LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Jöhet a Torino!

Nem mondhatni, hogy túlzottan izgatottan vártam a Kukesi elleni visszavágónkat. 3-0-ás előnyünk tudatában meglehetősen nyugodtan szemléltem az első perceket. Felkészültem rá, hogy a Kukesinek támadnia kell, nekünk pedig ez nem jelenthet gondot, ha a védő- és szűrőmunkánk megfelelő lesz. Ráadásul így játszhatjuk a saját játékunkat: néhány passzból feljuthatunk az ellenfél tizenhatosáig és a a kontráinkból veszélyeztethetünk. Ha pedig idegenben is betalálnánk, akkor végképp megpecsételnénk a továbbjutás sorsát. A mérkőzés összefoglalója következik.

A mieink egy helyen változtattak, Takács helyett Zsóri, a nyáron érkezők közül pedig Trujics a gyepen, míg Garba a kispadon kezdett. Az albánok a Frashëri – Kitanovszki, Cuculi, Teqja, Rrumbullaku – Limaj, Ethemi, Musolli, Rroca – Shkurtaj, Rama tizenegyet, az előző mérkőzéssel teljes mértékben megegyező csapatot küldték pályára.

Az első percek albán labdabirtoklással, egy-két gyengébb távoli lövéssel teltek, majd mi is jeleztük, hogy a pályán vagyunk. Előbb Tőzsér beívelése után Zsóri fejelt, majd egy megindulást követően Trujic célozta meg a rövidsarkot a tizenhatos vonaláról, de a labda csak kívülről érte a hálót. Két percre rá az albánok újabb távoli lövése már veszélyesen érkezett, de Nagy Sándor szépen hárított. Ezután két veszélyes helyről elvégezhető szabadrúgásnál kellett figyelnünk, de először Nagy Sándor ölében, majd a sorfalban elakadt a labda.

A 17. percben aztán jött a feketeleves, Szatmári miatt nem volt lesen az üresbe futó Ethemi, akit Ferenczi sem tudott szerelni, így egy labdalevétel és testcsel után az albán középpályás találatával szépített a párharcban a hazai csapat. 1-0. Két percre rá azonban Varga szép labdájából Zsóri indult meg két védő között, a buktatásáért az ellenfél sárgát kapott, mi pedig egy szabadrúgást, amiből Tőzsér nagyon közel járt a gólszerzéshez, de csak a kapufát találta el. Ahogy nekünk az odavágón szerencsénk volt a Kukesi kapufájánál, az élet úgy tűnik, visszaadta azt a szerencsét ellenfelünknek. Bíztam benne, hogy a mérkőzés további részében ez azért változni fog.

A következő 10 percben kicsit leült a játék, a mieink elkezdtek labdát tartani, támadásokat vezetni, az ellenfél pedig lassabb tempóra váltott. A 30. percben megszületett a párharc 8. sárgája – és ezt is az albánok kapták. A 35. percben azonban az övék volt a következő helyzet is. Trujic vesztett labdát, Szatmári csak kísérte az emberét, Pávkovics rosszul helyezkedett és a hosszúra beívelt labda tökéletesen találta meg a tizenegyespontra befutó társat, aki azonban fölé bombázott. A továbbjutáshoz szükséges kőkemény védekezésből nem sokat valósítottunk meg a mérkőzés eddigi szakaszában.

A 41. percben egy nagyon szép Trujic labdából Zsóri indíthatott volna kontrát, de a szabálytalanság ellene egy újabb sárgát jelentett. A szabadrúgás után egy kósza labdára Zsóri csapott le a szögletzászlónál, visszapasszából Varga szinte az alapvonalról lőtt kapura, a kapus szögletre védte az erős lövést. Az első szögletünk az első mérkőzésen is látott kisszöglet-kombináció volt, de a Kukesi megtanulta a leckét: ezúttal két embert állítottak ránk, a szögletből így semmi nem lett.

Ahogy ezt követően a szabadrúgás variációnk után is csak egy hasonlóan éles szögből leadott lövést hozott magával. A kontra viszont egy Tőzsér szabálytalanságot, ezzel a párharc első Loki sárgáját. Ezzel azonban még nem ért véget a félidő, Ethemi Szatmárit és Pávkovicsot is becsapva üresre játszotta magát, tíz méterről leadott helyezett lövését azonban Nagy Sándor óriási bravúrral hárította. A félidő 1-0-ás eredményével kapcsolatban a Csernobil-sorozat híressé vált mondata jutott eszembe: nem is jó, de nem is tragikus.

A második félidőre úgy jöttek ki a csapatok, hogy különösebb változás sem a játékosok névsorában, sem a játék ütemében nem volt látható. A Kukesi támadgatott, de a pontatlanság a vesztüket okozta. No, nem csak azért, mert nem találtak be a kapunkba, hanem azért, mert Szatmári fennmaradt egy szöglet után, Trujics keresztlabdáját pedig csak az üres kapuba kellett bekotornia! 1-1! Megszereztük az oly fontos idegenbeli gólt!

