Elveszett generációk

Új sorozatot indítunk, melyben klubunk elmúlt években elszenvedett veszteségeit vesszük sorra, mindig valamilyen sajátos nézőpontból megközelítve a jelenlegi problémák gyökerét. Elsőnek az elmúlt nagyjából egy évtized focistáiról lesz szó, arról, miként tűntek el generációk a süllyesztőben. A cikk végén pedig talán arra is fény derül, milyen furcsa ciklikusság jellemzi a Loki játékospolitikáját.

varga_jozsef_640

Szerencsés, egyben mégis valahol peches vagyok, hiszen (a teljesség igénye nélkül) Sándor Tamás, Dombi Tibor, Kerekes Zsombor és Igor Bogdanovic játékán nőttem fel, ők kergették a labdát a pályán, mikor még kisebb gyerekként kialakult bennem a Loki iránti szenvedély. Nagy veszteség lenne, ha kimaradtak volna az életemből, mert élmény volt nézni őket, ugyanakkor sokkal nehezebb pozitívan értékelni a jelent, amikor ennyire erős a viszonyítási pont a múltból. Az ő generációjuk, sok más hasonlóan példaértékű és meghatározó játékosunkkal együtt valószínűleg még sokáig emlékezetes marad a szurkolók számára. A kérdés viszont az, hogy vajon meddig, és itt elérkeztünk az első problémás ponthoz.

Mindenkit megnyugtatok, az eszmefuttatásomban nem az emberi, társadalmi emlékezet, a hírnév múlandósága, és egyáltalán, az egyéni élet súlya lesz a téma. Beszélhetnénk arról, hogy az idősebb generációk halálával szép lassan egyre haloványabb emlékekké válnak a régmúlt meghatározó és nagyszerű debreceni focistái, és igencsak érdekes téma lenne ez is. Ahhoz azonban, hogy a klubunk jelenének válságát jobban megértsük, elegendő talán erre a szűkebb, kb. 10-15 évre visszatekinteni.

És itt vissza is térnék az eredeti kérdésfelvetéshez. Nem arra gondolok tehát, hogy a most felnövő fiataloknak már kevesebbet mondanak a tíz évvel ezelőtti nevek, hiszen ez természetes. Az igazán érdekes sokkal inkább az, miként bánik a klub az egykori sztárjaival, meghatározó játékosaival, akik nem csak a sikereket hozták el a szurkolók életébe, hanem teljes mértékben azonosultak is a DVSC-vel, szívüket-lelküket kitéve a pályára. Nálunk magyar szinten majdnem ismeretlen mértékben volt jellemző a Lokira a klubhűség, a játékosainkban, főleg a saját neveléseinkben fel sem merült, hogy esetleg máshol kellene focizniuk. Egy klub jövőjét pedig jócskán meghatározza, miként bánik az értékeivel, és ez a focisták esetében nem csak a pályafutásuk alatt igaz, hanem annak végeztével is. A példaképeket ugyanis egy klubnak érdemes a kötelékében megtartani, ezzel segítve őket a civil életben, hiszen így példaképek veszik körül a fiatalokat és a szurkolókat egyaránt. Vannak persze pozitív példák, többek között Sándor Csaba vagy Dombi Tibor esete, azonban sok egykori sztárunk távolodott el a klubtól, annak ellenére, hogy a földrajzi közelség általában megmaradt.

sandort540

Generációk egymás között

Apropó, Dombi Tibi: itt érünk el egy másik fájó ponthoz. Emlékszem a Lyon ellen Bernáth Csaba búcsúmeccsére, és arra, hogy a szurkolók értékelték a kezdeményezést, pedig hátvédünk még csak nem is tartozott a legnépszerűbb pár játékosunk közé. Ugyanez a lehetőség miért nem járt ki sok más legendánknak? Mibe került volna a klubnak elbúcsúzni pl. Dombi Tibitől úgy, ahogyan azt megérdemelte volna? Nem látunk bele a részletekbe, az is lehet, hogy ő akarta így, de sok más játékosnál is ez történt.

Mindezek ellenére azt gondolom, ha csak ennyi hiba lenne a DVSC életében a játékosok menedzselésével kapcsolatban, akkor egy szavam nem lenne. Ez az „aranygeneráció” azonban még csak az első, bizonyos szempontból elveszett korosztály. Közülük legalább akadnak páran, akik azóta is a klub kötelékébe tartoznak ilyen-olyan módon, szóval nem csak a negatív példák láthatóak.

