LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Lesállás – Balhátvédek

Sokat szoktunk beszélni a keretünk összetételéről, a játékosaink egyéni képességeiről, a csapat gyengébb szekcióiról. Különösen az átigazolási időszakban aktuális ez, amikor a legfanatikusabbak ébredés után egyből azt ellenőrzik, nem-e érkezett a csapathoz egy új reménység? Ebbe a világba kalauzolunk el titeket Játékosfigyelő rovatunkkal, mely a Lesállás fantázianevet kapta.

A rovat áttekintése

A remény, a remény, a remény. Háromszor is. Mert a remény teljes mértékben átjárja ezt az időszakot. Reménykedünk, hogy olyan játékos érkezik, akin első pillantásra látszik: jó irányba lökheti a csapatunkat. Reménykedünk, hogy olyan döntés született, mely egyformán jó klubnak és játékosnak. És végül reménykedünk, hogy a játékos beváltja a hozzá fűzött titkos ígéreteket, vagy pozitív csalódást okoz.

De a szurkolónak a dolga rendkívül egyszerű. Olyan könnyű azt mondanunk, hogy kell egy balhátvéd, most azonnal. Közben pedig ott vannak az egyéb igények, például ne legyen túlkoros, sérülékeny, de örülnénk a magyarnak, ha pedig saját nevelés, az még jobb lenne. Persze legyen minőségi igazolás is, akit akár egyből a kezdőbe dobhatunk. Szívesen jöjjön ide és akár a hosszútávú jövőjét is a Debrecenben képzelje el. Ne játsszon korábban ősi riválisnál és emberileg is legyen szerethető. A fizetési igénye pedig illeszkedjen a lehetőségeinkhez. Be kell látnunk, az, hogy mindez klappoljon, túl nagy elvárás. Különösen akkor, ha nyílt politikánk, hogy az ingyen megszerezhető játékosokra utazunk.

Azért, hogy ne csak mondogassuk, hogy új játékos kell bizonyos posztokra, e rovat beindítása mellett döntöttem. Ennek célja nem más, mint konstruktívan hozzáállni a kérdéshez és megvizsgálni a Loki által elérhető játékosok névsorát és a velük járó lehetséges kockázatokat. Kipróbálom kicsit, milyen egy statisztikai adatokkal foglalkozó scout élete és megvizsgálom, adott pozíciókban kit ajánlanék be a csapathoz, akit érdemes alaposabban megvizsgálni, majd a szerződtetésén elgondolkozni.

A balhátvéd pozíció és a szűrési feltételek

A rovat első részeként a DVSC szempontjából talán az egyik legkritikusabb pozíció játékosait vizsgáltam meg: a balhátvédeket. Korhut távozása óta véleményem szerint Barna Szabolcs hosszútávon nem nyújt megoldást, csupán kiegészítő ember. Ferenczi János pedig hiába játszik évek óta ebben a szerepkörben, valójában ő bal oldali középpályás, így a jelenlegi pozíciója csupán szükségszerű, nem pedig ajánlott. Az utánpótlásunkban nem látok olyan játékost, aki egy éven belül beépíthető lenne erre a pozícióra, így személy szerint akár már most télen, de legkésőbb nyáron igazolnék erre a pozícióra egy játékost.

A keresés előtt először meghatároztam a szűrési feltételeket, hiszen a nagyvilágban jelenleg is több tízezer játékos játszik balhátvédként a különböző bajnokságokban. Az első szűrés után csak azok a játékosok maradtak, akiknek a szerződése most télen, vagy 2019 nyarán lejár, hogy ingyen igazolható legyen – jelenleg csak őket engedhetjük meg magunknak. A második szűrésben a 19-27 éves korosztályt választottam ki, mert hosszútávú megoldásra lenne szükségünk. A harmadik szűrésben azt vettem alapul, hogy játszott-e idén legalább 5 mérkőzésen saját bajnokságában: partvonalon kívüli, sérülékeny, még bizonyítási lehetőséget nem kapó játékosokra nincs szükségünk, nem csupán egy balhátvédre, hanem egy kiváló, magyar szinten kezdőcsapatba való balhátvédre van szükségünk.

A negyedik szűrés a játékos egyéb statisztikáira vonatkozott: legyen min. 75%-os passzhatékonysága, min. 50-50%-os szerelési és párharcnyerési mutatója (ezek teljesen átlagos adatok egy balhátvéd esetén). Az ötödik és hatodik szűrésben azokat a bajnokságokat és nemzetiségeket választottam ki, akikkel kapcsolatban lehet realitás, hogy a DVSC-be igazoljon (az összes szomszédos ország és a délebbi-keletebbi régió bajnokságai, nemzetei lettek kiválasztva, illetve a nyugati bajnokságok alsóbb osztályai).

