LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Throwback Thursday #1 – Búcsú az Oláh Gabitól

Új retro rovatot indítunk Throwback Thursday néven. A Throwback Thursday (“visszatekintő csütörtök”) egy, a közösségi médiában elterjedt szleng, jellemzően egy olyan esemény, vagy fotó csütörtöki napon történő felelevenítése, ami régebben történt, adott esetben éppen az aktuális napon. Új rovatunk azért kapja ezt a nevet, mert minden csütörtökön felelevenítünk egy olyan eseményt, történést, vagy mérkőzés(eke)t, melyek régebben történtek, és valamiért köthetők az adott naphoz/héthez/évhez. Az első részben megnézzük, hogy mi történt korábban ezen a napon, tehát április 26-án a Lokival.

Négy mérkőzést és egy fontos eseményt szeretnénk feleleveníteni, amelyek április 26-ához köthetők. Haladjunk kronológiai sorrendben!

2003.04.26. # Újpest – DVSC 0-3

Újpestre nem győzni járunk, ezzel nagyjából minden Loki szurkoló tisztában van: mindössze négyszer sikerült bajnoki mérkőzésen győznünk a lilák otthonában. Ebből az egyik éppen ma 15 éve történt. A 2002-2003-as szezonban a rájátszásban, a 26. fordulóban látogattunk a Megyeri útra. Ezt megelőzően korábban csak egyszer, 1982-ben sikerült nyernünk Újpesten, így egy több, mint húszéves negatív szériát igyekeztünk megtörni. A Tomic – Kiss Z., Éger, Flavio, Hanák – Dombi, Vincze, Habi, Selymes – Sándor T., Ilie összeállítású Loki emlékezetes győzelmet aratott a 2000 néző előtt megrendezett bajnokin. Sabin Ilie mesterhármasával ugyanis háromgólos sikert arattunk, amely azért is bizonyult fontosnak, mert a végelszámolásnál egy ponttal előztük meg az Újpestet, és szereztük meg a bronzérmet a szezon végén.

2008.04.26. # Tatabánya – DVSC 1-2

Ez már egy kevésbé emlékezetes mérkőzés, már csak azért is, mert valószínűleg senki nem látta ezt a találkozót. A Tatabányának ugyanis a fővárosban, a BVSC pályáján, zárt kapuk mögött kellett megrendeznie a hazai mérkőzéseit tavasszal. Lássuk, hogyan számolt be erről annak idején a dvsc.hu: “Az utolsó előtti helyen álló “hazaiak” télen kénytelenek voltak ideiglenes otthon után nézni, miután az MLSZ szigorú döntést hozott: csak villanyvilágítással rendelkező pályán lehet meccseket rendezni. Mivel a komáromi önkormányzat nem állt a csapat mellé, a város nem szavazta meg a beruházást, így nem volt más választás, menni kellett. Menni, el az otthontól. A bányászok hiába lobbiztak a szövetségnél, hogy legalább ezt a fél évet (csak az NB II-re neveztek a következő szezontól) hadd játszhassák le saját pályájukon, szurkolók előtt, az illetékesek nem engedtek. Pedig állítólag ők a fociért a vannak. Ehhez képest a Tatabánya nézők nélkül, egy lepusztult stadionban kénytelen tartani a meccseket, elkeseredett drukkereik pedig egyszerűen nem láthatják kedvenceiket, csak akkor, ha idegenbe látogatnak. És ne feledkezzünk meg a debreceniekről sem. Azokról az emberekről, akik – mindegy, hogy esik, vagy fúj – mindenhova elkísérik a Lokit, most mégis kénytelenek voltak otthonról, internet előtt ülve információt szerezni a csapat szerepeléséről. Néhányan azért csak megkockáztatták, nekivágtak az útnak, és igazuk lett, bejutottak.” A hivatalosan 0 néző előtt megrendezett találkozót ha szűken is, de behúzta a DVSC. Polekszics – Bíró, Komlósi, Mészáros, Takács – Huszák (Sztojkov 46.), Kiss, Leandro, Czvitkovics (Chigou 73.) – Kouemaha (Rudolf 60.), Kerekes összeállításban pályára lépve Takács és Kerekes szerezték a góljainkat a mérkőzésen. A Loki a szezon végén a második helyen végzett az MTK mögött.