Érdekes az is, hogy „aranygenerációnak” neveztem Sándor Tomiékat, annak ellenére, hogy a legnagyobb sikereket az őket követő játékosokkal értük el. Csak pár név a teljesség igénye nélkül: Poleksic, Szakály, Czvitkovics, Rudolf, Coulibaly. BL és EL főtábla, bajnoki címek sora. Az viszont feltűnő különbség lehet, hogy ez a korosztály már kevésbé kötődött a klubhoz. Ők is „aranygeneráció” voltak, csak egy másik féle. Sokan eligazoltak a sikereket követően, bár jellemzően inkább külföldre, ami érthető is volt. Mégis, az egyértelmű, hogy kevesebb helyi kötődésű játékos alkotta a csapat magját, mint pár évvel korábban. Ez viszont megint nem lenne baj, hiszen ilyen a piaci alapú futball, ami látszólag ekkoriban működött a Lokinál. Ezt a generációt inkább olyan módon veszítettük el, hogy nem sikerült őket megfelelően pótolni. Elképesztő különbség volt a BL főtáblás és EL főtáblás keretünk között minőségben, és ez megbosszulta magát, hiszen csak pár poszton kellett volna erősíteni ahhoz, hogy lényegesen jobban szerepeljünk a nemzetközi porondon (lásd: Malinauskas). A repedések tehát már ekkoriban kezdtek jelentkezni a gépezeten.

Ezt az évet követően aztán, viszonylag hirtelen jött egy éles váltás, szinte a semmiből felépült egy új generáció, saját nevelésű játékosokkal és minőségi légiósokkal. A veretlen bajnoki cím is ennek volt köszönhető: egyrészről még érettebbé vált pl. Varga, Szakály, Kulcsár és Coulibaly játéka, másrészt berobbantak a köztudatba új focisták, mint Korhut, Bódi vagy – így utólag már furcsa módon – Nagy Zoli és Rezes. Hozzájuk sikerült megtalálni Bouadlát és Novakovicot, akik kiemelkedtek a magyar mezőnyből. Adott volt tehát egy helyi, saját nevelésű mag szimpatikus légiósokkal kiegészülve. Ismerős valahonnan, nem?

novakovic

Egy “zsoldos”, akiben több a klubhűség, mint…

De lépjünk tovább, hátha kezd jobban összeállni a kép. Újabb év következett, amikor nem sikerült megfelelően megerősíteni a csapatot– ez is ismerős lehet már korábbról –, aztán érkezett egy nagy keretfeltöltés, viszonylag sok idegenlégióssal és más kluboktól igazolt magyarokkal. Ennek az eredménye lett a mindezidáig utolsó bajnoki cím. Itt viszont ismét több olyan játékosunk volt, akik nem kötődtek ugyan olyan mély szinten a Lokihoz, de minőséget jelentettek a csapat számára.

Aztán pedig következett a stagnálás. A meghatározó játékosaink először csak beleszürkültek a mezőnybe, céltalanul és motiválatlanul lézengtek, aztán szép lassan mindegyikük a távozás mellett döntött. Helyettük kapkodva, ötletelés szintjén igazolgattunk, főleg légiósokat, akik aztán egyáltalán nem váltották meg a világot.

Lehetne beszélni arról, hogy bekövetkezett egy újabb nagy megújulás, de ez legfeljebb negatív értelemben történt meg, mert a tucatnyi fontos távozót alig, szinte semennyire nem sikerült érdemben pótolni. Emlegethetjük a generációváltást, de ez mind a mai napig várat magára, talán most, kényszerből indult el a folyamat.