Mint látható, túlzott elvárásaim nem voltak, a rovattal az a célom, hogy a DVSC számára jelen helyzetben valóban elérhető, potenciálisan leigazolható játékosok közül szemezgethessek. Nos, közel 70 ilyen játékost találtam, a névsor legismertebb tagja és egyben legjobb játékosa az a Genkben játszó Uronen, aki a finn válogatottal a Nemzetek Ligájában a magyar válogatott ellen is játszott. Természetesen őt nem gondolom reálisan megszerezhető játékosnak, de talán jól érzékelteti, hogy milyen listát sikerült összeállítanom, ha ő van az élén.

8 balhátvéd a kalapban

A sok-sok szövegelés után jöjjenek végre azok, akiket leginkább elérhetőnek tartok és erősítésnek érezném!

1) Dzenan Burekovic – Újpest, 23 éves
Kezdjük egy olyan játékossal a hazai bajnokságból, akinek a leigazolása jelenlegi helyzetben meglepetésként érne, de mindenképp ide kívánkozik. A Vojvodina korábbi játékosa érkezését követően egyből alapember lett a liláknál, idén 14 meccsen 4 gólpasszt jegyzett. Érkezése mellett szólhatna, hogy Pávkoviccsal már ismerik egymást (igaz, csak néhány mérkőzésen játszottak együtt) és az ő érkezése talán elindíthatott egy hosszabb távú együttműködést a két klub között.

2) Damir Mehmedovic – St. Pölten, 21 éves
Az osztrák elsőosztályban játszó balhátvéd másfél éve a St. Pölten játékosa, az elmúlt fél évben vált alapemberré. A korábbi években tökutolsó Pölten ezzel egyszerre ráadásul idén az osztrák dobogóért is harcban áll. Ebben a helyzetben bár semmi nem indokolja, hogy egy magyar középcsapathoz igazoljon, de jó volt eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha mondjuk egy évvel ezelőtt szúrjuk ki és keressük meg egy ajánlattal.

3) Oleksandr Kapliienko – FK Smolevichi, 22 éves
Ha az előző játékos szinte elérhetetlennek tűnik, akkor Kapliienko ennek épp az ellenkezője. Tökéletesen illeszkedne a klubunk átigazolási politikájába, e télen ugyanis lejár a szerződése, így ingyen átigazolható! Az ukrán játékos ráadásul a fehérorosz bajnokság 13. helyezettjétől érkezne, így bizonyára előrelépés lenne neki kicsit délebbre költözni. Jó beíveléseivel több gólpasszt is jegyzett az elmúlt hónapokban, és fejpárbajait is nagyobb arányban megnyerte. Már 18 évesen bemutatkozott az ukrán bajnokságban, ahol 53 mérkőzésen szerepelt. Egy próbajátékra mindenképp elhívnám. Érdekesség, hogy Ivan Bobko után ő lehetne a következő olyan játékosunk, aki a Metalist Kharkivban, majd a Chornomoretsben is pályára lépett. Őt személy szerint komolyan megkörnyékezném.

4) Christian Schilling – SV Ried, 26 éves
Az osztrák másodosztály talán több esélyt kínál. Itt van Schilling, akit júniusig köt a szerződése. Gólveszélyes balhátvéd, de ami még ennél inkább is szívet melengetőbb, hogy párharcait 65%-ban megnyeri (az összehasonlítás izgalmáért, Ferenczinél ez 53%). Korábban az osztrák elsőosztályban is játszott majdnem 60 meccsen, így hiába csak 26 éves, meg van a kellő rutinja. Ausztriában nagy eséllyel ennél feljebb már nem fog lépni, így a kérdés csupán az, vágyik-e külföldi karrierre és mekkora a fizetési igénye.

5) Yevhen Cheberko – Zorja Luhanszk, 20 éves
Minden évben az ukrán bajnokság dobogójáért harcol a Zorja, ahol igazi versenyfutásba csatlakozhatnánk be. Cheberko ugyanis hiába utánpótlás-válogatott, és hiába rendelkezik közel 30 ukrán bajnoki meccsel, kölcsönbe elhozták elé Mykhaylichenkot, egy másik fiatal tehetséget, aki épp azért nem került a listámra, mert esélytelennek tartom, hogy a Dinamo Kijevtől megszerezzük a játékjogát, ahhoz túlságosan jól játszik a Zorjában (a kölcsönszerződése ráadásul 2020 nyaráig él). Ez a pechje Yevchennek is, aki így nem kap elég lehetőséget, nyáron viszont lejár a szerződése, pár mérkőzésébe belepillantva pedig sokkal harcosabbnak tűnik védekezésben, mint Barna és Ferenczi együttvéve.

6) Mario Lovre Vojkovic – NK Rudes, 23 éves
A horvát másodosztályból ősszel ugrott az elsőbe, bár csapata a tökutolsó helyen áll. A nyáron lejáró szerződéssel rendelkező játékos jóval kockázatosabb igazolás lenne, mint az eddig felsoroltak, de bizonyára kímélné a pénztárcánkat. Bár jobbhátvédekből nincs hiány, szükség esetén azon az oldalon is tud játszani, az pedig mindig jó, ha egy játékos univerzálisabb. Januárban már a huszonnégyet tölti, leigazolásával nem biztos, hogy előrébb kerülnénk, de mindenképp megemlítésre méltónak találtam.

