LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Ferenczi – MTK 3:1

Sikeres héten van túl a Loki. Kedden bejutottunk a Kupa elődöntőjébe, a hétvégén pedig a vártnál talán még simábban is intéztük el az MTK-t hazai pályán. A kimondott céljaink eléréséhez létfontosságú 3 pont megszerzése nagyban köszönhető a karrierje legjobb meccsét játszó Ferenczi Jánosnak, aki két gólt és egy előkészítést vállalt, ám az korántsem igaz, hogy végig lefociztuk volna a kék-fehéreket.

Az együttesek helyezése közti különbség, illetve a Loki hazai formája és az MTK idegenbeli formája közti kontraszt a DVSC sikerét vetítette előre. Ám a mai, posztmodern NB I-ben senki ellen sem lehet biztosra menni, illetve mivel kedden küzdelmes MK-meccsen volt jelenésünk (ráadásul idegenben), a Lokisták esetleg aggódhattak, hogy mi van, ha esetleg épp nálunk támad fel a szezont remekül kezdő, de később megtorpanó MTK. Mint kiderült, az aggályaink alaptalannak bizonyultak.

A Loki kezdőjében ezúttal sem volt nagy meglepetés. Nagy Sanyi előtt a Bényei-Kinyik-Pávkovics-Ferenczi védelem kapott szerepet, kiegészülve a Bódi-Haris-Tőzsér-Varga középpályával. A gólokért a Takács-Szécsi duó felelt (volna). Az egyetlen meglepetés Kusnyír kimaradása volt, de annak az volt az oka, hogy jelenése volt az U19-es csapatunk létfontosságú meccsén, egyébként szintén az MTK korosztályos csapata ellen. A vendégek kapuját a múlt héten a DVTK ellen bekerült Horváth őrizte, előttük egy védőhármas, amelyet Balogh Balázs, Pintér Ádám és Gengeliczki Gergő alkotott, mely elméletben kiegészülhetett volna Katonával és Selinnel. Először talán anno Marco Rossi játszatott hasonlót a Honvédban. Előttük a rutinos Kanta és Vass Ádám, és a szintén egyre rutinosabb (=örök ígéretté avanzsáló) Bognár István játszottak Gera Dániel és a 36 esztendős Torghelle mögött. Érdekesség, hogy mindkét vezetőedző a kezdőbe nevezte azt a csatárát, aki a legnagyobb jolly joker szokott lenni csereként beállva, és aki egyben a házi gólkirály.

A mérkőzés változó intenzitással csepergő esőben kezdődött 17:00-kor Kassai Viktor sípszava után. A Loki pedig rég kezdett meccset ilyen jól. A 4. percben már az első támadásunk lövéssel (jobban mondva fejessel) ért véget, Varga ívelését majdnem gólra váltotta Takács. Alig egy perccel később pedig egy mintaszerű támadás végén a vezetést is megszereztük! Bódi Ádám adott ragyogó mélységi passzt a beinduló Bényeinek, aki majdnem az alapvonalról tette vissza az érkező Ferenczinek, és mivel Pintér Ádám se a passzt lefülelni, se blokkolni nem tudott, Janika gyakorlatilag zavartalanul belsőzhetett a hosszú sarokba. 1:0
Ezután lejjebb kapcsoltunk és átadtuk az MTK-nak a területeket. Nyugodtan megtehettük, mert mikor hozzánk került a labda, viszonylag gyorsan ott tudtunk teremni a kapujuk előtt, amiből számos szögletet harcoltunk ki, melyeknek szinte mindegyike veszélyes volt. A vendégeket pedig nem is tudom, mikor láttam ennyire csapnivalóan játszani. Olyan fáradt és enervált, ötlettelen csapat benyomását keltették, akik gyalog tették meg az utat a meccsre a Hungária körútról. Az idő nagy részében ők járatták a labdát, de végig olyan érzésem volt, mintha egy rugós gombfoci meccset néznék, ahol minden játékosnak fix helye van, állva várja a labdát, majd egy hasonlóan lecövekelt társának próbálná továbbpasszolni. Nem csoda, hogy gyerekjáték volt őket semlegesíteni. A védelmük pedig valóságos átjáróház volt, nagyon nem működött ez a 3+2-es védősor. Arról nem beszélve, hogy a távolról sem kiemelkedő ügyességű Takács rendszeres nyerte a fejpárbajokat a nem épp alacsony kék-fehér védőkkel szemben.