Mit láttunk tehát eddig? Próbálom valahogy ábrázolni a ciklikusságot, ami szép lassan kirajzolódhatott:

folyamatabra

A „???” a végén egyáltalán nem véletlen. Jelenleg ebben a dilemmában vagyunk ugyanis: a fiatalokra épülve jöhet-e egy újabb nagy generáció a klub életében. Azokra a játékosokra alapozva, akik éveken át nem kapták meg a lehetőséget, és abban az időszakukban, mikor a legintenzívebb fejlődésre és meccsterhelésre lett volna szükségük, másod, harmad és negyedosztályú ellenfelek ellen bizonyítgathattak? Most pedig, örök fiatalként, már jócskán elkésve kapják meg kényszerből a lehetőséget, mert nincs jobb. Pedig tényleg mennyivel lelkesebb az ember egy saját tehetség cselei, passzai, góljai miatt! Ezekben a játékosokban a szurkolók azt látják, hogy nálunk lettek ilyenek, mi formáltuk, csiszoltuk őket, és így tükröződik bennük valami a klub ideológiájából és identitásából. Már ha egyáltalán létezik ilyen, nálunk a fiatalok szerepvállalása mellett ez is egy nagy kérdőjel jelenleg.

deac

A sok tucatlégiós helyett még őket is jobb lett volna játszatni

Vonjuk meg végezetül a szomorú mérleget, milyen hibák vezettek ahhoz, hogy egymás után több generációt sikerült szinte teljesen elveszteni, és egyúttal aláásni a saját identitásunkat. A lista sajnos eléggé hosszú:

  1. A nagy öregek nem töltenek be eléggé fontos szerepet a klub életében, így feledésbe merülnek a régi példaképek, egyre kevésbé jellemző a családias légkör.
  2. A távozó játékosokat sokszor nem sikerült tudatosan és időben pótolni, így felbomlott bizonyos generációk koherenciája, ami a játékosok és a szurkolók számára egyaránt demotiváló volt.
  3. A klubhoz hűséges és meglepő mértékben kötődő légiósokat szinte kivétel nélkül figyelmen kívül hagyta a klub, nem foglalkozott velük távozásuk vagy visszavonulásuk után, sőt, nem egy esetben méltatlan módon bánt velük. (A teljesség igénye nélkül: Novakovic, aki pereskedni kényszerült a klubbal, pedig mindent megtett értünk, azóta is a városban él, és szurkol a klubnak teljes szívéből. Sidibe, aki állítása szerint a médiából tudta meg távozása hírét, annak ellenére, hogy éveken át szolgálta a csapatot, debreceni kötődésű lett ő is, és bár a vége felé már voltak jócskán gyenge meccsei, de a szándék mindig látszott rajta. Brkovic… Szerintem ezt nem kell nagyon részleteznem. Ráadásul a lista ezzel sajnos koránt sem teljes.)
  4. A klub éveken át meghatározó embereinek folyamatos leépítése, elkedvtelenítése, végső soron elüldözése. Sokszor őket szidtuk szurkolóként, hogy miért nem küzdenek jobban, nem értettük a gyenge játékukat, de félek tőle, végső soron a rendszer áldozatai lettek. Szakály, Bódi, Varga, Korhut, hogy csak pár név kerüljön ide. Sőt, bár én magam továbbra is méltatlannak tartom Holman hozzáállását, de ki tudja, nem tartozott-e ő is ebbe a kategóriába. (A korábbi csapatainál látottak alapján könnyen lehet, hogy nem.) Ugyanide tartozik egyébként sok légiósunk esete is, de ebbe most ne is menjünk bele terjedelmi okokból.
  5. A fiatalok éveken át történő következetes mellőzése és elüldözése, aminek most isszuk meg a levét. Sokszor került már ez szóba, de ezeknek a játékosoknak, akiket szép óvatosan kezdünk el jelenleg beépítgetni, már évekkel ezelőtt meg kellett volna kapniuk a lehetőséget, és akkor lehet, hogy most beszélhetnénk egy helyi kötődésű „bronzgenerációról”, így azonban erőteljesen kérdéses a dolog, főleg a minőségi kiegészítő emberek hiányát is figyelembe véve.

Végső soron tehát a klub először még csak a pályafutásuk befejezése után nem támogatta eléggé a játékosainkat, aztán már a pályafutásuk alatt sem, mostanra pedig azt láthatjuk, hogy még abban is alig kapnak segítséget, hogy egyáltalán elindulhassanak az úton. Márpedig mindaddig, amíg generációkat veszítünk el azzal, hogy a klub sem a karrierjük kezdetén, sem alatta, sem utána nem támogatja és tiszteli őket, ne várjunk nagy megújulást, sem azt, hogy a „mi fiaink” góljain őrjöngjünk önfeledten.