7) Fabian Gmeiner – Hamburger SV II, 21 éves
Amikor 2016-ban a Stuttgart neveltjeként a NAC Bredához szerződött a jobblábas játékos, talán nagyobb karrierről álmodozott. Bár egyből be is cserélték a PSV ellen az utolsó percekre, de aztán leküldték a NAC U21-es csapatába. Onnan az időközben másodosztályúvá váló HSV Hamburghoz került, akik szintén alacsonyabb osztályba küldték, egyenesen a német negyedikbe. Ott jelenleg is alapember, 2 év alatt 40 meccset gyűjtött össze, a legutóbbi hetekben viszont kéztörést szenvedett. Még csak januárban tölti a huszonkettőt, de annyira erős adatokat nem mutat, ami alapján akár a német másodosztályban, akár a holland elsőben el tudnám képzelni. Nekünk azonban még így is erősítés lehetne, kiváló alapokkal rendelkezik.

8) Silye Erik – Mezőkövesd, 22 éves
– Na, végre egy magyar! – csaphatnak az asztalra sokan örömükben, hiszen hazánk fiai minden szempontból előnyt élveznek a külföldi játékosokkal szemben. Erik az előző két idényben a Soroksár alapembere volt az NB II-ben (55 meccs, 4 gól, 8 gólpassz), a Mezőkövesdben idén viszont a még mindig csak 29 éves Vadnai mellett csak 11 alkalommal kapott szerepelt, ebből is csupán ötször kezdőként. Bár júniusban lejár a szerződése és párharcnyerési, szerelési és passzmutatójában is felülmúlja a jelenlegi játékosainkat, mégsem olyan egyszerű az ő esete. 2013 óta ugyanis a Fradi játékosa, ők adták kölcsön korábban a Soroksárnak, most pedig a Mezőkövesdnek, így ha csak nem lesz szabadon igazolható játékos, a Fradival is egyezkednünk kellene.

Nos, ez lett volna az én kis listám, azokkal a játékosokkal, akik esetében viszonylag biztosak lehetnénk benne, milyen képességű játékost szerződtetünk. Természetesen ezután jöhetne az alaposabb kivizsgálásuk, annak megítélése, illeszkednek-e a Loki jelenlegi és jövőbeni játékstílusába, hosszútávon tényleg olyan teljesítményre lennének-e képesek, ami a jelenlegi csapatot előrébb mozdítja. A statisztika nem minden, csak egy kiindulópont (jó példa Filip esete), de lehet arra használni, hogy felmérjük a környezetünket, lássuk, kikre van esélyünk, és kikre nincs.

A DVSC átigazolási rendszerének problematikája

Az egyik probléma ott van, hogy a klubunk tudtommal nem foglalkoztat játékosmegfigyelőt, csupán egy játékosmegfigyelői hálózat tagja. A hálózat és a játékosügynökök ajánlják be nekünk a labdarúgókat. Így akit nem ajánlanak be, azok számunkra “láthatatlanok”.

A másik probléma, hogy vajon mennyire akar bárki is a Lokiba jönni? Természetesen a lehetőségeink is nagyobbak lennének, ha több átigazolásra és szerződésre elkülönített pénzzel rendelkeznénk. De nem minden a pénz. Emlékezzünk vissza, hogy még 4-5 évvel a BL után is milyen sok DVSC-vel szóba hozott játékos egyből megemlítette, tudja, hogy megjártuk a BL- és EL-csoportkört és ez vonzó számára. Sőt, a cikkem megírását követően, Pávkovics végleges leigazolásakor az új játékosunk is úgy nyilatkozott, hogy a Loki BL időszaka mennyire meghatározó volt számára. Ha egyértelműen harcban lennénk a bajnoki címért, nemzetközi kupában szerepelnénk, ha továbbra is lennének innen nagyobb lépcsőfokra lépő játékosok, akkor sokkal vonzóbbak lehetnénk a leigazolni vágyott játékosok számára.

Ezért is lenne fontos, hogy folytatódjon az az építkezés, ami érzésem szerint 2017 nyarán elkezdődött. Remélem ennek az építkezésnek továbbra is része lesz az is, hogy a gyengébb csapatrészeinket megerősítik akár a játékosaink továbbfejlesztésével, akár új érkezőkkel.

Zárszó

Remélem, hogy nem untattalak titeket a hosszú elbeszélés és a többnyire ismeretlen játékosok bemutatása ellenére. Ha úgy érzitek, van értelme a rovatnak és más pozícióban is megvizsgálnátok velem a kínálkozó lehetőségeket, írjátok meg kommentben melyik az a poszt, ami legjobban érdekel titeket!

Hajrá Loki!
Csibu