A 22. percben aztán a sokadik szögletünk után ismét eredményesek voltunk. Tőzsér szögletét Horváth kiöklözte ugyan a tizenhatos legszélére, pechjére azonban épp ott robbant be megint Ferenczi János, aki még az előzőnél is szebb, pattogós kapáslövést eresztett el szinte ugyanoda. 2:0! Ez már az MTK-nak is sok volt. Alig egy perccel később a mi kapunk előtt adódott ziccer, Gera átadását Bognár a felsőlécre rúgta, ahonnan hála Istennek kifelé pattant. Ezután azonban ismét nem forgott veszélyben Nagy kapuja hosszú percekig, mi pedig nyugodtan dőltünk hátra. A fővárosiak hamarosan jelét is adták, hogy őket nem lehet teljesen palira venni. A 36. percben ugyanis Bognárnak a három előtte lévő Loki-védőből egy se lépett oda, így passzolhatott Kanta Józsefnek. Ő kiválóan és gyorsan vette észre, hogy a tizenhatosunk bal oldalán Torghellére senki nem figyel, így átívelte neki a lasztit, mire pedig Pávkovics odaért, már késő volt: Torghelle Xanyi védhetetlen gólt ragasztott a hálónkba. Echte retro-gól volt ez: a 35 éves Kanta passzából talált be a 36 esztendős Torghelle, igazi akadémiai csapathoz méltóan. (itt jegyezném meg érdekességként, az MTK átlagéletkora ezen a meccsen 29,3 év volt, ami rájuk nem jellemző matuzsálemi kor) 2:1 A csapatvédekezés kudarca volt ez a gól, mert hiába voltunk öten három támadóra, Bognár passzának pillanatában két védőnk őrizte épp a semmit, Torhelléről pedig egy az egyben megfeledkeztünk.
Az MTK ekkor talán kiegyenlíthetett volna, de kis túlzással ugyanott folytatták, ahol a két bekapott gól után abbahagyták, így a félidő maradéka eseménytelenül csorgott le.

“Senki sem kérte, hogy locsolják fel a pályát”, avagy félidei WTF: az országban tombol az aszály, a meccsen szinte végig esik az eső, de azért fellocsoljuk a füvet.

A második játékrészt a DVSC játékosainak teste sikeresen elkezdte a pályán, de a tudatos jelenlétük talán még mindig az öltözőben próbált lazítani. Borzasztóan folytatódott a meccs, 10 percig sorra vezette a támadásokat a vendégcsapat, mi pedig látszólag azt se tudtuk, milyen nap van. Persze a Vass-Schön csere is jót tett a vendégek dinamizmusának, de ez még nem magyarázza, hogy Tőzsér például hogyan passzolhat három percen belül kétszer is ellenfélhez saját térfélen, vagy hogy Kevint, Bényeit hogy hagyja faképnél szinte mindenki. Az 56. percben előbbit egy védekező típusú játékos, Csősz Ricsi váltotta, ami azonnali enyhülést hozott. A 63. percben Takácsot Zsóri váltotta, amely hozott némi lendületet a támadásainkba. A 69. minutumban aztán Ferenczi Jani passzából a végig kiválóan focizó és gólt érdemlő Bódi volt eredményes, végleg eldöntve ezzel a lényegi kérdéseket. 3:1

A végeredmény ezzel alakult ki, a hátralévő időben már csak az amúgy végig sportszerű mérkőzés legsportszerűtlenebb játékosának (aki véletlenül egy ex-Fradista, hmmm), Pintér Ádámnak a besárgulása  érdemel említést, amely Zsóri folyamatos vegzálásáért és faragásáért már régóta kijárt neki. Azon kívül Tőzsér Dani rúghatott volna egy negyedik gólt, ám Horváth mindkét lövésénél bravúrral hárított. A 79. percben volt még egy Balogh-lövés, melyet sikerült a kapu torkából, két méterről fölévágni. Az élete meccsét játszó Ferenczi Jani vezérletével 3:1-re győztünk hazai pályán, ahol idén még nem kaptunk ki és negyedszer nyertünk zsinórban. Az MTK pedig a legutóbbi 8 idegenbeli találkozóján begyűjtötte a hatodik vereségét. A tabellán nem változott a helyezésünk, mivel az Újpest végül fordított egygólos hátrányából (róluk még lesz szó), a Honvéd pedig kikapott a Videotontól.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 0
Egyszer sem tette komolyan próbára MTK-játékos, Torghelle gólját pedig nem védhette, arról nem ő tehet. Kisebb lövéseknél (pl. Torghelle sarkazásánál) és néhány hatástalanításra váró szögletnél volt csak szükség szolgálataira, ezeket megoldotta. A meccs elején ismét öklözött rossz helyre egy ívelést (ez egy nagyon rossz szokása újabban), de nem lett belőle baj.