A generációink elvesztegetésével a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket sem becsüljük. Így pedig nagyon nehéz lesz megmaradni.

Ideje végre teljesen és pozitív értelemben megújulni!

Hajrá Loki!

Enderson

  • Javier

    Madar, Dombi, Szatmári, Sándor Csaba és Kerekes Zsombi is az akadémián, utánpótlás-csapatoknál dolgozik, ott próbálnak nevelni, segíteni, értékeket átadni. Sándor Tamás bő fél évtizedig volt pályaedző a felnőtt csapatnál. Abba ne menjünk bele, hogy miért nem látnak benne perspektívát, ami a klub utánpótlását illeti. Bernáth is kapott volna lehetőséget Szimától annak idején, ő inkább az üzleti életet választotta, ami becsülendő, egyben elfogadható döntés. Szóval én ezen a ponton nem értek egyet az írással, mert az egykori példaképek sok esetben a klub kötelékében dolgoznak, még több esetben pedig a mai napig jó viszonyt ápolnak a DVSC-vel.

  • Enderson

    Részben egyetértek, hiszen ahogyan írtam, ebben a kérdésben valóban vannak pozitív példák is, nem véletlen mondtam azt, hogy bár csak ennyi probléma lenne a későbbi generációk kapcsán. Ugyanakkor itt sem minden fenékig tejfel tapasztalataim szerint. Összességében talán azt tudnám kiemelni, hogy még ha a klub kötelékében is maradnak ezek a “nagy öregek”, az esetek többségében mégsem érezni azt, hogy komolyan és tudatosan építenének rájuk, vagy akár azt, hogy a szurkolók felé hangsúlyoznák a munkájukat és éreztetnék a jelenlétüket.

  • DEBRECENIVSC

    Rezes volt az aki gólt lőtt valamelyik északi csapatnak és az ő idegenbeli gólja miatt jutottunk tovább a BL selejtezőben talán és utána valamelyik csoportkörbe, ennyi rémlik, aki szerintem jó játékos volt, csak fizikálisan gyenge, ami a nemzetközi meccseken nagy hátrány, ja meg a szkanderbéges sarkazós passza Coulibalynak.
    Kulcsár meg az MTK-tól érkezett úgy rémlik és Kondás erőltette rá a csatár posztot mert szélen megvoltunk, asszem.

    Jó kis írás, de a minőségi külföldiekben is van egyfajta gyengülés a sor végén a minőség pont Brkovic, bár én nem tartottam annyira jónak, az más, hogy így is az egyik legjobbunk volt, de ez nem őt, hanem a csapatot minősítette. A jelenlegi helyzetben meg nem tudom melyik légiósunk nevezhető minőséginek, hát ezen a téren ha az aranyon át a bronzig értékelted, akkor nekünk az elszenesedett fa jutott sajna, bár Jovanovic igyekezetét csak dícsérni lehet és a sokoldalúságát is, de csak vkp poszton nevezhető minőségibbnek, meg talán Mengolo lehet majd később értékelhető, legalább is remélem, mert van hová fejlődnie, de van benne fantázia, a többi az hamu.

  • elvill miszki

    Ez így van! Annyival kiegészíteném, hogy nem is biztos pozitív értelemben kell ezt érteni….

  • elvill miszki

    Nem biztos, hogy jól látod! Ők is emberek, egyéni érdekekkel. Ennyi, de én azt nem tudhatom, hogy mi a valóság!

  • Layash

    Szomorú, hogy a DVSC nem becsüli annyira a játékosait, hogy, az arra érdemesektől méltón elbúcsúzzon, ha befejezte az aktív élsportolói karrierjét (vissza vonul, vagy amatőr bajnokságban levezet).
    Sőt inkább arra voltak példák, hogy megalázta a vezetés azt, akiről úgy gondolták, már nincs hasznára a klubnak, s nem csak egy ilyen eset történt….
    Ugyanakkor az is nagyon rossz gyakorlat, ami már nem csak a DVSC-re jellemző, hogy volt játékosokat úgy alkalmaznak a klubok, hogy azok tulajdonképpen a rájuk bízott feladatnak nem tudnak megfelelni.
    Igenis meg kellene követelni, hogy az utánpótláshoz csak olyanok kerüljenek, akik képesek ott eredményesen dolgozni a gyerekekkel. – ez már egy másik karrier, ahol meg kell felelni, a futballista múlt ne jogosítson fel senkit, hogy “edzősködjön”, ha nincs hozzá megfelelő tehetsége, és nem képezi magát.