2013. 04. 27. # Átadták a Debreceni Labdarúgó Akadémiát

Bár ez nem konkrétan ezen a napon történt, mégis fontos kiemelni, ugyanis egy nap híján éppen öt éve nyitották meg hivatalosan a DLA-t Pallagon. Nézzük, hogyan számolt be a jeles eseményről egy nappal az átadás előtt a hivatalos honlap: “A Pallagon található létesítmény lesz a DVSC elitakadémiája. Építése 2012 áprilisában kezdődött, zöldmezős beruházásként. Az akadémia 13 hektáros területen fekszik. Rendelkezik nyolc UEFA-méretű füves pályával, egy UEFA-méretű műfüves pályával, egy 63×71 méteres műfüves pályával (téli időszakban sátorral fedett lesz a következő évben), négy 30×40 méteres műfüves pályával és egy 71×40 méteres technikai pályával. A kiszolgáló épület 1750 m2-es, amely magába foglal 13 öltözőt, irodákat, orvosi szobát, kondicionáló termet, előadó termet, szertárakat és egyéb kiszolgálóhelyiséget. Emellett százhúsz férőhelyes személygépkocsi- és négy autóbusz parkoló található az akadémia területén. Rendszeresen 400-500 gyerek sportolhat az akadémián 6 éves kortól 19 éves korig, illetve 15-19 éves kor között minden korosztályból egy csapat bentlakását tervezik a Balásházy Gimnázium és Szakközépiskola kollégiumában, ami korosztályonként 18 gyereket, összesen 90 labdarúgó bentlakásos képzését jelent. A beruházás értéke másfél milliárd forint, ebből egymilliárd ötvenmillió forintot TAO-támogatásból, négyszázötvenmillió forintot önerőből költöttek a létesítményre.”

2014. 04. 26. # DVSC – Kecskemét 5-0 # Búcsú az Oláh Gábor utcai stadiontól

Tekinthetjük ezt kellemes, de épp szomorú emléknek is, mégis egyértelműen a legjelentősebbnek mondható az április 26-án történt események közül. Ebben az évben adták át az új Nagyerdei Stadiont, a csapat pedig ezen a napon játszotta utolsó mérkőzését az Oláh Gábor utcai stadionban. Lelakott, kopott, koszos, kicsi volt – de a miénk volt. Sokan szerették a régi stadiont, talán éppen azért, mert a csapat aranykorszakát ott élhettük át: bajnoki címek, kupagyőzelmek, emlékezetes nemzetközi menetelések helyszíne volt ez a stadion hosszú éveken át. Az utolsó mérkőzés annak rendje és módja szerint emlékezetesre sikeredett. A Loki még harcban volt a hetedik bajnoki címért, aminek fontos állomása volt az alsó házban tanyázó Kecskemét legyőzése. Ez végül annyira jól sikeredett, hogy igazi gála előadást rendeztünk. A Novakovics – Lázár (Ludánszki 29., Mészáros 45.), Máté, Brkovics, Korhut (Vadnai 74.) – Bódi, Zsidai, Mihelic, Szakály – Kulcsár, Sidibe összeállítású csapat 5-0-ra kiütött a Kecsót. Sidibe duplája adta meg az alaphangot az első félidőben, majd jött egy kiállítás a vendégeknél, amit Mihelic egy fifikás szabadrúgásgóllal büntetett végül. Végül jött a Kulcsár-show, kétes megítélésű egykori támadónk duplázni tudott, különösen a második sikeredett parádésra – ami egyúttal a régi stadion utolsó találata volt, stílszerűen. Így írtunk erről a meccsről annak idején.

Talán kevesen emlékeznek, de annak idején egy búcsúvideót is készítettünk a stadionról.

2015. 04. 26. # Bp. Honvéd – DVSC 1-1

Végezetül egy bajnoki meccs három évvel ezelőttről. A sérülésektől és betegségektől tizedelt Loki Kispesten igyekezett javítani a helyzetén, a 25. fordulóban a Bozsik Stadionban léptünk pályára, méghozzá a Verpecz – Lázár, Brkovics, Mészáros, Korhut (Balogh N. 75.) – Jovanovic, Varga J., Bouadla (Ludánszki 46.), Bódi, Mihelic – Sidibe (Nagy Z. 84.) összeállításban. A hazai csapat Youla góljával szerzett vezetést a 27. percben, amit Bouadla egalizált egy bombagóllal a 39. percben. A mérkőzés krónikájához tartozik még, hogy bár a 72. percben emberelőnybe kerültünk King kiállítása miatt, és fel is csillant a remény, hogy az egyébként rendkívül gyenge színvonalú találkozót megnyerjük, jött Lord Ludánszki, és öt perccel később kiállíttatta magát, így aztán nem is változott végül az eredmény. Mi magunk annak idején így foglaltuk össze a meccset. A szezon végén a Loki negyedik lett, a Kispest a 13. helyen végzett.

Ha tetszett az új rovat első része, akkor nyugodtan kommentelj, várjuk a javaslataitokat, hogy mivel lehetne még színesíteni a csütörtöki visszaemlékezéseket!