LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Ismét elődöntőben a Loki!

Mezőkövesden vendégeskedett kedd este a DVSC, a tét pedig a Magyar Kupa elődöntőjébe jutás volt. A hazai 1-0 után jó, de veszélyes helyzetből várhattuk a visszavágót és abban reménykedtünk, egy idegenbeli góllal megpecsételjük az összecsapás sorsát.

A kezdőket elnézve egyik csapat sem igazán tartalékolt, nálunk Kosicky, Barna, Jovanovic és Zsóri voltak azok, akik többnyire csak a kispadon kezdik a mérkőzéseket, viszont azt jó volt látni, hogy két csatárral, megerősített középpályával kezdjük a találkozót.

A mérkőzés egyből 1-1 sárgával és 1-1 hihetetlen helyzettel kezdődött. Előbb a Loki egy szélről betett labda után szerezhette volna meg a vezetést, ha Tőzsér időben kitalálja, melyik testrészével szerezzen gólt – de még a kezével sem sikerült. Nem sokkal később a Mezőkövesd játszott végig egy akciót, a középre passzolt labdát viszont 5 méterről, az üresen álló játékos futballistához nem illő módon találta el. Maradt a 0-0.

Az ezt követő időszak igazából Moutariról szólt, szép beívelések, jó összjáték Vadnaival, ügyes megindulások. Gól egyik beadásból vagy lövésből sem született. DVSC támadásra egészen a 34. percig várni kellett, ekkor Bódi lövése akadt el egy védőben. A kontrából azonban ismét majdnem gólt kaptunk, a közeli fejest azonban bravúrral védte Kosicky. A 40. percben már a hálónkba is került a labda, de a gól lesről született, ismét maradt a 0-0, aminek ekkor már kimondottan örülhettünk. Sokatmondó volt, hogy Bódi labdavesztése után Tőzsérnek kellett becsúszva szerelnie a tizenhatoson belül.

Az első félidő utolsó néhány perce több lehetőséget is tartogatott mindkét oldalon, de a Mezőkövesd tett többet a vezetést jelentő gólért, így Drazic egy hibásan befújt szöglet után büntetett. Góljával 1-0-ra vezetett, ezzel a kupában kiegyenlített a hazai csapat. Az nyilvánvaló volt, hogy ezt nem játszhatjuk így tovább, különben búcsút inthetünk az elődöntőnek. Kíváncsian vártam, változtatunk-e a második félidőben, mert ezt a játékot folytatva biztos voltam benne, hogy a második Mezőkövesd elleni kupapárharcunk után (2009/10: összesítésben 8-4) nem mi fogunk továbbjutni.

Azonban a második félidő elején újabb Kosicky védésnek kellett örülnünk, Drazic finom pöccintése után. A szöglet utáni kavarodásban Zsóri veszített labdát, így ismét veszélyeztettek a hazaiak, szerencsére a próbálkozás célt tévesztett. Ekkor már pályán volt Varga Kevin Jovanovics helyén, de nem sokkal később Takács is érkezett, Zsóri helyére, aki első labdaérintéséből majdnem gólt fejelt. Egy Loki-gól gyakorlatilag eldönthette volna a találkozót.

Az 56. percben Moutari emelése ment el centikkel a felső kapufa fölött. Négy percre rá megismétlődött az a jelenet, amit Takács beállása után láttunk: Bódi beívelt jó 30 méterről, a labdára pedig érkezett Takács. Most azonban sokkal jobb kimenetellel, ugyanis sikerült úgy megcsúsztatnia a labdát, hogy megszerezzük az oly fontos idegenbeli gólt! Takács Tamás góljával 1-1 volt ekkor az eredmény.

A Mezőkövesd továbbjutási esélyeit tovább rontotta, hogy Eperjesi 10 percen belül 2 sárgával a birtokában 23 perccel a mérkőzés lefújása előtt az öltözőbe kényszerült. A 76. percben jött a harmadik cserénk is, Csősz váltotta a nagyot küzdő, de egyetlen lehetőségét csúnyán elhibázó Szécsit. A cél tehát egyértelmű volt: minél tovább kihúzni kapott gól nélkül. A Mezőkövesd előtt pedig egyetlen út maradt: minél előbb betalálni, hogy még maradjon egy kis reményük a legvégéig.

A két csapat játéka kiölte egymást, a Lokinak még az is belefért, hogy Varga szép átadása után Haris elbotorkálja a helyzetét. Különösen azért, mert nem sokkal később Csősz senkitől sem zavartatva kapott egy lapos passzt, amit gyönyörűen helyezett a kapu felső sarkába. 1-2! Így nem csak a továbbjutást, de az újabb Mezőkövesd elleni sikert is megszereztük.

Értékeljünk!

Kosicky (5) a gólban benne volt, és nem mindig állt a helyzet magaslatán, de volt két nagyszerű védése is.

Kusnyír (5) a jobb oldalon aktívan kivette a részét a mérkőzésből, de igen megkínlódott Moutarival. Középen Kinyik (4) gyakran nem találta a helyét, Pávkovics (5) viszont annál jobban éreztette, hogy ma is nehéz lesz átjutni rajta. Barna (4) ma sem volt igazán formában, de ő is igyekezett – ahogy azt megszokhattuk tőle.

Tőzsér (5) az első félidőben többet mutatta magát. Haris (5) továbbra is nagyot küzd meccsről meccsre, sok rúgást kap, de a helyzetkihasználásban még mindig várjuk a szintlépést. Jovanovictól (4) láttam szép megmozdulásokat, de összességében jogos volt a cseréje. Bódi (6) az első félidőben is igyekezett, de a második félidei játékával sokat tett azért, hogy a DVSC továbbjusson, két gólpasszt is kiosztott.

Szécsi (5) előtt nem adódott sok lehetőség, Zsóri (3) viszont ma nagyon gyenge volt, egy-egyes szituációkban és a saját kapuja előtt is sokat hibázott; bár gólveszélyesebb is volt mint Szécsi.

A cserejátékosaink közül Varga Kevin (5) igyekezett, Takács (6) góllal segítette továbbjutáshoz a Lokit, Csősz (6) pedig bár csak tizenöt percet kapott, jó játékkal és góllal hálálta meg a bizalmat.

Herczeg András az értékelésében is kiemelte, hogy nagyon gyengén játszottunk az első félidőben, de időben és jó cseréket húzott meg, és bár Bódi feljavult játéka is kellett a győzelemhez, a stáb ma jól meccselt. A mérkőzés színvonala egy erős kettest, a csapat teljesítménye egy gyenge hármast, a játékvezető pedig a rosszul megítélt szögletrúgás és viszonylag sok lap ellenére is megérdemel egy négyest.

Bár az első félidő után bosszankodhattunk, a végeredményre azonban nem lehet panaszunk, a Loki győzött, összesítésben pedig 3-1-gyel elődöntőbe, a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé jutott. Ez az eredmény mindenképp tapsot érdemel, ha pedig a sorsoláson elkerüljük a Vidi-Fradi továbbjutóját, akkor ismét reménykedhetünk egy kupadöntőben. És azért valljuk be, azért az jól esne.

Gratulálok a továbbjutáshoz!
Csibu