  • Enderson

    A bronz generációnál pont amiatt fejeztem ki a kétségeimet, mert nem csak a fiatal, helyi kötődésű focisták beépítését mulasztotta el a klub, hanem a légiósaink is borzalmasan gyengék. Szóval az eszmefuttatás lényege az lenne, hogy a ciklikusság szerint most jöhetne ez a helyi bronzgeneráció, csak éppen félő, hogy hiányzik hozzá a minőség.
    Amit Kulcsárról és Rezesről írtál, azokkal személy szerint egyetértek, Brkovicról meg sosem tudjuk meg, hogyan illeszkedett volna bele egy erősebb Lokiba.

  • Szabó Béla

    Nyilván nem tudjuk mi a valóság….
    Azonban azért meg a klubnál játszottak sokáig, azét még nem kell aktív pályafutásuk után is eltartani őket. Senki se fogott fegyvert rájuk, hogy nem lehet mást csinálni, ja hogy máshoz nem értenek?
    Mert valaki hazai szinten, illetve helyi szinten jónak számított, még nem predesztinálja őt arra, hogy jó edző (nem adj Isten utánpótlás edző lesz belőle).
    Vegyük sorra, Sándor Tamás megbukott a Pro licences vizsgán, mikor még Szalai volt az edzőképzésért felelős, és nem brahira adjuk meg mindenkinek aki focizott, mint Mezeiék idejében, és akkor Sándor is lenyilatkozta, hogy akkor ő inkább hagyná ezt a dolgot.
    Hogy jó képzést tudjanak nyújtani, minőséget átadni, ahhoz nem csak edzőnek, pedagógusnak, pszichológusnak is kell lenni, ez is tanulható, részben (nyilván a pedagógiai érzék velünk született tulajdonság is), de vajon képzik ők magukat? Vagy látják maguk előtt a pozitív példát Gyarmati személyében, ahogy a Lokiblog is utalt rá a második csapat kiesését firtatva?
    Azért mert itt játszottak, már értenek a menedzsmenthez, vezetéshez, pénzügyekhez, edzősködéshez, pedagógiához, és a klubon belül kell tartani őket? Szerintem tudjuk a választ. De ha annyira itt akarnak maradni, akkor legalább tanuljanak, vagy látszódjon az akarás, hogy előrébb akarnak tartani.
    Amúgy az meg milyen dolog (bár nem érdekel, hogy kinek mennyi van a számláján, meg otthon), hogy alanyi jogon kapnak pozíciókat a semmire, olyanok, akik az átlagembernél lényegesen jobb körülmények között élhetnek? Profi emberek kellenek a megfelelő pozícióba

  • Enderson

    Két megjegyzést fűznék ehhez hozzá, elismerve, hogy sok igazság van a leírtakban.
    1. Nem muszáj edzőként alkalmazni az egykori játékosainkat, főleg akkor, ha nem alkalmasak rá, létezik ezer más pozíció is, csak ezek egy jelentős részének létezéséről nem is tud a klub.
    2. Tényleg vannak egykori játékosaink a klub körül, csak nem mindig azok, akik tudnának is minőségi munkát végezni. Ez persze szubjektív véleményem.

  • Severus

    Én is kritikusabb vagyok az egykori játékosok továbbfoglalkoztatását illetően… Többen leírták, attól, hogy focizni jól tudott, nem biztos, hogy vezetőnek, scoutnak, edzőnek stb. jó lesz. Ha nem tanult meg adatbázist kezelni, szervezetben dolgozni, (esetleg idegen nyelven olvasni…), ne adj Isten, funkcionális analfabéta (nem tudjuk elképzelni egy labdarúgóról, ááá…), akkor nem alkalmas ilyen munkákra. A legendák szerint a portugálok is kiadták az angol nyelvű szakirodalmat… Azt meg mindenki el tudja képzelni, mi történhetett azzal. (Ha ez igaz, mondjuk az akadémia felelőssége, hogy ezt nem látta problémának és nem tett semmit…)