Bényei Balázs – 4
Mivel Kusnyírt az U19-es csapatnál hívta a kötelesség (szintén az MTK ellen), ismét ő kapott szerepet jobb bekkben. Jól kezdte a mérkőzést, rögtön az elején kiváló ütemben indult be Bódi kulcspasszára, majd gólpasszt adott Ferenczinek. Utána viszont szétesett a játéka, gyakran helyezkedett rosszul és sokszor támadtak az oldalán. Az első félidő végén még a védelmembe is vettem az őt kritizáló hangoktól, de a második félidőben én is beláttam, a tegnapi meccs egyik gyenge pontja volt. Ez még mindig mérföldekre van a tavalyi formájától (amit lehet hogy sose látunk már).

Pávkovics Bence – 6
Mintha csak meghálálni akarta volna olvasóink bizalmát, akik március legjobbjának választották, az első félidő nagy részében hermetikusan zárta el a beszivárogni akaró MTK-támadások útját. Bár a bekapott gólnál részt vállalt a védelem kapitulálásából, számos jó szerelésére és tisztázására emlékszem, még úgy is, hogy jogosan kapott sárgát a 70. percben. Összességében megfelelőt nyújtott.

Kinyik Ákos – 6
Ma Kinyik volt a magabiztosabb és sallangmentesebb belső védő, ő is a hermetikus zár fontos eleme volt. Annyival viszont nem volt jobb Pávkovicsnál, hogy eggyel nagyobb osztályzatot kapjon, így kap egy kicsit erősebb hatost.

Ferenczi János – 8
Aligha lep meg bárkit ez a magas osztályzat és az arany csillagocska. Tegnapi teljesítménye egy nap bekerülhet majd “A mérkőzés legjobbja” rovatunkba. Élete első dupláját érte el bajnoki találkozón, de a legutóbbi tétmeccsig is 2013-ig kell visszamenni, melyen összejött neki a két gól egy meccsen. Akkor a Vasas elleni MK-elődöntőben két büntetőt értékesített, így most először szerzett jegyzett tétmeccsen két akciógólt. Amikor a két szépségdíjas gólja után a mindent eldöntő Bódi-találathoz is ő adta a gólpasszt, hivatalosan is ez lett eddigi élete legjobb teljesítménye a három kanadai ponttal. Borítékolható a helye a forduló válogatottjában is, le a kalappal!

Bódi Ádám – 7
Ferenczi Jani után a legjobb teljesítményt nyújtotta tegnap. Végig kiválóan mozgatta a középpályát, agilis és szemfüles volt. Sajnáltam volna, ha nem talál be, de a mindent eldöntő gól méltón koronázta meg a tegnapi produkcióját.

Tőzsér Dániel – 5
Átlagos pontszáma a nagy kilengéseinek (az esetenként hármas, néha pedig hetes megmozdulások) eredménye. Az ő teljesítménye volt a legingadozóbb és legkiszámíthatatlanabb. Rúgott csapnivaló és remek szögletet is. Ugyanígy a második félidő elején három percen belül kétszer is passzolt ellenfélhez ki nem kényszerített hibával, ugyanakkor később olyan jó helyzetbe került, ami simán gólt érdemelt volna. Ha abból betalál, elnéztem volna neki a korábbiakat, így viszont marad az 5.

Haris Attila – 6
Kiválóan szűrt az egész találkozón. Mikor jött az a szerencsétlen sérülés, egyből meglátszott a hiánya. Jovanovics beállásáig pár percre átjáróház volt a középpályánk. A Vidi elleni visszafogott teljesítménye után véleményem szerint javított.

