LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Győzelmi mutatók – játékosstatisztikák

Év közben is sokat beszélgettünk arról, vajon melyik játékosunknak a legjobbak a győzelmi mutatói, hogyan szerepel egy-egy játékos a csapatban, milyen sűrűn lép pályára a Lokiban. Most, hogy vége a szezonnak, összefoglaljuk nektek, ki, hányszor és milyen eredményességgel lépett pályára az NB I-ben.

27 játékos lépett pályára legalább 1 mérkőzésen. Közülük Nagy Kevin és Kuti Krisztián 1-1 meccsen csereként állt be, Mészáros 2, Kosicky és Calvente 4-4, NB I-es mérkőzéssel gyarapították egyéni statisztikáikat, őket nevezhetjük leginkább az év kiegészítő embereinek. Hozzájuk csatlakozik nálam Bereczki, aki 6 mérkőzésen is pályára lépett, azonban ebből ötször csereként. Így 21 olyan játékos marad a keretben, aki ha nem is volt meghatározó játékos egész évben, mégis azt lehet mondani, hogy komolyabb szerepet vállalt a csapat szerepléséből.

A legtöbbször Varga Kevint és Takács Tamást láthattuk a pályán (ők csak 1-1 találkozót hagytak ki), őket követi Bódi és Haris 31-31 pályára lépéssel, valamint Nagy Sándor 30-cal. Ilyen szempontból az év során legtöbbször pályára lépőkből az alábbi kezdőcsapatot lehetne kiállítani:

Érdekesség, hogy ha azt néznénk, ki lépett pályára legtöbbször kezdőként, akkor Takács nem férne be a fenti kezdő tizenegybe, a helyét Kusnyír venné át. Takács Tamás ugyanis csak minden második (!) találkozón volt kezdő, összesen 16-szor. Ezzel ő az, aki a legtöbbször állt be csereként a mérkőzéseinken. Őt követi Csősz és Jovanovic (11-11), valamint Avdijaj és Zsóri (10-10).

Most pedig nézzük a játékosok győzelmi mutatóit. Túlságosan nagy következtetést nem szabad levonni belőle, de mégis megmutathatja a hatékonyságot. Vajon ha Tőzsér játszott, többször nyertünk? Vajon akkor ment jobban a csapatnak, amikor Takáccsal kezdtünk, vagy amikor becseréltük? Vajon melyik játékosunkkal volt a legnagyobb esélyünk a pontszerzésre és melyiket kellett volna inkább kihagyni? A három középhátvédunk közül ki mutat fel jobb győzelmi arányokat? Feltehetünk még megannyi kérdést, amelyre az alábbi táblázatból kikereshetjük a választ kedvünkre.

A kép nagy méretben ide kattintva megtekinthető: Adatok.
Sárgával jelöltem, ha a játékos csereként lépett pályára az adott mérkőzésen.

A fent jelzett 6 kiegészítő játékos statisztikáit tegyük félre, a megmaradt 21 játékos adatai következnek. Az összes játékos közül Cikos volt az, akivel a legkevesebb vereséget szenvedtük el. Hat találkozójából csupán egyet. Ez 83%-os teljesítmény, ami nyilván csökkent volna idővel, de talán ez az egy adat önmagában is jól mutatja, miért nem értjük a mai napig, hogy miért került partvonalon kívülre. Rajta kívül Jovanovic (80%), Kinyik és Csősz (78-78%) is nagyobb biztonságot jelentett. Kinyik aránya, figyelembe véve, hogy több poszton is bevetettük év közben (jobbhátvéd és középhátvéd), és 27 mérkőzésen is pályára lépett, egészen szenzációs. Csősz és Jovanovic is dicséretet érdemel, de ott nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy csak minden 3. mérkőzésükön voltak kezdők, rájuk inkább csereként számított a stáb. Cseréjükre pedig sokkal inkább akkor volt szükség, ha őrizni kellett az előnyt, vagy a döntetlent. Ettől függetlenül mindkettejük teljesítményétől tényleg le vagyok döbbenve, de ennek miértjéről majd később.

A legtöbb vereségre akkor kellett számítanunk, amikor Bényei, Zsóri (62-62%), Tőzsér (63%) és Kusnyír, valamint Ferenczi (64-64%) pályára lépett. Bényeinél még magyarázható a statisztika azzal, hogy kevés meccsen kapott szerepet (8), és sérülés után tért vissza, Zsórinál és Kusnyírnál pedig a fiatalság, rutintalanság és a csapattal való összeszokottság hiánya miatt szintén tudok elnézőbb lenni, de Tőzsér itt léte felettébb érdekes, hiszen a csapatkapitányról van szó, akinek a távollétében mégsem esett össze a csapat játéka. Ez egyrészt örömteli, hisz jelzi, hogy nem függünk tőle és vannak, akik képesek pótolni, másrészt megmagyarázza, miért volt kérdés, hogy meghosszabbítja-e lejáró szerződését, hiszen 34 éves. Valószínűleg nem csak a pályán betöltött szerepe miatt fontos a csapatnak, de ezen a statisztikán nagyon gyorsan illene javítania, hiszen úgy tűnik, ha ő a pályán van, kevésbé vagyunk sikeresek.

A legrosszabb győzelmi mutatója a Cikos-Barna-Tőzsér hármasnak van (33%), őket követi Kusnyír (36%), Bényei és Avdijaj (38-38%). A legnagyobb “döntetlenkirály” Cikos (50%) és Barna (42%).

Na, de nézzük a győzelmi arányokat, és térjünk vissza kicsit Jovanovicra és Csőszre. Előbbi ugyanis 76%-os (!!!) győzelmi mutatóval rendelkezik. 15 pályára lépés, 11 győzelem, 1 döntetlen és csak 3 vereség (kezdőként sem rosszabb a mérleg, 3 győzelem, 1 vereség). Ez a mutató bőven elég ahhoz, hogy megértsük, ha itt csak csereként számolnak vele, akkor miért választja azt, hogy keres egy másik csapatot, ahol még megmutathatja tudását. Csősz pedig az 56%-os győzelmi mutatójára lehet igen büszke. A képzeletbeli dobogóra egy olyan játékos fér fel, aki ha játszott, mindig kezdőként tette (ezt csak Haris, Bódi, Tőzsér, Nagy és Cikos érte el): Pávkovics Bencéről van szó, akivel minden második mérkőzésünket megnyertük! (50%)

A végére pedig jöjjön a kanadai táblázat, amit összesítésben a Bódi-Szécsi-Tőzsér hármas után Ferenczi és Avdijaj követ. Talán ezekből az adatokból is jól kitűnik, milyen elképesztő idényt futott Bódi Ádám.

Gól Gólpassz Összesen
Bódi 7 9 16
Szécsi 8 1 9
Tőzsér 5 4 9
Takács 6 0 6
Ferenczi 2 3 5
Avdijaj 1 4 5
Szatmári 2 2 4
Kinyik 2 2 4
Könyves 2 2 4
Varga 3 0 3
Pávkovics 2 1 3
Kusnyír 0 2 2
Bényei 0 2 2
Zsóri 1 0 1
Barna 1 0 1
Csősz 1 0 1
Calvente 1 0 1
Haris 0 1 1

 

Hajrá, Loki!
Csibu