A folytatás meddő Kukesi mezőnyfölényt hozott, majd beállt Garba a 65. percben Zsóri helyére és egy percre rá máris gólpassz értékű labdát adott, játékosaink azonban több lövésből sem tudták bevenni Frasheri kapuját. A másik oldalon egy erős lövés szállt fölé, mert hiába a bekapott gól, a Kukesi tovább támadt legalább a szép eredményért. Ennek majdnem meg is lett az eredménye, de Nagy két újabb bravúrral védte a kényszerítő után üresen maradt támadó közeli lövéseit!

A hátralévő 20 perc már csak formalitássá silányult, pár próbálkozással itt is, ott is. Nálunk még beállt Csősz és Damásdi, de a végeredmény már nem változott, az 1-1 egy teljesen vállalható eredmény, a 4-1-es összesítésbeli továbbjutás pedig tapsot, elismerést érdemel még úgy is, hogy voltak hibák a játékunkban mindkét meccsen.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 8
A meccs embere volt, több szép, de néhány igen bravúros védést is bemutatott, sokat köszönhetünk neki.

Kusnyír Erik – 6
Egy hete ezt írta róla Juvefan: “Az első félidőben a mezőnyjátékosok közül a legjobb volt a részünkről.” Most ugyanezt éreztem, ráadásul a második félidőbe sem igen fáradt bele.

Szatmári Csaba – 6
Örülök neki, hogy ilyen nehéz feladat elé állított, mert nagyon nehéz összevetni azt, hogy a védekezőmunkája most egyenesen pocsék volt, mégis ő szerezte a párharcot lezáró gólt. Most hogy pontozzalak, Szacsa? Na jó, a szívemre hallgatok, nem az eszemre.

Pávkovics Bence – 5
Nagyon bizonytalan volt, ritkán lépett oda keményen az ellenfeleknek. Bár a továbbjutás így is meg lett, ennél több kell majd a Torino ellen.

Ferenczi János – 5
Nem lógott ki a csapatból semmilyen értelemben, kereste az ellenfél támadóit, és igyekezett támadásban jól megjátszani a társakat – ezt leginkább ívelésekkel próbálta elérni.

Varga Kevin – 6
Alig ismertem rá Kevinre az első félidő alapján. Nagyon jó megmozdulásai, passzai, gondolatai voltak, egyértelmű jelei annak, hogy fejlődik. A második félidőre elfáradt, de ma semmi panasz nem érheti.

Haris Attila – 5
Bár jobb volt, mint előző héten, még mindig nem volt kellően hatékony. De sokszor harcolt ki ügyesen szabálytalanságot és a támadásokban is igyekezett aktív lenni.

Tőzsér Dániel – 5
Az első félidőben a kapufán csattant egy szabadrúgása és volt több szép labdája is, de az ellenfelet nem sokszor sikerült megállítania. Mégis jól fogta össze a csapatot, szükség volt rá.

Szécsi Márk – 5
Szélső játékra kényszerült, Varga olykor előrébb helyezkedett mint Szécsi. Ez a hatékonyságát is csökkentette, ma nem fogott ki jó napot, de a lényeg a továbbjutás.

Nikola Trujic – 6
Ismét emlékezeteset alkotott, hiszen nem csak az első félidei aktívabb játékával, hanem egy kissé szerencsés, de annál örömtelibb gólpasszal írta be magát a Loki nemzetközi kupákról szóló legendáriumába. Tetszett a játéka és küzdőszelleme.

Zsóri Dániel – 5
Nem értek egyet azokkal, akik szerint nem játszott jól. Sokat kereste a labdát, az ellenfelek gyakran csak szabálytalanság árán tudták megállítani és nem ismert elvesztett labdát. Nagyot küzdött, a cseréje viszont már nagyon érett, elfáradt a második félidőre.

∼•∼

Haruna Garba – 5
Beállását követően egyből gólhelyzetbe került és volt egy-két szép passza, megmozdulása, így továbbra is pozitívnak érzem leigazolását.

Csősz Richárd, Damásdi Alex – 0
Az utolsó percekre szálltak be taktikai, illetve időhúzó jelleggel, így az ő teljesítményüket nem lehet most értékelni. Viszont Damásdi és Zsóri személyében ezen a meccsen is pályára lépett két NK-újoncunk is.

∼•∼

Herczeg András
A bekapott gól után gyorsan helyrerázódott a társaság és bár óriási szükségünk volt Nagy teljesítményére, a második félidőben egyáltalán nem éreztem veszélyben a továbbjutásunkat. A csapatot jól készítette fel, neki is köszönhető az, hogy jöhet a Torino!


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Harmatos mérkőzés volt, körülbelül harminc percnyi izgalommal. Átlagos mérkőzésen pedig átlagos teljesítményt nyújtottunk, nagyjából pont annyit, amennyire szükség volt. A játékvezető tanítani valóan fújt, az ítéletei a helyén voltak, akár szabálytalanságról, pontrúgásról, lesről, vagy sárgalap megítéléséről volt szó. Nem akart a központba kerülni, és ez így volt jól.

A DVSC tehát továbbjutott, egy hét múlva utazunk Olaszországba és megmérkőzünk a Torinóval. Ha olyan eredményt érünk el idegenben, ami miatt még nem válik lefutottá a párharc, óriási hangulat lehet majd augusztus elsején a Nagyerdőn. Szurkoljunk, hogy így legyen, hajrá Loki, gratulálunk a továbbjutáshoz!

Csibu