Varga Kevin – 3 
Nyílt titok, hogy kedvelem emberként is és játékosként is, de objektíven megítélve a tegnapi produkcióját, egyértelműen ő a meccs citromdíjasa. Egyetlen egy jó megmozdulása volt a meccsen, az a távoli bomba, melyet közepesen nagy bravúrral védett Horváth. Máskülönben a csapatvédekezésben súlytalan volt és sokszor választott rossz megoldást mind mezőnyben, mind a kapu előtt. Szokatlanul korai cseréje nagyon sokatmondó. Ennél sokkal több kell!

Szécsi Márk – 4
Alig rémlik, hogy egyáltalán a pályán volt, abszolút felejthető produkciót nyújtott. Lehet, hogy az Instat máshogy gondolja majd, tegnap viszont még Takácsot se tudta felülmúlni.

Takács Tamás – 5
Lehet, hogy sokan nem fogtok velem egyetérteni, de tegnap telitalálat volt őt szerepeltetni. Könnyedén elnyomta az MTK-védőket és sokszor volt is keresnivalója a kapu előtt. A gól ezúttal nem jött össze, de egyáltalán nem szolgált rá, hogy lehúzzam. Valahogy végig azt éreztem, bármikor betalálhatna, mivel viszont mások szállították a gólt, ez most belefért és egyáltalán nem bosszant.

∼•∼

Csősz Richárd – 6
Az “öltözőben maradt” csapatunkat volt hivatott stabilizálni, amikor a gyengén játszó Vargát váltotta az 56. percben a Bandira amúgy nem jellemző korai cserével. Ezeket sikeresen végrehajtotta és még támadásban is volt veszély a játékában.

Zsóri Dániel – 5
Nagyjából ugyanazt hozta, amit az addig pályán lévő Takács és gólt szintén nem szerzett.
.

Aleksandar Jovanovic – 0
Csak 8 percet kapott, de ezalatt stabilizálta a csapatot Haris kiválása után.
.

∼•∼

Herczeg András
Jó mentalitással és meglepően friss állapotban küldte pályára a srácokat. A szezonban csupán harmadszor szereztünk 3 gólt egy meccsen (Kisvárda és MTK), de az elmúlt hetek 1 gól/meccs policyját végre megtörtük (kivéve persze a Kövesd elleni MK-visszavágót). Taktikailag remekül készítette fel a srácokat, a meccsbe is jól nyúlt bele: jókor és jókat cserélt. Nem tudhatom, mennyi szerepe volt a második játékrész eleji pocsék 10 percben a félidei utasításoknak, de az lehetett az elkényelmesedett játékosok magánakciója is. Behatárolt lehetőségeihez képest a lehető legtöbbet hozta, hozza ki a gárdából, ez tagadhatatlan.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Ha látatlanban, csak az eredményjelző alapján ítél az ember, azt mondaná, ez biztos egy jó, izgalmas meccs volt. Az igazság azonban az, hogy a színvonal épphogy hozott egy erős átlagost hazai szinten. Egyedül a gólok voltak szépek, és mivel sok is esett (nem csak a fellegekből), aki debreceni kiment a meccsre, alighanem mosolyogva ment haza. A labda viszont a meccs nagy részében a statikus, ötlettelen és jórészt lomha MTK-nál volt, ami sokat rontott az összképen. Ha MTK-szurkoló lennék, biztosan a hajam téptem volna a legényeim teljesítményét látván, Lokistaként viszont sima 4-es a csapatunk teljesítménye. elégedett vagyok. Azért nem 5, mert a második félidőt valami elképesztő pocsékul kezdtük, illetve nem kellett volna sokkal többet tennünk azért, hogy kapott gól nélkül hozzuk le a találkozót, mégis csődöt mondott egyszer a csapatvédekezés. Ha Kassai mindig így vezetne ellenünk, nem lenne az egyik leggyűlöltebb bíró. Bár amúgy is sportszerű mérkőzés volt kevés szabálytalansággal, jól tartotta kézben a meccset és nem volt végeredményt befolyásoló hibás ítélete. Csupán Zsóri és Pintér afférjaival volt egy ízben következetlen, Pintérnek viszont néhány perccel később ki is osztotta a jól megérdemelt sárga lapját. Loki-játékos csak egy ízben kapott sárgát, de az is jogos volt. Ha félretesszük egy pillanatra minden korábbi jogos sérelmünket vele szemben, akkor egyértelmű, hogy most nem lehetett rá panasz.

