LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

EL-leselkedő #2

Miután a DVSC elérte a „NER-en kívüli” pontvadászat bajnoki címét és a harmadik helyen végzett a bajnokságban, a fiaink meg is kezdték a felkészülést az augusztus elején rajtoló 2019-2020-as OTP Bank Ligára valamint az évek óta hőn áhított nemzetközi kupaszereplésre, aminek hosszúságát nagyban befolyásolhatja a június 18-i nyoni sorsolás végeredménye, nevezetesen hogy Fortuna mennyire lesz velünk kegyes. Ez azért is lesz kardinális szempont számunkra, mivel ezúttal a nem kiemelt kalapba kerültünk, így pedig nagyon könnyen találkozhatunk egy igazi klasszis csapattal már az első körben is. Két részes “EL-leselkedő” sorozatunkban szemezgetünk a lehetséges ellenfeleink közül.

Most lássuk azokat a csapatokat, amelyek ellen reális esélyünk van a továbbjutás kiharcolására. Elsőnek érdemes megemlíteni az előző cikkemben is említett kedvencünket, az észt Levadia Tallint, amely túlzás nélkül állítható, hogy városi riválisával, a Florával kibérelte magának a bajnoki címet Észtországban, hiszen hol az egyik hol a másik tud örülni a végelszámolásnál. Habár az előző kiírásban a Nomme Kalju megtörte ezt a sormintát, de idén nem bíznak semmit a véletlenre és vezetik a bajnokságukat a Levadia előtt. Számunkra a Levadia tökéletesen megfelelne ellenfélnek, hiszen már kétszer is találkoztunk velük a BL selejtezőkben (2009 és 2010) és a mérlegünk velük szemben szinte tökéletesnek mondható: csak egy 1-1-es idegenbeli odavágó alkalmával nem tudtuk őket legyőzni még 2010-ben. Emellett viszont három győzelem és 5-2-es gólkülönbség figyelhető meg a javunkra.

Másodjára a montenegrói Buducnost Podgoricát említeném, amely egylet leginkább a Videoton híveinek lehet ismerős, pár éve nagy meglepetésre búcsúztatta a fehérváriakat az EL selejtezőjéből a montenegrói együttes. A Sutjeska Niksic személyében már találkoztunk montenegrói ellenféllel, vegyes emlékeink vannak arról a találkozásról, hiszen itthon könnyed 3-0-s sikert arattunk, amit a visszavágón kis híján elszórakoztunk, de a 2-0-s vereség összesítésben még továbbjutást ért. Ettől függetlenül őket a verhető kategóriába soroltam. Miként a balti államok képviseletében a sötét lónak tűnő litván FK Riterait, amely a Lokihoz képest gyereknek számít a maga 14 évével, de az első osztályban jelenleg a 3. helyen állnak a korábbi válogatott Auri Skarbalius irányításával. Korábban egyébként litván ellenféllel is találkoztunk már, igaz nagyon régen, még 2003-ban: akkor hosszabbítás után Bajzát gólérzékenységének is köszönhetően kipipáltuk az Ekranas Panevzyst, amely azóta meg is szűnt.

Miként az általunk nem is olyan régen 11-4-es összesítéssel megsemmisített lett Skonto Riga is erre a sorsa jutott. Idén a letteket az az FK Ventspils fogja képviselni, amely a jelenleg is futó pontvadászatban csak az 5. helyet foglalja el, mivel két rigai csapat, a Riga FC és az RFS számít bajnokaspiránsnak a Virsligában. Dacára annak, hogy van brazil, portugál és több afrikai játékosuk is, én verhető csapatnak tartom őket. Hasonlóan vélekedek a grúz Dinamo Tbilisiről is, habár ők már a tipikus sötét ló esete inkább, hiszen nem nagyon lehet a grúz labdarúgó bajnokság erősségét így látatlanban felmérni, de kellő odafigyeléssel és fegyelmezett taktikával úgy gondolom, hogy a mi javunkra billenhet a mérleg nyelve.

Tovább szemezgetve még két csapatot látva kezdtem el bizakodni, akik a szigetországból, egészen pontosan Írországból és Észak-Írországból kerültek fel a kiemeltek közé. Egyik csapatról sem lehet túl sokat tudni, de egy északír riválisa már akadt a Lokinak öt éve a BL selejtezőben a Cliftonville személyében. A Cork City egyébként meglehetősen pocsék szezont fut hazájában (az ír pontvadászat tavaszi-őszi rendszerben zajlik), hiszen jelenleg csak a 7. helyen állnak a tízcsapatos bajnokságban (tavaly viszont ezüstérmesek lettek, így harcolták ki az indulási jogot az EL-ben), míg a Crusaders a 4. helyen futott be az előző szezon végén, a szereplés jogát azonban kupagyőzelmüknek köszönhetően vívták ki.

A fehérorosz csapatokról nincsenek igazán jól emlékeink, maximum még az UEFA Intertotó Kupából, a 90-es évek végén a Dnyper Mogiljev együttesét búcsúztattuk. Azóta viszont azt hiszen, hogy nincs olyan Loki szurkoló, aki nem jegyezte volna meg egy életre a BATE Boriszov vagy éppen a Torpedo Zhodino nevét. De ha Fortuna az FC Vitebsk gárdáját szánná nekünk, akkor lehetőségünk lenne visszavágni a beloruszoknak valamelyest, hiszen tavaly meglepetésre a negyedik helyen végeztek, aminek köszönhetik tulajdonképpen a kupaindulásukat, de idén nem muzsikálnak ilyen jól, hiszen 11 forduló elteltével csak a 8. helyen állnak a 16 csapatos élvonalban, így mindenképpen a fogható kategóriába tartoznak jelenlegi formájukat elnézve.

Összegezve: sokat már nem kell aludnunk, hogy kiderüljön, hogy ki ellen kell megtennünk az első, ám annál nehezebb lépést a nemzetközi színtéren, de én amondó vagyok, hogy egy kört minimum teljesítenünk kellene és utána a következő forduló pedig már amolyan jutalomjáték lenne nekünk és a csapatnak is.

HAJRÁ LOKI!