  • elvill miszki

    erről beszéltem én is! Valószínűleg félre értettél! Pont azt mondom én is, hogy szimpátia és hovatartozás alapján születik döntés a lokinál, hogy ki lehet “jó szakember”. Ez a rákfenéje a debreceni focinak. Ha esetleg egy alkalmas embert oda sodor a szél, a közeg egyből kicsinálja, mert az egyéni érdekeikbe nem fér bele egy “gyüttment”.
    Jó a Sándor T. -s példa.
    Sajnos ez az igencsak kártékony politika beette magát évekkel ezelőtt az utánpótlásba, aminek most látjuk csak a gyümölcsét. Ráadásul a nagy csapatnál is előkerült a probléma, mondhatni átgyűrűzött. Nem tudom,hogy jó ötlet volt e előállni azzal a dumával, hogy ” a helyi kötődésű labdarúgók előnyt fognak élvezni a máshonnan érkezőkkel szemben”. Gondolj bele! Mit érez egy munkáját lelkiismeretesen végző ember ilyenkor?
    Ne csodálkozzunk ezek után a játékosok hozzáállásán! A helyiek úgy vannak vele, hogy minek tegyék oda magukat, úgy is ők a nyerők, a többiek meg úgy vannak vele, hogy hiába rakják oda magukat a helyiek úgyis előnyt élveznek.
    Ez egy nagyon rossz üzenet volt. Brkovic, Holman hozzáállása mindjárt érthető és Danilovicé is. Példaként hoznám fel Ferenczit, (na nem azért, mert fóbiám van) aki nyegle, nulla hozzáállással és siralmas teljesítménnyel csapatban lehet folyamatosan, vele szemben egy légiós esélyt sem kaphat. ( Volas, Handzic, Suk…stb) Herczeg nem egy észlény, ezt mindenki tudja, de most mögötte sem áll senki olyan, aki a fejére csapna, hogy “figyelj már oda mit dumálsz”! Ezt végigjátszotta már az utánpótlásnál is. Persze nem csak ő a felelős érte, hiszen a közeg hatására cselekszik! (ezért Bandi’báb! Nem Szima mozgatja őt egy személyben, hanem a bennfentes közeg.) A lokinál jelenleg egy uram-bátyám mentalitás van, ami évekkel ezelőtt az utánpótlásból ered. Már akkor olyan fiatalok kerülhettek át a rostán, akik nem a tehetségüknek köszönhették azt. Most itt vannak a nagy csapatnál, a közeg pedig átvette a hatalmat teljesen.

  • Szabó Béla

    Nem értettelek félre, csak kifejtettem azt, amiről azt véltem, hogy gondolhattál 🙂
    Egyetértek a mondandóddal, az utolsó bekezdésére utalnék annyival, hogy valóban nem véletlen, hogy sok korábban az akadémián nevelkedő ifjú került át másik akadémiára, amit hol a szülők, hol maga a gyerek kezdeményezett az itt lévő állapotok miatt (az játszik, akit befizetnek, aki fizeti az utat, stb) Eleve garantált a versenyhátrány, csak azért, mert a szülő nem teheti meg, hogy 3 különböző talajhoz való Nike hypervenomot vegyen a gyereknek, és még lehetne sorolni a példákat. Mondjuk ez nem csak itteni, hanem az egész országra jellemző “sajátosság”. Ha itt nézzük, akkor Herczeg felelőssége itt is fellelhető, mint szakmai igazgató, de biztos vagyok benne, hogy van köze a portugálok hirtelen távozásához is (az a bizonyos fizikai kontaktus)
    Konzekvencia: (nem csak) a fejétől bűzlik a hal…

  • Szabó Béla

    Ugyanezt mondtam, hogy nem kell őket feltétlenül alkalmazni, biztos vannak olyan pozíciók, ha megnevezel egy párat, akkor én is tanulok egy kicsit, mert sokukat nem tudnám semmilyen pozícióban elképzelni egy “öregfiúi” státusz, vagy utazó nagyköveti pozíciónál, de a Loki nem olyan kaliberű klub, hogy az utóbbiért valakit alkalmaznának hivatalosan (bár ki tudja, hogy itt ki milyen címen vesz fel fizetést)