A mögöttünk álló héten mind a két utunkba kerülő akadályt sikeresen abszolváltuk, amiért jár a dicséret. Továbbjutottunk a Mezőkövesd ellen a kupában, és még a hihetetlenül gyenge első játékrész is belefért. Tegnap pedig hoztuk a kötelező 3 pontot, mellyel kis híján fel is léptünk a dobogóra. Az Újpest azonban másfél perc alatt fordított a Mezőkövesd ellen egy vitatható tizivel és egy orbitális kapus-védelmi bakival, remek alkalmat szolgáltatva Zsótér Donátnak, hogy tovább hizlalja amúgy is többszörösen túlméretezett egóját. Így viszont maradtunk 3 ponttal a lilák mögött. Mivel a kupában sajnos kihúzták nekünk az egyértelmű favoritot, a Fradit is kiejtő Videotont, nagyon ügyesnek és szerencsésnek is kell lennünk, hogy a nemzetközi szereplés hajkurászásban ne üljünk két szék közt a földre. A Kupában jelentősen lecsökkentek az esélyeink a győzelemre, a Vidi kiveréséhez csodára van szükségünk, bárki bármit mond. Jelen állás szerint Újpest és köztünk fog eldőlni a harmadik hely sorsa. Bár elméletileg még a Honvéd is beleszólhatna, ha sikerülne megtáltosodnia, ezt a szálat azonban jövő héten elvarrhatjuk, mikor hozzájuk megyünk. Ha a kupában kiesnénk, azonban a Vidi megnyerné később a Magyar Kupát (amire lássuk be, elég nagy az esély), a bajnokság negyedik helyezése is nemzetközi selejtezőt érne. Így ha a némiképp kedvezőbb sorsolású és újabban nagyon egységes Újpestet mégsem sikerülne megelőzni, a negyedik hely segítené elérni a céljainkat. Ehhez azonban jövő héten semmiképp nem szabad kikapnunk a Honvéd otthonában, de erősen ajánlott nyerni, amivel gyakorlatilag bebiztosítanánk a negyedik helyünket. Utána két idegenbeli rangadón feni majd ránk a fogát az Újpest és a Fradi, illetve kétszer fogadunk kiesés elől menekülő csapatot (Hali és Kisvárda), az utolsó fordulóban viszont egy nyerhető hazai meccset játszhatunk ki végső ütőkártyának, ha a pontok elmaradoznak.

Ráfordultunk tehát a szezon hajrájára, ahol egyik nehéz meccset követi a másik és minden egyes pontocskának nagy jelentősége lesz. Részemről annyit mondok, a negyedik hely és a nemzetközi szereplés bőven elérhető, a harmadik helyhez és a kupagyőzelemhet viszont nem elég csupán az eddiginél is jobban erőn felül teljesíteni, de az MF-re (Mázlifaktor) is nagy szükségünk lesz. Egyetlen egy kérésem van a csapat felé: Ne. Legyen. Alibi. Se. Pedig. Bundaszagú. Meccs. Ne csináljátok velünk azt, mint tavaly a Balmaz elleni 4:0-al. Ne tegyétek próbára a türelmünket, a klubszeretetünket és ne játsszatok az érzéseinkkel, ne áruljátok el a reményünket, melyet irántatok táplálunk. Ha végig a tudásunknak megfelelőt nyújtjuk és mégse lesz meg se a kupadöntő, se a harmadik, de még a negyedik hely se, egy nap után túl fogunk lépni rajta, megyünk tovább és jogosan várhattok majd több szurkolót a Loki-meccsekre. Ha viszont azt fogjuk érezni, amit már eddig is jó párszor, hogy itt egyedül a szurkolóknak fontos az NK, ti pedig egy kiesőjelölt ellen, hazai közönség előtt “nem vagytok elég motiváltak”, azzal olyan mély sebeket okoztok nekünk, ami évekig, vagy talán soha nem gyógyul be. Kérlek szépen titeket, legyetek tekintettel erre, és akkor tűzön-vízen át veletek leszünk.

Mindörökké hajrá Debrecen!

Lucas

(a borítókép forrása a dvsc.hu)