egyik sem érvényesül, akkor szimplán szarrávernek minket. Mindegyikre volt példa az elmúlt években: tavaly például úgy nyertek kétszer 1-0-ra hazai környezetben, hogy Kassai fújt nekik egy szánalomtizit a hosszabbításban, majd tavasszal kézzel szereztek gólt. Aztán nem egyszer beleszaladtunk egy ötösbe ellenük is, de Debrecenben például úgy nyertek legutóbb 1-0-ra, hogy semmivel nem voltak jobbak. Az idei szezonban legalább egy pontot már tudtunk csípni ellenük augusztusban, de akkor is úgy, hogy a szezon legfontosabb meccsére készültek a Malmö ellen (és persze egy olyan góllal egyenlítettek a végén, amilyet soha többet nem fog lőni a srác). Szóval szívem szerint le se játszanám ezeket a meccseket, írjunk be előre kilenc pontot a Vidinek. Még az is jobb, mint az, hogy felcsillan a remény, ami aztán a végén rendre szertefoszlik.

Na de most hogy túl vagyunk rajta, végre koncentrálhatunk a fontosabb feladatokra. Elsőként például arra, hogy kedden továbbjussunk a Mezőkövesd ellen a kupában. Aztán jön egy fontos hazai meccs az MTK ellen, majd sorra jönnek a rangadók idegenben. A harmadik helyhez muszáj lesz a Honvéd-Újpest páros ellen pontot, pontokat szerezni idegenben, ami nem lesz könnyű. És még a Fradihoz is megyünk… E mellé persze kell az, hogy a hazai találkozóinkat kivétel nélkül megnyerjük. Jó lenne, ha a sérültek minél előbb felépülnének, április nagyon sűrű és nehéz hónap lesz.

(fotók: vidi.hu/dvsc.hu)